Luis Antonio Tagle
| Luis Antonio Tagle | |
 | |
| Született | 1957. június 21. (69 éves)[1][2] Manila[3] |
| Állampolgársága | Fülöp-szigeteki |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Az Evangelizációs Dikasztérium pro-prefektusa |
| Iskolái |
|
| a Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusa | |
.svg) | |
| Dominus est (Az Úr az) | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Pappá szentelés | 1982. február 27. Manila |
| Püspökké szentelés | 2001. december 12. |
| Szentelők |
|
| Bíborossá kreálás | 2012. november 24. |
| Hivatal | Imusi püspök |
| Hivatali idő | 2001-2011 |
| Elődje | Manuel Cruz Sobreviñas |
| Utódja | Reynaldo Gonda Evangelista |
| Hivatal | Manilai érsek |
| Hivatali idő | 2011-2019 |
| Elődje | Gaudencio Rosales |
| Utódja | Jose Fuerte Advincula |
| Hivatal | Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusa |
| Hivatali idő | 2019- |
| Elődje | Fernando Filoni |
| Utódja | hivatalban |
 | |
| Luis Antonio Tagle aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luis Antonio Tagle témájú médiaállományokat. | |
Luis Antonio Gokim Tagle (Manila, 1957. július 21. –) Fülöp-szigeteki bíboros, a Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusa, a Nemzetközi Karitász elnöke. 2011 és 2020 között a Manilai főegyházmegye érseke volt.
Mind nézeteit, mind személyiségét tekintve igen közel áll Ferenc pápához, ami miatt a sajtóban gyakran „ázsiai Ferencként” emlegetik,[4] és a katolikus egyház progresszív szárnyának képviselőjeként tekintenek rá.[5][6][7] Ferenc pápa halála után több sajtóorgánum azt írta, hogy ő az egyik fő esélyes a konklávé megnyerésére.
Életrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában, egy jómódú katolikus család legidősebb gyermekeként született. A középiskola után a manilai jezsuita szemináriumban, valamint a szintén jezsuita fenntartású Ateneo de Manila egyetemen folytatja tanulmányait. 1981. július 18-án diakónussá, 1982. február 27-én pedig pappá szentelik. Az ezt követő években az Imusi egyházmegyében végez lelkipásztori szolgálatot. 1985-ben püspöke az Egyesült Államokba küldi, ahol a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen teológiai doktorátust szerez.
1992-ben tér vissza egyházmegyéjébe, ahol az imusi szeminárium rektora, 1993-tól pedig püspöki helynök lesz. Az ezt követő időszakban több intézményben is oktat, valamint szakértőként részt vesz a püspöki konferencia munkájában is. 1997-től tagja a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak, melyet ekkor Ratzinger bíboros vezet. Római tartózkodása alatt kutatóként is aktív, kutatási területe a II. vatikáni zsinat. 1998-ban a székesegyház plébánosaként szolgál.
2001. október 22-én II. János Pál pápa az Imusi egyházmegye élére nevezi ki, püspökké szentelésére december 12-én kerül sor. Már ebben az időszakban aktívan használja az internetet a fiatalok megszólítása érdekében: heti rendszerességgel megjelenő videói, melyekben a Szentírást magyarázza, országszerte hamar ismertté teszik. 2011. október 13-án XVI. Benedek pápa a Manilai főegyházmegye érsekének nevezi ki, hivatalát december 12-én foglalja el. A következő év novemberében Benedek pápa – pontifikátusának utolsó konzisztóriumán – bíborossá kreálja. Római címtemploma a San Felice da Cantalice a Centocelle.
2015-től a Nemzetközi Karitász elnöke. 2019. december 8-án Ferenc pápa a Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusának nevezi ki, mely az egyik legfontosabb római hivatal. 2020. május 1-én a Ferenc pápa rendelete alapján – címtemplomának megtartása mellett – a Bíborosi Kollégium püspöki rendjébe kooptálja.[8] 2021. február 22-én Ferenc pápa a Szentszék Vagyonkezelőségének tagjai közé is kinevezi.[9] Ezen kívül a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció és a Megszentelt Élet Intézményeinek Kongregációja, valamint a Törvényszövegek Pápai Tanácsa tagja.
