Giuseppe Betori
| Giuseppe Betori | |||||||||||||||
 | |||||||||||||||
| Született | 1947. február 25. (79 éves)[1] Foligno | ||||||||||||||
| Állampolgársága | olasz | ||||||||||||||
| Foglalkozása |
| ||||||||||||||
| Tisztsége |
| ||||||||||||||
| Iskolái | |||||||||||||||
| Kitüntetései | Knight Grand Officer of the Order of the Holy Sepulchre | ||||||||||||||
| nyugalmazott firenzei érsek | |||||||||||||||
[[Fájl:
| |||||||||||||||
| Vallása | római katolikus egyház | ||||||||||||||
| Pappá szentelés | 1970. szeptember 26. | ||||||||||||||
| Püspökké szentelés | 2001. május 6. Foligno | ||||||||||||||
| Szentelők |
| ||||||||||||||
| Bíborossá kreálás | 2012. február 18. Róma | ||||||||||||||
| Hivatal | az Olasz Püspöki Konferencia főtitkára | ||||||||||||||
| Hivatali idő | 2001 – 2008 | ||||||||||||||
| Elődje | Ennio Antonelli | ||||||||||||||
| Utódja | Mariano Crociata | ||||||||||||||
| Hivatal | a Firenzei főegyházmegye érseke | ||||||||||||||
| Hivatali idő | 2008 – 2024 | ||||||||||||||
| Elődje | Ennio Antonelli | ||||||||||||||
| Utódja | Gherardo Gambelli | ||||||||||||||
| Szentelt püspökök | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
| Társszentelt püspökök | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
 | |||||||||||||||
| Giuseppe Betori aláírása | |||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe Betori témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||
Giuseppe Betori (Foligno, 1947. február 25.[1] –) olasz római katolikus pap, a Firenzei főegyházmegye nyugalmazott érseke, bíboros. 2001 és 2008 között az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) főtitkára volt.
Életrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A kezdetek, tanulmányai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1970. szeptember 26-án szentelték pappá. A Gregoriana Pápai Egyetemen szerzett teológiai licenciátust, majd a Pápai Biblikus Intézetben doktorált biblikus teológiából. Miközben Foligno helyi plébániáin szolgált, biblikus professzor és az Assisi Teológiai Intézet dékánja; a Katolikus Akció egyházmegyei asszisztense; a Regionális Pasztorális Központ igazgatója; a folignói S. Carlo Intézet Ifjúsági Pasztorális Központjának asszisztense; az 1995-ben Palermóban tartott Egyházi Konferencia titkárságának koordinátora; a XV. Ifjúsági Világtalálkozó olasz bizottságának elnöke és a CEI Kateketikai Irodájának igazgatója is volt.[2]
Püspöki pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]II. János Pál pápa 2001. április 5-én Betorit az Olasz Püspöki Konferencia főtitkárává és Falerone címzetes püspökévé nevezte ki.[2] Püspökké 2001. május 6-án szentelték.[3]
2005-ben Betori támogatta a homoszexuálisok felszentelésének tilalmát. Azt mondta, hogy ezt nem lehet „diszkriminációnak” nevezni, mert a papi hivatás „ajándék” és nem „jog”.[4]
A CEI főtitkári kinevezését 2006. április 6-án újabb öt évre megerősítették.[5]
XVI. Benedek pápa 2008. szeptember 8-án nevezte ki Betorit a Firenzei főegyházmegye érsekévé.[3] A CEI főtitkáraként végzett szolgálatát 2008. szeptember 25-én fejezte be és másnap beiktatták Firenzében. A Toszkánai Püspöki Konferencia elnökévé 2009. február 10-én választották meg.
2011. november 5-én Betori túlélt egy feltételezett merényletet. Egy ismeretlen férfi szembeszállt vele az irodája előtt, lelőtte és megsebesítette a titkárnőjét, majd pisztollyal hadonászott Betori felé, mielőtt elmenekült. Betori és más szemtanúk azt mondták, hogy nem tudták értelmezni, mit mondott vagy mit akart a fegyveres, miközben a fegyverrel Betori felé intett.[6]
2011. december 10-én a Kultúra Pápai Tanácsa tagjává nevezték ki ötéves, megújítható időszakra.[7]
2012. január 6-án Benedek pápa bejelentette, hogy Betorit bíborossá kívánja kreálni a február 18-i konzisztóriumon[8], ahol a San Marcello templomot jelölték ki címtemplomául.[9] 2012. április 21-én a Tanulmányi Intézetek Katolikus Nevelésügyi Kongregációja és a Kultúra Pápai Tanácsa tagjává nevezték ki.[10] 2014. május 17-én Ferenc pápa a Világiak Pápai Tanácsa tagjává nevezte ki.[11]
Egyike volt azoknak a választó bíborosoknak, akik részt vettek a 2013-as konklávén, amelyen Ferenc pápát megválasztották.[12]
Ferenc pápa 2024. április 18-án elfogadta lemondását firenzei érseki tisztségéről.[13]
Címer
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] |
Jelmondata:
DEO ET VERBO GRATIAE Istennek és a kegyelem szavának (ApCsel 20,32) |
|---|
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "BeWeB".
- 1 2 "RINUNCE E NOMINE". press.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
- 1 2 "RINUNCE E NOMINE". press.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "Breaking News". www.nationalcatholicreporter.org. Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "RINUNCE E NOMINE". press.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "L'arcivescovo di Firenze salvo perché la pistola dell'aggressore si è inceppata. Telefonata del Papa". Il Sole 24 ORE (olasz nyelven). Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "RINUNCE E NOMINE". press.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "ANNUNCIO DI CONCISTORO PER LA CREAZIONE DI NUOVI CARDINALI". press.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "Titoli e Diaconie assegnati ai 22 nuovi Cardinali, 18 febbraio 2012, Concistoro". www.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "RINUNCE E NOMINE". press.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "Rinunce e nomine". press.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "ELENCO DEI CARDINALI CHE ENTRANO IN CONCLAVE SECONDO IL LORO RISPETTIVO ORDINE E PRECEDENZA (VESCOVI, PRESBITERI, DIACONI)". press.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
- ↑ "Resignations and Appointments". press.vatican.va. Hozzáférés: 2024. november 2.
