Charing Cross

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Charing Cross
Az Eleonóra-kereszt Viktória királynő idejében készült helyettesítője a Charing Crosson
Az Eleonóra-kereszt Viktória királynő idejében készült helyettesítője a Charing Crosson
Közigazgatás
Ország Egyesült Királyság
Település City of Westminster
Irányítószám WC2
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Charing Cross (London)
Charing Cross
Charing Cross
Pozíció London térképén
é. sz. 51° 30′ 26″, ny. h. 0° 07′ 39″Koordináták: é. sz. 51° 30′ 26″, ny. h. 0° 07′ 39″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charing Cross témájú médiaállományokat.

A Charing Cross a Strand, a Whitehall és a Cockspur Street kereszteződésében, London központjában fekszik. A terület onnan kapta nevét, hogy régen itt, az akkori Charing faluban állíttatott I. Eduárd volt feleségének, Kasztíliai Eleonórának emlékkeresztet. 1675 óta a kereszt helyén I. Károly lovas szobra áll. Hivatalosan a Charing Crosst tekintik London középpontjának;[1] a Londontól való távolságot az eredeti Eleonóra-kereszttől mérik. A Charing Crosst a mai térképeken egy kereszteződésként jelölik, bár régebben ez egy postai cím is volt, ami a Great Scotland Yard és a Trafalgar Square közötti utcaszakaszt jelölte. 1931. január 1-jétől az utcának ez a része Whitehallhoz tartozik.[2]

Használata központi helyként[szerkesztés]

A Charing Cross vasútállomás központi bejárata egy 19. századi nyomtatványon. Az állomás előtt látható kereszt az eredeti Eleanóra kereszt 19. századi, Viktória-korból származó másolata

A 19. század elejének joganyaga a Charing Cross használatával adta meg a rendeletek területi hatályát. A jogban a későbbi használata során a helyi önkormányzatok hatáskörének kijelölésére korlátozódott ez a szerepe, majd 1965-ben Nagy-London létrejöttével ez a használata is idejétmúlttá vált.

Használata Hatály
Metropolitan Police District Az 1829-es, nagyvárosi rendőrségről szóló rendelet szerint minden körzet, mely innentől 12 mérföldes körön belül fekszik, a londoni rendőrség hatáskörébe tartozik. Ezt a törvényt 1839-ben váltó rendelkezés kiterjesztette 15 mérföldre.
Metropolitan Buildings Office Az 1844-es londoni építkezési törvény lehetővé tette, hogy a társaság hatáskörébe minden, az innentől számított 15 mérföld sugarú körben lévő építmény az ő felelősségi körébe tartozzon.
Taxisok vizsgakövetelményei A teret övező hat mérföldes sugarú terület a taxisok kiképzésének a fő helye.

A Charing Cross Boltívek[szerkesztés]

A vasút megépülése óta a Charing Cross vasútállomás fölött lévő boltívek London több, perifériára sodródott csoportjának biztosított menedéket, s az ő életvitelük ellenséges reakciókat váltott ki a közvéleményből. A 20. század elején gyakran a Charing Cross állomás csarnokában és a boltíveknél kerestek maguknak az emberek azonos nemű, közeli barátot.[3] Szintén itt találtak menedéket London egyedül élő hajléktalanjai, akik a szállások és az utca között sodródtak, és nomád körülmények között kartondobozokban éltek.[4][5] 1979-ben itt lett a „Heaven”, az egyik legismertebb London belvárosában lévő melegbár helyszíne.[6]

A Charing Cross boltívei adták az ihletet Bud Flanagan és Chesney Allen egyik dalának. Szintén középpontjában voltak egy rádiós dokumentumműsornak, a nagy hatást keltő Underneath the Archesnek, mely felhívta a közvélemény figyelmét a hajléktalanok nehéz helyzetére.[7]

Legközelebbi helyszínek[szerkesztés]

Legközelebbi metróállomások[szerkesztés]

  • Charing Cross metróállomás
  • Embankment metróállomás
  • Leicester Square metróállomás
  • Waterloo állomás
  • Westminster metróállomás

Legközelebbi vasútállomások[szerkesztés]

  • Charing Cross vasútállomás
  • Waterloo East állomás
  • Waterloo állomás

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Where Is The Centre Of London?. BBC, 2005. augusztus 15. (Hozzáférés: 2019. február 16.)
  2. Harold P. Clunn (1970) The Face of London: 254
  3. Matt Houlbrook: Queer London: Perils and Pleasures in the Sexual Metropolis, 1918-1957. Chicago: University of Chicago Press. 2005. 123. o. ISBN 0-226-35460-1, ISBN 978-0-226-35460-6 Hozzáférés: 2019. feb. 16.  
  4. [1][halott link] The Blackburn Citizen website. URL accessed October 15, 2007.
  5. Joan U. Isaac: The new right and the moral society. Parliamentary Affairs, XLIII. évf. 2. sz. (1990. ápr. 1.) 209–226. o. doi Hozzáférés: 2019. feb. 16.
  6. [2] Out in London website. URL accessed October 15, 2007.
  7. Radio Times March 5 - 11 1977