Francis Arinze

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francis Arinze
Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció nyugalmazott elnöke
Card. Francis Arinze.jpg

Született 1932. november 1. (84 éves)
Onitsha
Nemzetiség nigériai (igbo)
Munkássága
Felekezet katolikus egyház
Pappá szentelés 1958. november 23.
Püspökké szentelés 1965. augusztus 29.
Bíborossá kreálás

Hivatal onitshai koadjutor püspök
Hivatali idő 1965–1967

Hivatal onitshai érsek
Hivatali idő 1967–1985
Elődje Charles Heerey
Utódja Stephen Nweke Ezeanya

Hivatal Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa elnöke
Hivatali idő 1984–2002
Elődje Jean Jadot
Utódja Michael L. Fitzgerald

Hivatal Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció elnöke
Hivatali idő 2002–2008
Elődje Jorge Arturo Medina Estévez
Utódja Antonio Cañizares Llovera
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francis Arinze témájú médiaállományokat.
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1965. augusztus 29.
Szentelő Charles Heerey
Társszentelők John Kwao Amuzu Aggey
  Dominic Ignatius Ekandem
Szentelt püspökök
Mark Onwuha Unegbu 1970. szeptember 20.
Stephen Nweke Ezeanya 1985. május 11.
Emmanuel Otteh 1990. szeptember 2.
Simon Akwali Okafor 1992. május 30.
Ambroise Ouédraogo 1999. szeptember 26.
Michel Christian Cartatéguy 1999. szeptember 26.
Michael Aidan Courtney 2000. november 12.
Jude Thaddeus Okolo 2008. szeptember 27.
Denis Chidi Isizoh 2015. május 1.
Társszentelt püspökök
Anthony Okonkwo Gbuji 1973. szeptember 30.
Michael Nnachi Okoro 1977. november 27.
Albert Kanene Obiefuna 1978. február 5.
Michael Ugwu Eneja 1978. február 26.
Anthony Ekezia Ilonu 1981. március 29.
Juliusz Janusz 1995. május 8.

Francis Arinze (Eziowelle, 1932. november 1.) a római katolikus egyház bíborosa, a Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció korábbi vezetője, Velletri-Segni bíborosa. Korábban II. János Pál pápa egyik legbefolyásosabb tanácsadója volt, a 2005-ös konklávé előtt pedig a pápaságra legesélyesebb jelöltek között szerepelt a neve.

Pályafutása[szerkesztés]

Arinze Nigéria déli részén, Eziowelle településen született igbo nyelvű család gyermekeként. Kilencedik születésnapján, 1941. november 1-jén keresztelték meg, korábban a család az afrikai természetvallás helyi változatát követte. (Szülei csak később tértek át a katolicizmusra.) 15 évesen került az Onitsha városában működő Mindenszentek Szeminárium hallgatói közé, ahol 1950-ben filozófiai bizonyítványt szerzett. Édesapja kezdetben ellenezte, hogy fia papi tanulmányokba kezdjen, de támogatni kezdte Arinzet, amikor látta, hogy fia mennyire kedveli az iskolát. Francis Arinze végzés után további három évig maradt még oktatóként a szemináriumban. 1955-ben került Rómába, hogy a Pápai Városi Egyetem képzésében vegyen részt. Diplomamunkáját 1953-ban summa cum laude eredménnyel védte meg. Még ebben az évben az egyetem templomában került sor papi felszentelésére.

Pappá szentelése után Rómában maradt, hogy tanulmányai befejezze. 1960-ban védte meg hittudományi doktori értekezését. 1961-ben és 1962-ben a nigériai Bigard Szeminárium oktatója volt, ahol logikát, liturgiát és filozófiát oktatott, majd a katolikus oktatásért felelős titkárrá nevezték ki Nigéria keleti régióiban. Később Londonba került, ahol a posztgraduális képzéseket kínáló Institute of Education-ben szerzett bizonyítványt 1964-ben.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1965. augusztus 29-én szentelték püspökké, így korának legfiatalabb püspöke lett. Fissiana címzetes püspökeként onitshai koadjutor püspök lett, ebben a minőségében vett részt a második vatikáni zsinat záró szakaszában. Onitsha érsekének 1967-es halála után Arinzet jelölték ki érseknek. Ő lett az első afrikai származású pap, aki ezt a tisztséget betöltötte, elődei európai származású misszionáriusok voltak.

Érsekké avatása után nem sokkal polgárháború tört ki Nigéria délkeleti régióiban. Magának Arinzenek is menekülnie kellett, hivatalával együtt a szeparatista Biafra régió két kisvárosában Adaziban és Amichiben talált menedéket. Arinze súlyos problémákkal találta szembe magát a polgárháború sújtotta országban: az üzleti és hitélet elhalt, menekültek tömege várt segítségre. Arinze egyházi pozícióját felhasználva jó együttműködést alakított ki a különböző csoportokkal a problémák kiküszöbölése érdekében, tapasztalatokat szerzett a különböző nyelvű és vallású érdekcsoportokkal való együttműködésben. A kultúraközi együttműködésben való jártassága miatt nevezte ki őt II. János Pál pápa a Vatikán nem keresztény kapcsolatokkal foglalkozó titkársága élére, amely a későbbi Vallásközi Párbeszéd Pápai Hivatalának jogelődje volt. Arinzet 1984-ben választották a Nigériai Püspöki Konferencia elnökévé.

1985-ben II. János Pál pápa Rómába hívta, kinevezvén őt a San Giovanni della Pigna templom segédlelkészévé. A bíborosi tisztséggel együtt járó pozíciót 1985. május 25-én foglalta el. 1984-ben jelölték ki a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa elnökévé. A pozíció ismertséget és elismertséget hozott Arinzenak világszerte, több alkalommal tüntették ki a vallások közötti jó viszony elősegítéséért. 2000-ben a szentév eseményeit koordináló bizottság tagja volt. A pápa 2002-ben őt nevezte ki a Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusává. Részt vett a 2005-ös pápaválasztó konklávén, mely után XVI. Benedek megerősítette őt a kongregáció vezetői tisztjében, 2005. április 25-én pedig saját utódjának nevezte ki őt a Velletri-Segni bíborosi posztra. 2008 decemberében Arinze leköszönt a kongregáció vezetői posztjáról. Az ekkor már 80. életévéhez közelítő főpap továbbra is a közélet aktív résztvevője maradt: televíziós programokat készíttetett, a vallási közösségek közötti jó viszony érdekében mondott beszédeket.

Neve a pápai pozícióra esélyesek között merült fel a 2005-ös és a 2013-as konklávé előtt is.[1][2][3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Készülhet a Vatikán Obamája (magyar nyelven). Népszabadság, 2013. február 11. (Hozzáférés: 2013. február 16.)
  2. Latolgatják, ki lesz az utód; Nostradamus baljóslata: fekete főpap (magyar nyelven). Népszabadság, 2005. április 6. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
  3. Ki lehet a pápa utóda? (magyar nyelven). Népszabadság, 2005. február 25. (Hozzáférés: 2013. február 19.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]