Angela Gheorghiu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angela Gheorghiu
Angela Gheorghiu as Floria Tosca at San Francisco Opera, November 2012.jpg
Életrajzi adatok
Született 1965szeptember 7. (52 éves)
Románia Egyedhalma
Iskolái National University of Music Bucharest
Pályafutás
Műfajok opera
Aktív évek 1990
Hangszer ének
Hang szoprán
Díjak Officier des Arts et des Lettres
Tevékenység
Kiadók EMI Classics
Decca Classics

Angela Gheorghiu weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Angela Gheorghiu témájú médiaállományokat.

Angela Gheorghiu[1] (IPA: [gjorˈgiw]) (született Burlacu; Egyedhalma (Adjud), Románia, 1965. szeptember 7. –) román opera-énekesnő, világhírű szoprán.[2][3] Nemzetközi karrierje nem sokkal bukaresti tanulmányai elvégzése után indult 1992-ben, a londoni Covent Garden operaházban, Zerlina szerepében Mozart Don Giovanni című operájában. Igazi népszerűségre azonban 1994-ben tett szert a Solti György vezényelte La Traviata Violettájaként, amely azóta is egyik legtöbbet énekelt szerepe.[2] Lírai szoprán hangjának, valamint különleges drámai képességeinek köszönhetően a világ egyik legismertebb opera-énekesnője.[2][4] Fellépéseiről és koncertjeiről számos felvétel készült.

Élete[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

Angela Gheorghiu 1965. szeptember 7-én látta meg a napvilágot a moldvai Egyedhalmán.[5] Apja mozdonyvezető, anyja varrónő volt.[6] Nővérével, Elenával együtt már fiatal kora óta énekelni tanult. Hatéves korában került sor első fellépésére a helyi kultúrotthonban: Brahms egyik altatódalát énekelte (Guten Abend, Gute Nacht)[6][7]

Tizennégy évesen Bukarestbe költözött és beiratkozott a George Enescu Zeneiskolába. Az éneklés mellett zongorázni tanult, színpadi mozgást, valamint táncot, a neves Mia Barbu vezetésével. Az iskola elvégzése után a Román Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Akadémiai évei alatt énekelte első operaszerepét, Mimit, Puccini Bohéméletéből.[5][6][8] Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Andrei Gheorghiuval, akivel hamarosan házasságot kötött. Andrei mérnök volt ugyan, de családja jelentős zenei háttérrel rendelkezett. Válásuk után Angela a kiadóvállalatának tanácsára tartotta meg a Gheorghiu nevet.[6]

Tanulmányait röviddel az 1989-es romániai forradalom után fejezte be, 23 évesen. Ugyanebben az évben lépett először színpadra a kolozsvári operaházban Puccini Bohéméletének Mimijeként. 1990 nyarán elnyerte a bécsi Kammeroper által rendezett rangos Hans Gabor Belvedere Nemzetközi Énekverseny harmadik díját.[9]

Nemzetközi karrierjének kezdete[szerkesztés]

A fiatal Angela Gheorghiu tehetségére Luisa Petrov, egy román származású, Frankfurtban élő impresszárió figyelt fel, miután megnézte egyik bukaresti fellépésének felvételét. Az ő közbenjárásával Gheorghiu részt vett egy meghallgatáson a londoni Covent Gardenben. Peter Katona, az operaház igazgatója felajánlotta neki a készülő Bohémélet főszerepét, Gheorghiu azonban nem vállalta, arra hivatkozva, hogy ez a szerep még túl nehéz egy kezdő énekes számára.[6]

Nemzetközi bemutatkozására 1992-ben került sor a londoni Royal Opera House-ban: Zerlina szerepét játszotta Mozart Don Giovanni című operájában.[6] Ezt követően Bázelben lépett fel Donizetti Szerelmi bájitalában, majd ugyanebben az évben megkapta Mimi szerepét is Londonban. 1992-ben Bécsben és Hamburgban is fellépett Adina szerepében.

