Anita Brookner
| Anita Brookner | |
| Született | Anita Bruckner 1928. július 16. Herne Hill, Lambeth kerület, London, |
| Elhunyt | 2016. március 10. (87 évesen) London, |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | brit |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
Anita Brookner CBE (Herne Hill, 1928. július 16.[4][2][5][6][7] – London, 2016. március 10.[8][5][7][9][10])[11] angol regényíró és művészettörténész. 1967 és 1968 között Slade képzőművészeti professzora volt a Cambridge-i Egyetemen,[12] és ő volt az első nő, aki ezt a vendégprofesszori posztot töltötte be. 1984-ben Booker–McConnell-díjjal jutalmazták Hotel du Lac című regényéért.
Fiatalkora és iskolái
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Brookner (Bruckner) Herne Hillben,[13] London külvárosában született.[14][15] Egyedüli gyermeke volt Newson Brucknernek, a lengyelországi Piotrków Trybunalskiból származó zsidó bevándorlónak és Maude Schiska énekesnőnek, akinek nagyapja a lengyelországi Varsóból emigrált, és dohánygyárat alapított, amelyben férje dolgozott, miután 18 évesen Nagy-Britanniába érkezett. Édesanyja feladta énekesi karrierjét, amikor férjhez ment, és lánya szerint élete végéig boldogtalan volt.[16][17] Maude a család vezetéknevét Brooknerre változtatta az első világháborút követően Nagy-Britanniában uralkodó németellenesség miatt.[18] Anitának magányos gyermekkora volt, bár nagymamája és nagybátyja a családdal élt, szülei, világi zsidók pedig az 1930-as években és a második világháború idején nyitották meg házukat a németek elől menekülő zsidó menekültek előtt. „Azt mondtam, hogy én vagyok az egyik legmagányosabb nő Londonban” – mondta a Paris Review-nak adott interjújában.[19][20]
Tanulmányait a James Allen's Girls' School-ban,[21] egy fizetős iskolában tanulta. 1949-ben történelemből BA fokozatot szerzett a londoni King's College-ban, 1953-ban pedig művészettörténetből doktorált a Londoni Egyetem Courtauld Művészeti Intézetéban.[22] Anthony Blunt, a Courtauld akkori igazgatója felügyelete alatt az eredetileg a francia műfajfestőről, Jean-Baptiste Greuze-ról szóló mesterszakot doktori fokozatra emelték.[17] 1950-ben azonban francia állami ösztöndíjat kapott az École du Louvre-ra, és az évtized nagy részét Párizsban töltötte.[21]
Karrier
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Akadémiai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1967-ben ő lett az első nő, aki a Cambridge-i Egyetemen Slade képzőművészeti professzori[12] címet kapott.[22] 1959 és 1964 között vendégoktató volt a Reading Egyetemen, amikor a Courtauld Institute of Art oktatója lett. 1977-ben előléptették Readerré[23] a Courtauldban, ahol 1988-ban történt nyugdíjazásáig dolgozott.[17] Pályafutását a 18. századi francia művészet specialistájaként kezdte, de később a romantikusokra is kiterjesztette szakértelmét.[17] Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején cikkeket írt az ArtReview-nak.[24]
A Courtauld-ban tanítványai között volt Olivier Berggruen művészettörténész is, akinek diplomás munkáját tanácsolta.[25] Tagja volt a londoni King's College-nak és a cambridge-i New Hallnak (2008-tól a Murray Edwards College).[26]
Az Anita Brookner által készített fényképeket a Courtauld Institute Conway Művészeti és Építészeti Könyvtárában tárolják.[27]
Regényíró
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Brookner 53 évesen jelentette meg első, A Start in Life (1981) című regényét. Ezt követően nagyjából évente egyet. Brooknert stylistként tartották számon. Regényei az érzelmi veszteség és a társadalomba való beilleszkedés nehézségei, valamint az értelmiségi, középosztálybeli nők témáit dolgozzák fel, akik elszigeteltségben és szerelmi csalódásokban szenvednek. Számos szereplője a Nagy-Britanniába érkezett európai bevándorlók gyermeke; úgy tűnik, hogy néhányan zsidó származásúak.[28][29] A Hotel du Lac (1984), negyedik regénye Booker–McConnell-díjat kapott.[30][31]