Nézetei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tagle bíborost általában közvetlen, vidám, karizmatikus, ám egyszerű személyiségként írják le a sajtóban, aki nem riad meg az Egyházra vonatkozó kínos kérdésekben állást foglalni.[10] Felszólalásaiban gyakran felhívja a figyelmet a harmadik világban élő keresztény közösségek problémáira, így különösen a paphiányra, a kisebbségben élő keresztény közösségek elnyomására és a vallásszabadság megsértésére, a migrációra,[11][12] valamint a fiatalokat érintő problémákra, mint az oktatás hiányosságai, a hiteles példaképek hiánya vagy a család intézménye elleni támadások.[4][13] Gyakran szólal fel a fogyasztói társadalom, a „kiselejtezés kultúrája” és az ehhez kapcsolódó környezeti pusztítás problémáira.[14]
Egy 2015-ös londoni ifjúsági kongresszuson tartott beszédében az Egyház kommunikációját kritizálta. Véleménye szerint megváltozott a nyelv, és egyes kifejezések, melyek korábban könyörületességet fejeztek ki, a mai felfogásunk szerint már alkalmatlanok erre. Így az Egyház „kemény szavakat használt a meleg, elvált vagy különélő emberekkel kapcsolatban. (...) Sokakat, akik ezekbe a csoportba tartoztak, megbélyegeztek, ami a többségi társadalomtól való elszigetelődésükhöz vezetett.”[15] Az elváltak és újraházasodottak szentáldozása kapcsán kifejtette, hogy nem lehet egy egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni, mivel minden eset egyedi, egy általános szabály ezért kontraproduktív lehet.[13]
2017. május 25-én Erdő Péter bíboros meghívására Esztergomba érkezett, ahol részt vett a katolikus pedagógiai konferencián. Beszédében a katolikus nevelés középpontjába a Bibliát és a karitászt helyezte. Kiemelte, hogy „fontos, hogy találkozzunk Jézussal, hogy megszülessen bennünk, és olyanná alakítson, amilyen Ő maga – ez a katolikus oktatás célja.”[16]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Davos 2014 Participant List, 1957
- ↑ "press.vatican.va/content/salastampa/it/documentation/cardinali_biografie/cardinali_bio_tagle_la.html".
- ↑ "press.vatican.va/content/salastampa/en/documentation/cardinali_biografie/cardinali_bio_tagle_la.html".
- 1 2 Solymosi, J (2019. december 27.). "Bemutatjuk: „Majdnem nem lettem pap!"". katolikus.ma.
- ↑ Douthat, Ross (2016. január). "A Crisis of Conservative Catholicism". First Things. Hozzáférés: 2016. március 14.
- ↑ Olivares-Cunanan, Belinda (2012. október 25.). "Vatican's appointment of Cardinal Tagle..." Political Tidbits. 2015. november 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. december 14.
{{cite news}}: More than one of|accessdate=és|access-date=specified (súgó) - ↑ Allen, John L. Jr. (2015. november 17.). "Who's going to replace Francis? Maybe one of these guys". Crux. 2015. december 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. december 14.
- ↑ "RESCRIPTUM EX AUDIENTIA SS.MI". vatican.va. 2020. május 1.
- ↑ "Appointment of members of the APSA". filcatholic.org. 2021. február 23.
- ↑ Tubeza, P.C (2011. október 22.). "CNN analyst sees Manila archbishop a 'papal contender'". Philippine Daily Inquirer.
- ↑ Winfield, N (2005. október 4.). "Cardinal reaffirms celibacy rule, plays down shortage of priests". The Seattle Times.
- ↑ "Fel kell mutatnunk a reményt". Magyar Kurír. 2017. május 29.
- 1 2 Obordo, R (2015. március 9.). "Cardinal Tagle criticises use of 'harsh words' for gay and divorced people". Catholic Herald.
- ↑ "Mennyi az értéke a bíborosnak? És az órájának?". Magyar Kurír. 2018. szeptember 4.
- ↑ Bingham, J (2015. március 9.). "Cardinal: Church's 'severe' stance towards gay or divorced Catholics left people 'branded'". The Telegraph.
- ↑ "Jó embereket kell nevelnünk! - Tagla érsek a katolikus pedagógiai konferencián". Magyar Kurír. 2017. május 25.