1993-ban lépett először a New York-i Metropolitan operaházban lépett színpadára. Hatalmas sikerrel énekelte Mimi szerepét.[5] A kritikusok azonnal felfigyeltek érzéki lírai szoprán hangjára, külön kiemelték színpadi alakítását és előadásmódját is. 1993-ban színpadra lépett Brüsszelben is, a neves Munttheaterben, Micäela szerepében, Bizet Carmen című operájában.[6]

1994-ben visszatért Londonba, és Massenet Chérubin című operájának női főszerepét énekelte, majd megkapta a Sir Solti György rendezte La traviata főszerepét. Violetta szerepének kiváló előadása nemzetközileg elismert énekesnővé tette. Az előadást, melyet a BBC is közvetített, csak az Egyesült Királyságban több mint egy millióan nézték meg.[5] Az előadásról felvétel is készült, amelyet a Decca kiadóvállalat adott ki. A felvétel az 1995-ös esztendő egyik legtöbb példányban eladott klasszikus zenei lemeze lett.[6] A La traviata előadása volt az első nagy produkció, amely megalapozta a rangos londoni intézmény és az énekesnő hosszan tartó kapcsolatát. A következő években Gheorghiu gyakori vendége volt az operaháznak, egyes előadások, mint például Puccini Fecskéje személyisége köré lettek felépítve.[6]

Házassága Roberto Alagnával[szerkesztés]

Gheorghiu 1994-ben a Covent Gardenben ismerkedett meg a francia-olasz származású tenoristával, Roberto Alagnával. Gheorghiu a Bohéméletben énekelt, Alagna pedig Gounod Rómeó és Júlia című operájában. Ekkor még mindketten házasok voltak. Alagna felesége 1994-ben agydaganat miatt meghalt, Gheorghiu pedig rövid időre visszatért Romániába és elvált férjétől.[6] Az esküvői szertartásra, amelyet a város akkori polgármestere, Rudolph Giuliani celebrált, a New York-i operaház színpadán került sor egy Bohémélet-előadás során.

Ettől kezdve a házaspárt az opera Aranypárjának (Golden Couple)[6] nevezték, számos felvételt készítettek együtt, sok közös fellépésük volt. 1996. június 20-án egy nagyszabású szabadtéri koncertet tartottak a New York-i Prospect Parkban,[6] majd közösen énekeltek a lyoni operaházban Donizetti Szerelmi bájital című operájában.

Gheorghiu két mostohagyermek édesanyja. A nagyobbik leány, Ornella, Alagna előző házasságából született. A kisebbik leány, Ioana, Gheorghiu autószerencsétlenségben elhunyt nővérének, Elenának a leánya. Ornella Nagy-Britanniában tanul, Ioana pedig Franciaországban. Mindkét lány kiválóan énekel és zenél.[10] A család Svájcban lakik, de a számos fellépés miatt rengeteget vannak úton.[6]

2009. október 14-én Gheorghiu bejelentette, hogy 13 év házasság után elválik férjétől.[11] Az énekesnő visszamondta szereplését a Carmen decemberi előadásaiban a New York-i operaházban. A főszerepeket neki és férjének kellett volna énekelniük.

A Metropolitan színpadán[szerkesztés]

Köztudomású, hogy Gheorghiu rossz viszonyban áll egyes operaházak vezetőségével, ami elsősorban annak tudható be, hogy szereti saját ötleteit megvalósítani a színpadon, szembekerülve ezáltal úgy a rendezőkkel, mint az intézmények vezetőivel. Saját bevallása szerint szókimondó természetének oka Ceaușescu totalitárius rezsimje, hiszen olyan országban nevelkedett,[12] ahol tiltva volt az egyéni vélemény megformálása, ahol az énekesek féltek attól, hogy nézetkülönbségeik miatt állás nélkül maradhatnak. Van bátorságom, hogy egy bizonyos mértékben forradalmi legyek. Harcolni akarok az operáért. A popzene a testnek van, az opera pedig a léleknek – nyilatkozta egy amerikai tévétársaságnak adott interjújában.[13] Ugyancsak fiatalkori élményeihez kapcsolódnak híres vásárlási szokásai, ugyanis rengeteg pénzt költ, mindent megvásárol, ami megtetszik neki. Saját bevallása szerint ez a tulajdonsága a Ceaușescu-korszak nélkülözéseinek utólagos pótlásaként alakult ki benne. Saját elmondása szerint 1992-ben első londoni útja során üzleti kirakatokról készült fotókat küldött haza, hogy megmutassa családjának a rengeteg gyümölcsöt és húst.[6]