Magánélete és kitüntetései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Brookner soha nem házasodott meg, de gondoskodott a szüleiről, ahogy öregedtek. Az egyik interjúban megjegyezte, hogy több házassági ajánlatot kapott, de mindegyiket elutasította, és arra a következtetésre jutott, hogy a férfiak "olyan emberek, akik saját programjukkal rendelkeznek, és úgy gondolják, hogy beilleszkedhetsz, ha kihagynak bizonyos részeket. Láthatod, hogy egy mérföldnyire jönnek."[32]
Ő tartotta az 1974-es Aspects of Art Lecture-t.[33][34] 1990-ben a Brit Birodalom Rendjének (CBE) parancsnokává nevezték ki.[22]
A londoni Kensington és Chelsea kerületben[35] halt meg 2016. március 10-én, 87 évesen.[21]
Publikációi
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Greuze: 1725–1805: The Rise and Fall of an Eighteenth-century Phenomenon (1972) ISBN 9780236176786 (on Jean-Baptiste Greuze)
- Jacques-Louis David (1980) ISBN 9780064305075 (Jacques-Louis David történelem-festő)
- A Start in Life (1981, US title The Debut) ISBN 9780241976500
- Providence (1982) ISBN 9780307826213
- Look at Me (1983) ISBN 9780307826206
- Hotel du Lac (1984) ISBN 9780307826220 (Booker-díj)
- Tóparti szálloda – Európa, Budapest, 1988 (Femina) · ISBN 9630746182 · fordította: Gálvölgyi Judit
- Family and Friends (1985) ISBN 9780307826237
- A Misalliance (1986) ISBN 9780307826343
- A Friend from England (1987) ISBN 9780307826336
- Latecomers (1988) ISBN 9780307826183
- Lewis Percy (1989) ISBN 9780307826190
- Brief Lives (1990) ISBN 9780307826251
- A Closed Eye (1991) ISBN 9780307826275
- Fraud (1992) ISBN 9780307826268
- A Family Romance (1993, US title Dolly) ISBN 9780140234060
- A Private View (1994) ISBN 9780307826299
- Incidents in the Rue Laugier (1995) ISBN 9780307826305
- Altered States (1996) ISBN 9780307826312
- Visitors (1997) ISBN 9780307826329
- Soundings (1997) ISBN 9781860463884 (esszégyűjtemény)
- Falling Slowly (1998) ISBN 9780307826244
- Undue Influence (1999) ISBN 9780307492364
- Romanticism and its Discontents (2000) ISBN 9780374251598
- The Bay of Angels (2001) ISBN 9781400033010
- The Next Big Thing (2002, amerikai cím: Making Things Better) (a Booker-díj hosszú listáján)
- The Rules of Engagement (2003) ISBN 9780141910222
- Leaving Home (2005) ISBN 9781400095650
- Strangers (2009) (shortlisted for James Tait Black Memorial Prize) ISBN 9780307477583
- At The Hairdresser (2011) (novella, csak e-könyvként érhető el)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "thebookerprizes.com/fiction/backlist/1984". Hozzáférés: 2020. május 11.
- 1 2 3 "www.nytimes.com/2016/03/16/arts/international/anita-brookner-hotel-du-lac-obituary.html?rref=collection%2Fsectioncollection%2Fobituaries&action=click&contentCollection=obituaries®ion=stream&module=stream_unit&version=latest&contentPlacement=10&pgtype=sectionfront". Hozzáférés: 2016. március 20.
- ↑ "www.theguardian.com/books/2016/mar/15/anita-brookner-obituary". Hozzáférés: 2016. március 20.
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
- 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "FemBio database" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "www.bbc.com/news/uk-35808651". Hozzáférés: 2016. március 15.
- ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
- ↑ "Anita Brookner, Booker Prize-winning author, dies age 87, Times announces". BBC News. 2016. március 14. Hozzáférés: 2016. március 14.
