Papabile

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Sixtus-kápolna, ahol 1878 óta tartják a konklávékat

A papabile olasz kifejezés a latin papabiliből eredeztethető meghatározás.

Meghatározás[szerkesztés]

A papabile kifejezést a közbeszéd alkalmazza azokra a bíborosokra, akiket az éppen aktuális konklávén valamilyen okból kifolyólag esélyesnek tartanak a pápaságra történő megválasztásra. Másképpen fogalmazva, azoknak a bíborosoknak a jelzőjeként használják, akik papabilitással rendelkeznek. Nem tekintendő hivatalos címnek, így az egyes bíborosok megnevezésében sem használatos. Elsősorban pápaválasztások idején fordul elő a médiában illetve a sajtóban a kifejezés használata, valamint a történettudományi munkákban. Magyarban általában a magyar pápaesélyes megnevezés rokonértelmű alakjaként használjuk.

Magyar papabile bíborosok[szerkesztés]

Bakócz Tamás esztergomi érsek[szerkesztés]

Bakócz Tamás esztergomi érseket 1500-ban VI. Sándor pápa kreálta bíborossá, címtemplomául a Santi Silvestro e Martino ai Monti-templom lett kijelölve. Nagy esélyesként vett részt az 1513 márciusában, II. Gyula pápa halála után összeülő konklávén, egészen az utolsó szavazási fordulóig vezetett, amikor is végül mégsem ő, hanem Giovanni di Lorenzo de' Medici bíboros szerezte meg a többségi támogatás, s így X. Leó néven végül elfoglalhatta a pápai trónt.

Erdő Péter esztergom-budapesti érsek[szerkesztés]

Erdő Péter esztergom-budapesti érseket Szent II. János Pál pápa kreálta bíborossá 2003-ban. Első címtemploma az ókeresztény eredetű Santa Balbina-templom volt, mely az egyik legrégebbi római keresztény templom. A pápaságra esélyes bíborosok között tartották számon a 2013 márciusában, XVI. Benedek pápa lemondása után összeülő konklávé idején. A bíborosok végül az argentin Jorge Mario Bergoglio jezsuita bíborost választották meg, aki a Ferenc nevet vette fel. 2023. március végén a rossz műszaki állapota miatt bezárt Santa Balbina helyett a Santa Francesca Romana templomát kapta címtemplomul.[1]

Ismert papabile bíborosok[szerkesztés]

"Aki pápaként megy be a konklávéra, bíborosként jön ki onnan." – római mondás

Pápává választott papabilék[szerkesztés]

Az utóbbi kettőszáz esztendőből:

  • 1829: Francesco Saverio Castiglioni gróf bíboros – VIII. Pius pápa
  • 1878: Gioachino Pecci gróf bíboros – XIII. Leó pápa
  • 1914: Giacomo della Chiesa márki bíboros – XV. Benedek pápa
  • 1939: Eugenio Pacelli bíboros – XII. Pius pápa
  • 1963: Giovanni Battista Montini bíboros – VI. Pál pápa
  • 2005: Joseph Ratzinger bíboros – XVI. Benedek pápa
  • 2013: Jorge Mario Bergoglio bíboros – Ferenc pápa

Pápává nem választott papabilék[szerkesztés]

Az utóbbi kettőszáz esztendőből:

Nem papabiléből lett pápák[szerkesztés]

Az utóbbi kettőszáz esztendőben:

Leggyakrabban emlegetett papabilék 2013-ban[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ferenc pápa új címtemplomot jelölt ki Erdő Péter bíboros számára (magyar nyelven). Magyar Kurír. (Hozzáférés: 2023. március 30.)