Ellentétei közül a leghíresebb a Metropolitan operaház igazgatójával, Joseph Volpével tartó viszálya. 1996-ban Gheorghiut választották Micäela szerepére a következő Carmen előadásokhoz Waltraud Meier és Plácido Domingo partnereként. A rendező, Franco Zeffirelli elképzelésében Micäelának szőke parókát kellett volna viselnie, ezt azonban Gheorghiu megtagadta. Felindulásában Volpe kijelentette, hogy a szőke paróka marad, az énekesnővel vagy nélküle.[14] Gheorghiu végül beleegyezett és fellépett tíz Carmen-előadáson az évadban, beleértve a Met társulatának turnéját Japánban, de az előadás során megpróbálta minél hosszabb ideig takarni a fejét jelmeze kapucnijával. Következő New York-i meghívására 1998-ban került sor, amikor férjével, Roberto Alagnával közösen léptek fel Gounod Rómeó és Júlia című operájában. Volpe igazgató a La Traviata felújítását tervezte Gheorghiuval Violetta szerepében, Alagnával Alfredo szerepében. Volpe szerint Gheorghiu és Alagna heves szóváltásba kerültek a rendezővel az előadás részleteit illetően, és folyamatosan húzták a szerződés aláírására szánt időt. Végül egy nappal a határidő lejárta után aláírták a szerződést, de ezt Volpe nem fogadta el, így az előadást Patricia Racette és Marcelo Alvarez főszereplésével tartották meg.[15]

Nézeteltéréseik ellenére Gheorghiu és Alagna 1999-ben visszatért a Met színpadára öt Szerelmi bájital-előadásra, majd 2003-ban a Faust négy előadására. Gheorghiu 2000-ben Liu szerepét énekelte Puccini Turandotjában, majd a 2006-2007-es évadban Jonas Kaufmann partnereként énekelt Verdi Traviatájában. 2007-ben a Simon Boccanegrában (Amelie), majd 2008-ban a Bohéméletben (Mimi) lépett ismét a Met színpadára.[6]

Nemzetközi pályafutása[szerkesztés]

Angela Gheorghiu Tosca szerepében 2012-ben a San Francisco-i Operaházban

Első exkluzív szerződését 1995-ben írta alá a Decca kiadóvállalattal, amely kiadta lemezen a londoni operaházban játszott La Traviatát, a lyoni operaház produkcióját, Donizetti Szerelmi bájitalát, valamint a milánói La Scala Bohéméletét. A torinói Teatro Reggio zenekarával közösen megjelent egy válogatáslemeze Arias címmel, valamint a milánói Giuseppe Verdi Zenekarral egy válogatás Verdi legszebb áriáiból Verdi Heroines címmel.[6] 1999-ben énekelt a Michael Jackson and Friends müncheni koncerten.[6]

A 20002001-es évad nagy eseménye a házaspár számára Puccini Toscájának megfilmesítése volt, Antonio Pappano vezénylete alatt. A 2001 novemberében kiadott film nagy sikert aratott, noha a kritikusok fenntartásokkal várták a produkciót, hiszen Maria Callas és Victor de Sabata közös felvétele óta az opera nem volt megfilmesítve, így a viszonyítási alap rendkívül magas művészi mérce volt. Az évadot Londonban (Rómeó és Júlia) és New Yorkban (Turandot) töltötte .[16]

2001. május 23-án a velencei Teatro Malibran újramegnyitásán énekelt,[6] továbbá fellépett gálakoncerteken a Covent Gardenben, Hampton Courtban, valamint a Royal Festival Hallban és a New York-i Metben. Októberben a párizsi Opéra Bastille-ban énekelte a Bohémélet főszerepét. 2001 januárjában a berlini szimfonikus zenekarral és férjével közösen felvételt készített Verdi Requiemjéből.[16]

2002. június 1-jén részt vett a II. Erzsébet brit királynő trónra lépésének ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett Proms at the Palace koncerten. A 2002–2003-as évadban továbbra is Londonban énekelt, ezúttal Puccini A fecske című operájában, valamint a Bajazzókban. Nagy sikert aratott Júliaként (Gounod) a Choregies d’Orange fesztiválon, valamint a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Két lemezt adott ki, mindkettőt férjével közösen: Verdi Trubadúrját, valamint az Antonio Pappano rendezte Carment.[16]

A 2003-as évet az Egyesült Államokban kezdte, Palm Beachben a Bajazzók női főszerepében, majd márciusban New Yorkban lépett fel Gounod Faust című operájában. Júliusban a Covent Gardenben énekelt szintén a Bajazzókban. Fellépett a Nobel-békedíj átadása alkalmával rendezett koncerten Oslóban, melyről videófelvétel is készült.[6] A következő évadban elsősorban Londonban énekelt Verdi Simon Boccanegra című operájában, valamint Gounod Faustjának felújított változatában. Ezt az előadást bemutatták New Yorkban és Monte-Carlóban is.[17] Állandó fellépései mellett koncerteket is adott Salzburgban, Bécsben valamint Amszterdamban, Beatrix holland királynő születésnapja alkalmából.[6]