- 1 2 A Slade Professorship of Fine Art a művészet és művészettörténet legrégebbi professzori állásaa a cambridge-i, az oxfordi és a londoni University College-ban.
- ↑ Herne Hill egy kerület Dél-Londonban, körülbelül négy mérföldre a Charing Crosstól, és Brixton, Camberwell, Dulwich és Tulse Hill határolja.
- ↑ Free BMD: Births Jul-Sep 1928 Bruckner, Anita Schishka (mother) Camberwell 1d 991
- ↑ "Anita Brookner, 1928– Notebooks, ca. 1986–1994". Harry Ransom Center. The University of Texas at Austin. 2009. március 10. dátummal az eredeti címről archiválva.
- ↑ "Anita Brookner". The Times. 2016. március 15. Hozzáférés: 2020. március 29.
- 1 2 3 4 McNay, Michael (2016. március 15.). "Anita Brookner obituary". The Guardian. Hozzáférés: 2020. március 29.
- ↑ Gutteridge, Peter (2016. március 15.). "Doctor Anita Brookner: Art historian who began writing novels at the age of 53 and won the Booker Prize for Hotel du Lac". The Independent. 2022. május 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. március 29.
- ↑ "Anita Brookner, The Art of Fiction No. 98". Paris Review. Hozzáférés: 2018. szeptember 20.
- ↑ Alam, Rumaan (2018. március 1.). "In Praise of Anita Brookner". The New York Times. Hozzáférés: 2020. március 29.
- 1 2 3 "Anita Brookner, novelist - obituary". The Daily Telegraph. 2016. március 15. Hozzáférés: 2020. március 29.
- 1 2 3 Cowell, Alan (2016. március 15.). "Anita Brookner, Whose Bleak Fiction Won the Booker Prize, Dies at 87". The New York Times. ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2020. március 29.
- ↑ Az olvasói cím (reader) az Egyesült Királyságban és a Nemzetközösség egyes egyetemein, például Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon, a kutatás vagy ösztöndíj terén kiemelkedő nemzetközi hírnévvel rendelkező vezető akadémikus kinevezését jelöli.
- ↑ "What is Romanticism", ArtReview, 12 September 1959}
- ↑ Olivier Berggruen. "Olivier Berggruen on Anita Brookner (1928–2016) - artforum.com / passages". Artforum.com. Hozzáférés: 2016. június 21.
- ↑ A Murray Edwards College a Cambridge-i Egyetem csak nőket tömörítő főiskolája. 1954-ben alapították New Hall néven.
- ↑ "Who made the Conway Library?". Digital Media. 2020. június 30. 2022. március 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 19.
- ↑ Dr Anita Brookner at British Council: Literature
- ↑ Malcolm, Cheryl Alexander. "Understanding Anita Brookner". University of South Carolina. 2001. december 31. dátummal az eredeti címről archiválva.
- ↑ "The Booker Prize 1984". The Booker Prizes. Hozzáférés: 2023. június 29.
- ↑ Ezard, John; Webb, WL (1984. október 19.). "From the archive, 19 October 1984: Booker Prize awarded to a 6-1 outsider". The Guardian. Hozzáférés: 2023. július 2.
- ↑ Morrison, Blake (1994. június 18.). "A game of solitaire". The Independent (angol nyelven). 2022. május 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. március 8.
- ↑ "Aspects of Art Lectures". The British Academy.
- ↑ Brookner, Anita (1975). "Jacques-Louis David: A Personal Interpretation" (PDF). Proceedings of the British Academy. 60: 155–171. 2021. szeptember 18. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2023. március 28.
- ↑ "DOR Q1/2016 in KENSINGTON AND CHELSEA (239-1C)". GRO Online Indexes. General Register Office for England and Wales. Entry Number 513506834. Hozzáférés: 2022. február 22.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Anita Brookner című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Portraits of Anita Brookner National Portrait Gallery (London)
- Anita Brookner Collection at the Harry Ransom Center at the University of Texas at Austin
- Shusha Guppy (Fall 1987). "Anita Brookner, The Art of Fiction No. 98". Paris Review. Fall 1987 (104).
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)