Beniamino Stella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Beniamino Stella
Beniamino Stella.jpg
Született 1941. augusztus 18. (81 éves)
Pieve di Soligo
Állampolgársága
Foglalkozása
  • teológus
  • katolikus pap
Iskolái
a Klérus Kongregációja nyugalmazott prefektusa
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1966. március 19.
Vittorio Veneto
Püspökké szentelés 1987. szeptember 5.
Róma
Szentelők
  • II. János Pál pápa (főszentelő)
  • Eduardo Martínez Somalo (társszentelő)
  • Jean Orchampt (társszentelő)
Bíborossá kreálás 2014. február 22.

Hivatal Kongói Köztársaság apostoli pronunciusa
Hivatali idő 1987-1992

Hivatal Kuba apostoli nunciusa
Hivatali idő 1992-1999

Hivatal Kolumbia apostoli nunciusa
Hivatali idő 1999-2007

Hivatal Pápai Egyházi Akadémia elnöke
Hivatali idő 2007-2013
Elődje Justo Mullor García
Utódja Giampiero Gloder

Hivatal Klérus Kongregációja prefektusa
Hivatali idő 2013-2021
Elődje Mauro Piacenza
Utódja Ju Hungsik

Beniamino Stella aláírása
Beniamino Stella aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Beniamino Stella témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Beniamino Stella (Pieve di Soligo, 1941. augusztus 18. –) olasz katolikus püspök, bíboros, szentszéki diplomata, a Klérus Kongregációja nyugalmazott prefektusa. 2007 és 2013 között a Pápai Egyházi Akadémia elnöke volt, előtte több évtizeden keresztül a Szentszék diplomáciai szolgálatában állt.

2021-ben életkorára tekintettel benyújtotta lemondását tisztségeiről, melyet Ferenc pápa június 11-én el is fogadott.

Pályafutása[szerkesztés]

Szentszéki diplomata[szerkesztés]

Beniamino Stella 1941. augusztus 18-án született a Treviso megyei Pieve di Soligo-ban, egy tizenkét gyermekes családban. Érettségi után az egyházmegyei szemináriumba lép Vittorio Veneto-ban, majd 1960-tól a római nagyszemináriumban tanul filozófiát és teológiát. Pappá szentelésére 1966. március 19-én kerül sor, a szentelést nagybátyja, Constantino Stella aquilai érsek végzi.

Szentelését követően megyés püspöke, Albino Luciani - a későbbi I. János Pál pápa - jóváhagyásával jelentkezik a Pápai Egyházi Akadémiára, ahol 1970-ben végez. Ekkorra kánonjogi diplomát és nemzetközi közjogi doktorátust szerez.

1970-ben a Szentszék diplomáciai szolgálatába lép. Előbb Dominikán, Zairében majd a Szentszéki Államtitkárságon tölt be különböző pozíciókat. 1978-ban a helyi nuncius diplomáciai afférja után Máltára helyezik. Itt ügyvezetőként 1983-ig szolgál, amikor újra az Államtitkárságra kerül.

1987. augusztus 21-én II. János Pál pápa midilai címzetes érsekké egyúttal Kongó-Brazzaville apostoli pronunciusává, a Közép-afrikai Köztársaság apostoli nunciusává és Csád apostoli delegátusává nevezi ki. Püspökké szentelését 1987. szeptember 5-én János Pál pápa végzi. 1992-től Kuba, 1999-től pedig Kolumbia apostoli nunciusa. Nunciusként nagy szerepe volt a pápa 1990-es csádi és 1998-as kubai történelmi útjának előkészítésében.

2007-ben XVI. Benedek pápa a Pápai Egyházi Akadémia elnökének nevezi ki.

A Papi Kongregáció prefektusa[szerkesztés]

2013. szeptember 21-én Ferenc pápa a Klérus Kongregációja prefektusává nevezi ki, és a 2014. február 22-i konzisztóriumon bíborossá kreálja a diakónusi rendbe. Római diakoniája a Santi Cosma e Damiano. Ezen kívül a Hittani Kongregáció, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció, a Népek Evangelizációjának Kongregációja és a Kommunikációs Dikasztérium valamint az Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottsága és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága tagja.

2020. május 1-jén a pápa a bíborosok püspöki rendjébe emelte, suburbicarius címe a Porto-Santa Rufina-i püspökség.

2021. június 11-én Ferenc pápa elfogadta lemondását, melyet életkorára tekintettel nyújtott be. Prefektusi tisztségében utódja a dél-koreai Ju Hungsik, hivatalát azonban Stella látja el mindaddig míg utódja át nem veszi.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]