2005 októberében Zsófia spanyol királyné jelenlétében énekelt a valenciai operaház megnyitó ünnepségén.[6]

2006 januárjában hatalmas sikert aratott Violetta szerepében a La Traviata New York-i előadásain. Három hónappal később a Teatro alla Scalában debütált egy hangversennyel, majd májusban megnyitotta a Cannes-i Filmfesztivált. Júniusban Londonban Flora Toscaként lépett színpadra Puccini nagyhírű operájában.[6]

2006-ban az FHM[18] férfimagazin a világ legszebb száz nőjét felsorakoztató listáján a 74. helyet foglalta el.[16]

Mozgalmas életének következő állomása a bécsi Staatsoper volt, ahol 2007 novemberében lépett színpadra Puccini Bohéméletében. Ezt követően visszatért New Yorkba, ahol a Simon Boccanegrában énekelt, illetve a La travita gálaelőadásán.[6] Ugyancsak ebben az évben Violetta szerepében lépett színpadra Rómában majd Milánóban. Két koncertet adott Párizsban (Salle Pleyel és Palais Garnier), egyet pedig Los Angelesben. Szeptemberben Marseille-ben lépett színpadra Vladimir Cosma Marius et Fanny című operájának világpremierjén. Novemberben San Franciscóban a La rondine főszerepében lépett fel. A New York-i MET-ben előadott La bohéme-et mozikban is bemutatták és közel másfél millióan látták. A milánói és római La traviata előadásokat valamint a San Francisco-i La rondinét is bemutatták mozikban.[6] Fellépett a Románia Európai Uniós csatlakozása alkalmával rendezett koncerten is.[10]

2007-ben a chicagói operaház felbontotta egyik szerződését, miután nem jelent meg a Bohémélet próbáin. Az igazgató, William Mason felrótta az énekesnőnek szakszerűtlen viselkedését. Gheorghiu válaszként azt nyilatkozta, hogy szükségét érezte ammak, hogy férje mellett legyen, aki a Metben énekelt a Rómeó és Júliában, valamint el volt foglalva új albumának, a Madama Butterflynak a felvételeivel. Hozzátette, hogy a Bohémélet címszerepét már több százszor énekelte, így nem érezte tragédiának hiányozni a próbákról.[19]

2008-ban a román származású francia zeneszerző, Vladimir Cosma operájának, a Marius et Fannynak női címszerepét énekelte lemezre, miután a lyoni világpremier címszerepét is ő énekelte.

A 2008-as év fő eseményei egy szabadtéri koncert volt férjével közösen a New York-i Prospect Parkban,[20] valamint fellépése a pekingi olimpián a Meet in Beijing 2008 Cultural Events rendezvénysorozat keretein belül. A zenei hátteret a Kínai Nemzeti Szimfonikus Zenekar biztosította, Emmanuel Villaume vezénylésével.[21] Novemberben Szentpéterváron lépett fel egy gálakoncerten,[22] majd október 11-én és 12-én egy jótékonysági koncerten a jordániai Petrában az afgán menekültek megsegítésére.[23] Itt Stinggel közösen énekelte a Là ci darem la mano című duettet Mozart Don Giovannijából. December 24-én a New York-i Szent Patrick-katedrális karácsonyi miséjén énekelt.[24] Az év további nagy eseménye a Madama Butterfly felvétele volt a római Accademia Nazionale di Santa Ceciliával közösen, Antonio Pappano vezényletével.[25] A lemez 2009 elején jelent meg. A 2009-es évet New Yorkban kezdte a La rondine Magdájaként.

Hangja és szerepei[szerkesztés]

Angela Gheorghiu egyike napjaink leghíresebb szopránjainak, köszönhetően hangjának, valamint káprázatos színpadi jelenlétének. Elsősorban Verdi és Puccini operáiban játszik, de énekel francia operákban is. Hangja lírai szoprán, felső regisztere az erőteljesebb, az alsó regisztere kissé bizonytalan. Spinto szerepeket (Puccini: Tosca) is énekel valamint egyházi zenét és dalokat is, de énekelt hagyományosan mezzoszoprán szerepet is (Bizet: Carmen).[16] Kritikusai felróják neki gyenge angol és német nyelvtudását, ellenben kiemelik szinte tökéletes olasz nyelvérzékét. Ez román származásának köszönhető, hiszen a két nyelv, az olasz és a román nagyon hasonló.[26]

Angela Gheorghiu a 2002-ben készült Habanera promocíós videoklipben (Bizet Carmen című operája alapján)

Legjelentősebb szerepei:

Crossover[szerkesztés]

