Ennio Antonelli (bíboros)
| Ennio Antonelli | |
![]() | |
| Született | 1936. november 18. (88 éves)[1] Todi[2] |
| Állampolgársága | olasz |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| ny. firenzei érsek a Család Pápai Tanácsa ny. elnöke | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Szentelők |
|
| Hivatal | gubbiói püspök |
| Elődje | Cesare Pagani |
| Utódja | Pietro Bottaccioli |
| Hivatal | Perugia–Città della Pieve-i püspök |
| Elődje | Cesare Pagani |
| Utódja | Giuseppe Chiaretti |
| Hivatal | az Olasz Püspöki Konferencia általános titkára |
| Hivatal | firenzei érsek |
| Hivatali idő | 2008 – hivatalban |
| Elődje | Silvano Piovanelli |
| Utódja | önmaga, mint apostoli kormányzó |
| Hivatal | a Sant’Andrea delle Fratte bíborosa |
| Hivatal | firenzei apostoli kormányzó |
| Elődje | önmaga, mint érsek |
| Utódja | Giuseppe Betori |
| Hivatal | a Család Pápai Tanácsa elnöke |
| Elődje | Alfonso López Trujillo |
| Utódja | Vincenzo Paglia |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ennio Antonelli témájú médiaállományokat. | |
Ennio Antonelli (Todi, 1936. november 18. –), nyugalmazot firenzei érsek, a Család Pápai Tanácsa nyugalmazott elnöke.
Élete
[szerkesztés]Ennio Antonelli Assisiben, Rómában és Perugiában tanult katolikus teológiát, filozófiát és irodalmat. Rómában megszerezte a katolikus teológia tanításának jogosítványát, Perugiában irodalomból és filozófiából doktorált. 1960-ban Ilario Alcini érsektől vette át az papi rend szentségét. Ezután professzorként és régensként dolgozott a perugiai szemináriumban, valamint a művészettörténet előadójaként Assisiben.
II. János Pál pápa 1982-ben a Gubbiói egyházmegye püspökévé nevezte ki. Decio Lucio Grandoni, Orvieto-Todi püspöke szentelte püspökké; Társszentelő Santo Bartolomeo Quadri, Terni-Narni-Amelia akkori püspökeke és Antonio Fustella, Saluzzo püspöke volt. 1988-ban kinevezték Perugia–Città della Pieve érsekévé. 1995-ben lemondott erről a tisztéről, és az Olasz Püspöki Konferencia főtitkára lett.[3]
2001. március 21-én II. János Pál pápa[4] kinevezte Ennio Antonellit Firenze érsekévé, 2003. október 21-én pedig felvették a bíborosi kollégiumba, mint pap-bíboros, a címtemploma a Sant’Andrea delle Fratte.
Antonelli résztvevője volt annak a 2005-ös konklávénak, amelyen XVI. Benedek pápát megválasztották. 2008. június 7-én kinevezték a Család Pápai Tanácsának elnökévé, Alfonso López Trujillo helyére.[5] A pápa ugyanakkor felkérte, hogy a Firenzei főegyházmegyét apostoli kormányzóként vigye tovább, amit 2008. október 26-ig, Firenze új érseke, Giuseppe Betori hivatalba lépéséig meg is tett.
XVI. Benedek pápa 2012. június 26-án elfogadta életkora miatti lemondását a Család Pápai Tanácsa elnöki posztjáról.[6] XVI. Benedek pápa lemondása után Antonelli bíboros részt vett azon a 2013-as konklávén, amelyen Ferenc pápát választották meg.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Ennio Antonelli című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Szuentszéki Sajtóiroda: Conferma del Segretario Generale della Conferenza Episcopale Italiana (olasz nyelven), 2000. május 25. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- ↑ Rinuncia dell’Arcivescovo di Firenze (Italia) e Nomina del Successore (olasz nyelven). Tägliches Bulletin. Presseamt des Heiligen Stuhls, 2001. március 21. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- ↑ Nomina del Presidente del Pontificio Consiglio per la Famiglia (olasz nyelven). Napi Értesítő. Szentszéki Sajtóiroda, 2008. június 7. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- ↑ Rinuncia del Presidente del Pontificio Consiglio per la Famiglia e Nomina del Successore (olasz nyelven). Napi Értesítő. Szentszéki Sajtóiroda, 2012. június 26. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