Angela Gheorghiu a 2001-ben készült Casta Diva videoklipben (Bellini Norma című operája alapján)

A hagyományos operafelvételek és válogatások mellett Gheorghiu szívesen énekel egyházi énekeket, kantátákat, különböző alkalmakra írt dalokat, sőt román népdalokat is.[27] Ezidáig két, úgynevezett crossover-stílust követő lemeze jelent meg:[10]

  • My World – egy 15 klasszikus dalból álló gyűjtemény, a világ 15 különböző országából (Romániától Japánig), melyeket az énekesnő eredeti nyelvükön énekel. A lemez kritikusai megjegyezték, hogy Gheorghiunak könnyebb újlatin nyelveken íródott darabokat énekelni, kiemelték angol és német nyelvtudásának hibáit.[28]
  • Mysterium – áriák, egyházi énekek és himnuszok gyűjteménye, melyek zenei hátterét a Román Nemzeti Kórus biztosítja. A lemez kiemelkedő dalai Mendelssohn On Wings of Song, Puccini Salve Regina című áriái, valamint az Adeste fideles című dal.

2005-ben egy közös kislemezt készített Ștefan Bănică jr. román popelőadóval Numele tău címmel.[29]

Felvételei[szerkesztés]

Első felvételei[szerkesztés]

Első lemezszerződését a Decca kiadóvállalattal írta alá. Számos felvételt készített, többek között a hírnevét megalapozó londoni La traviata előadásáról. A kritikák a következőképpen vélekedtek erről a felvételről: Annak ellenére, hogy itt-ott túl éles és durva a hangja (az első Follie! kiáltása a Sempre libera elején nem mondható nagyon muzikálisnak), illetve inkább drámai, mint koloratúraszoprán, Violettája mégis az örökkévalóságé – hasonlóképpen Callaséhoz. Tehetséges színész, szép nő, és mindezek összjátéka erő- és érzelemteljes hangjával hosszan tartó benyomást hagynak. Arcmimikája az utolsó felvonásban emlékezetre méltó.[30]

Ugyancsak a Decca égisze alatt jelent meg Donizetti Szerelmi bájital című operájának felvétele, amelyet a lyoni operatársulattal közösen készített. Még a Decca adta ki első válogatáslemezét Arias címmel: Óvatosság a nap varázsszava. Gheorghiu hangja sötét és karakteres, akárcsak Sass Sylviáé, viszont Callas mesterkéltsége hiányzik. Komor hangjával ellentétben a legkönnyebben Bellini és Donizetti könnyed dalait énekli. Amikor énekel, hangjának remegése és magassága figyelemreméltó. Sajnálatos módon ezen a lemezen énekhangja üres és erőltetett. Kiválóan énekli a „Sul fil d’un soffio etesio”-t a Falstaffból, de Mimijéből már hiányzik az a zenei személyiség, ami arra készteti a hallgatót, hogy megvédje a törékeny főszereplőt. Hangja gyakran túl éles. Az általános érzés, hogy hiányzik a dalok mögül az igazi Angela Gheorghiu. Ez alól kivétel az utolsó, anyanyelvén énekelt óda. Még nem nőtt fel nagy román elődeihez, Ileana Cotrubașhoz és Virginia Zeanihoz. – írták róla.[31]

Szerződése az EMI-vel[szerkesztés]

1998-ban az EMI Classics szerződtette. Első lemezén, melynek címe Duets and Arias, duetteket énekelt férjével, Roberto Alagnával. Ez volt az első közös lemezük. Ezt követően lemezre énekelte Gounod Rómeo és Júliáját, először egy válogatást, majd 1998-ban a teljes operát. Mindkét felvételen a toulouse-i operaház zenekara és kórusa kísérte. Még 1998-ban jelent meg régi kiadója, a Decca gondozásában a My World című crossover lemeze. Mielőtt újabb operafelvételt készítettek volna, Gheorghiu és Alagna egy válogatást adtak ki Verdi per due címmel, amely egy válogatás a neves olasz zeneszerző legszebb duettjeiből.

1999-ben került sor a milánói La Scala operaházban színre vitt Bohémélet lemezfelvételére. Ez a felvétel már sokkal több pozitív kritikát kapott, mint a korábbi La traviata: Gheorghiu és Alagna a lelküket adják a főszerepekhez. Ugyan egyik sem rendelkezik az évszázad hangjával, együttműködésük szinergiája azonban nagyot emel a mű színvonalán. Alagna néhol zajos de a Che gelida manina fantasztikus és gyermekes előadásmódja elragadó. Gheorghiu hangja mély és sötét, tökéletesen uralja. A Mi chiamano Mimiben a Ma quando vien lo sgelo részre lélegzetvétel nélkül tér át, ami felvillanyozza a közönséget. Meggyőző jellemformálása jól működik és nem dolgozik a mű pátosza ellen.[32]

Ugyancsak 1999-ben, ezúttal a londoni Royal Opera House társulatával közösen, Antonio Pappano vezényletével vették fel Puccini opera-trilógiáját, az Il tritticót. A következő évben egy nagy sikerű válogatáslemezt adott ki Verdi népszerű áriáiból Verdi Heroines címmel. A műsor bárki számára kihívás. Gilda Caro noméjának lírai-koloratúrája, valamint Leonora drámai Pace, pace, mio Dio vagy Aida O patria miája közötti távolság hatalmas. Kevés szoprán merné mindezen három szerepet kipróbálni. Gheorghiu szakít a sztereotípiákkal. Gildája nem mesterkélt, az áriából átérezni az őt környékező halált. Aidája nem egy etióp valkűr, hanem egy sors által megtört nő. Gheorghiu mindhárom karaktert egyéni és erős identitású nőként tárja elénk, annak ellenére, hogy ez az identitás elnyomáson alapszik. Egyik sem hasonlít a másikra. A legjobb operaelőadásokat is tönkreteheti, ha az énekes képtelen átélni a szerepet. Ez szerencsére itt nem történik meg. Hangja érdekes, tele színnel és árnyalatokkal, ami napjainkban ritka. A hang nem a legtökéletesebb klasszikus hang, de akárcsak Callas, Gheorghiu is erényt csinált a szükségből. Mindene megvan, ami egy tökéletes Verdi-énekesnek szükséges: tökéletes levegő kontroll és legato, erő és kifejezőképesség minden mennyiségben. – írták a lemezről.[33]

A Manon és Tosca[szerkesztés]

2000-ben újabb operafelvételre került sor, ezúttal Massenet Manon című operájának főszerepét énekelte. A szintén Antonio Pappano vezényletével előadott mű kedvező kritikai fogadtatásban részesült: A Manont többször is kiadták, de azok számára, akiket nem sújt nosztalgiafelesleg, ez az új Manon az egyetlen, melyre szükségük lehet. Pappano pompásan vezényel, a szereposztás nagyon erős. A figyelem központjában természetesen a Gheorghiu – Alagna énekespár áll. Jeleneteik erős intenzitással hatnak, Manon és des Grieux első találkozásának, valamint a kibékülési jelenetnek a Saint-Sulpice-ban hihetetlen mozgatóereje van, mert hihetetlenül életszerűnek tűnnek. A N’est-ce plus ma main hallatán a hallgatóban felmerül, hogy Gheorghiu ennél szexisebb nem lehet. A szerencsejáték jelenetben már hideg és mohó. Ezzel a kiadvánnyal Gheorghiu új sztenderdet állított fel napjaink lírai szopránjainak. Magas hangjainak csillogása utolérhetetlen.[34]

A Manon után közreműködött Verdi Mesa di Requiem-jének felvételén, valamint Casta diva címmel egy újabb ária-válogatást adott ki és Mysterium címmel második crossover lemezét, amelyen áriák mellett egyházi zenét és himnuszokat is énekelt. A 2001-es év legnagyobb eseménye a nagy sikerű Tosca lemezfelvétele volt. Az Antonio Pappano rendezte Tosca-előadás főszerepét játszotta (Floria), melyet a kiadó jóvoltából (EMI) meg is filmesítettek. Az előadásnak és a filmnek egyaránt hatalmas sikere volt, annak ellenére, hogy gyakran összehasonlították Franco Zeffirelli 1964-es Tosca című filmjével, amelynek főszerepét Maria Callas játszotta. 2002-ben ezt követte egy koncertfelvétel a londoni operaházból (Live from Covent Garden) és egy kevésbé sikeres A trubadúr felvétel. (Gheorghiu meleg, finom hangja megfelelő súlyú és színű Leonora szerepéhez, azonban nem sikerül kellőképpen felszabadulnia a Di tale amor koloratúraária éneklésekor. A negyedik felvonás kettőse Hampsonnal felvillanyzó.[35])

A további felvételei (Carmen és La rondine) sem arattak különösebb sikereket, a kritikák kiemelték ugyan elegáns megjelenését és előadásmódját, de Callashoz és Teresa Berganzához viszonyítva gyengének minősítették[36]

Puccini jegyében[szerkesztés]

A következő négy lemeze szintén válogatás: The Essential Angela Gheorghiu, Diva, Puccini és Live from La Scala. Ezek közül a legjobb kritikákat a Puccini című válogatása kapta, amelyen az olasz zeneszerző leghíresebb áriáit énekelte. Miután évekkel ezelőtt már kiadott egy összeállítást Verdi áriáiból, már csak idő kérdése volt, mikor tesz hasonlót Puccinivel. Az eredmény felülmúlhatatlan. Az 1950-es, ‘60-as években rengetegen voltak azok a szopránok, akik képesek voltak ilyenre. Ki képes napjainkban Gheorghiu mellett hasonlót alkotni? Valószínűleg egy maroknyi, de nekik sem sikerülne elérni az itt elért szintet. Néhány magas hangot kivéve (például az Un bel di vedremo vége) Gheorghiu technikája biztos, hangja – kissé komor, érzéki, élettel teli – megható és emlékezetes. Hallani lehet Mimi érzéki és fizikai pusztulását a Donde lieta uscìban, Manon kétségbeesését a Sola, perduta, abbandonatában. – írták a válogatásról.[37]

2008-ban két lemezzel jelentkezett, egyik egy duett-válogatás volt férjével közösen Angela and Roberto Forever címmel, valamint egy válogatás Puccini legszebb áriáiból My Puccini címmel.

Legutóbbi kiadott lemeze Puccini nagy klasszikusa, a Pillangókisasszony.[6] A felvétel Giacomo Puccini születésének 150. évfordulójára készült. Másrészt az EMI számára is nagy fontossággal bírt, hiszen az utolsó Madama Butterfly-felvételt a kiadóvállalat 43 éve készítette John Barbirolli vezényletével és Renata Scotto főszereplésével. Ez Gheorgiu és Antonio Pappano tizedik közös felvétele. Külön érdekessége, hogy az énekesnő úgy vonult stúdióba, hogy korábban nem énekelte színpadon Cso-cso-szán szerepét. A zenei hátteret a római Accademia Nazionale di Santa Cecilia biztosította.[38]

Diszkográfia (audio)[szerkesztés]

Év Album címe Kiadó Közreműködők
2009
Gheorghiu Butterfly.jpg

Madama Butterfly
EMI Classics Karmester: Antonio Pappano
Énekesek: Angela Gheorghiu
Jonas Kaufmann
Enkelejda Shkosa
Fabio Capitanucci
Gregory Bonfatti
Raymond Aceto
Zenekar: Academia Nazionale di Santa Cecilia di Roma
2008
Gheorghiu My Puccini.jpg

My Puccini
EMI Classics Karmester: Antonio Pappano
Énekesek: Angela Gheorghiu
Zenekar: London Symphony Orchestra
2008
Gheorghiu Forever.jpg

Angela and Roberto Forever
EMI Classics Karmester: Antonio Pappano
Claudio Abbado
Michel Plasson
Richard Armstrong
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Zenekar: Berliner Philarmoniker
London Symphony Orchestra
Orchestre National du Capitole de Toulouse
Royal Opera House Orchestra
2008
Marius et Fanny
Larghetto Karmester: Vladimir Cosma
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Jean-Philippe Lafont
Zenekar: London Symphony Orchestra
2007
Gheorghiu Live Scala.jpg

Live from La Scala
EMI Classics Énekesek: Angela Gheorghiu
Jeff Cohen
2005
Gheorghiu Puccini.jpg

Puccini
EMI Classics Karmester: Anton Coppola
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Zenekar: Orchestra Sinfonica di Milano, Giuseppe Verdi
Társulat: Chorus of the Royal Opera House, Covent Garden
2004
Gheorghiu Diva1.jpg

Diva
EMI Classics Karmester: Antonio Pappano
Evelino Pidò
Ion Marin
Michel Plasson
Énekesek: Angela Gheorghiu
Elisabeth Vidal
Zenekar: London Symphony Orchestra
Orchestre National du Capitole de Toulouse
Orchestre Symphonique de la Monnaie
Royal Opera House Chorus and Orchestra Covent Garden
Royal Opera House Orchestra Covent Garden
2004
The Essential Angela Gheorghiu
Decca Classics Karmester: Evelino Pidò
Georg Solti
John Mauceri
Riccardo Chailly
Énekesek: Angela Gheorghiu
Zenekar: Orchestra Sinfonica di Milano
Orchestra dell’Teatro alla Scala
Orchestra del Teatro Regio di Torino
Orchestre de l’Opera National De Lyon
Royal Opera House Chorus and Orchestra Covent Garden
2003
Gheorghiu Rondine.jpg

La rondine
EMI Classics Karmester: Antonio Pappano
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
William Matteuzzi
Inva Mula
Alberto Rinaldi
Zenekar: London Symphony Orchestra
2003
Gheorghiu Carmen.jpg

Carmen
EMI Classics Karmester: Michel Plasson
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Inva Mula
Thomas Hampson
Zenekar: Orchestre National du Capitole de Toulouse
Társulat: "La Lauzeta" Choeur d'enfants
Choeur "Les Éléments"
2002
Gheorghiu Trovatore.jpg

Il trovatore
EMI Classics Karmester: Antonio Pappano
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Thomas Hampson
Larissa Diadkova
Ildebrando D'Arcangelo
Zenekar: London Symphony Orchestra
Társulat: London Symphony Orchestra
2002
Gheorghiu Live Covent.jpg

Live from Covent Garden
EMI Classics Karmester: Ion Marin
Énekesek: Angela Gheorghiu
Sarah Brooke
Zenekar: Royal Opera House Orchestra Covent Garden
2001
Gheorghiu Tosca.jpg

Tosca
EMI Classics Karmester: Antonio Pappano
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Ruggero Raimondi
Zenekar: Royal Opera House Orchestra Covent Garden
Társulat: Royal Opera House Orchestra Covent Garden
2001
Mysterium
Decca Classics Karmester: Marin Constantin
Énekesek: Angela Gheorghiu
Zenekar: Orchestra Națională
Társulat: Corul Madrigal
2001
Gheorghiu Casta Diva.jpg

Casta Diva
EMI Classics Karmester: Evelino Pidò
Énekesek: Angela Gheorghiu
Karen Jones
Zenekar: London Symphony Orchestra
2001
Gheorghiu Requiem.jpg

Requiem
EMI Classics Karmester: Claudio Abbado
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Daniela Barcellona
Zenekar: Berliner Philharmoniker
2000
Gheorghiu Manon.jpg

Manon
EMI Classics Karmester: Antonio Pappano
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Earle Patriarco
José van Dam
Gilles Ragon
Nicolas Rivenq
Zenekar: Orchestre De La Monnaie
Társulat: Choer De La Monnaie
2000
Verdi Heroines
Decca Classics Karmester: Riccardo Chailly
Énekesek: Angela Gheorghiu
Zenekar: Orchestra Simfonica di Milano, Giuseppe Verdi
1999
Gheorghiu Trittico.jpg

Il trittico
EMI Classics Karmester: Antonio Pappano
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Carlo Guelfi
Maria Guleghina
Cristina Gallardo-Domas
Zenekar: London Symphony Orchestra
Társulat: Philharmonia Orchestra
1999
La bohème
Decca Classics Karmester: Riccardo Chailly
Énekesek: Angela Gheorghiu
Elisabetta Scano
Roberto Alagna
Simon Keenlyside
Roberto de Candia
Ildebrando D'Arcangelo
Zenekar: Orchestra del Teatro alla Scala di Milano
Társulat: Orchestra del Teatro alla Scala di Milano
1998
Gheorghiu Verdi per Due.jpg

Verdi per due
EMI Classics Karmester: Claudio Abbado
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Zenekar: London Symphony Orchestra
Társulat: Berliner Philarmoniker
Társulat: London Voices
1998
Gheorghiu Romeo.jpg

Rómeo és Júliá
EMI Classics Karmester: Michel Plasson
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Jose van Dam
Simon Keenlyside
Alain Fondary
Alain Vernhes
Daniel Galvez-Vallejo
Zenekar: Orchestre du Capitole de Toulouse
1998
My World
Decca Classics Michel Plasson, zongoraművész
1998
Gheorghiu Romeo Highlights.jpg

Rómeo és Júliá - Highlights
EMI Classics Karmester: Michel Plasson
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Marie-Ange Todorovitch
Claire Larcher
Zenekar: Orchestre Capitole de Toulouse
Társulat: Choeur Capitole de Toulouse
1996
Gheorghiu Duets and arias.jpg

Duets and Arias
EMI Classics Karmester: Richard Armstrong
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Zenekar: Royal Opera House Covent Garden Orchestra
1996
Arias
Decca Classics Karmester: John Mauceri
Énekesek: Angela Gheorghiu
Giuseppe Crott
Daniela Vendemiati
Zenekar: Orchestra di Teatro Reggio di Torino
Társulat: Orchestra di Teatro Reggio di Torino
1996
L'elisir d'amore
Decca Classics Karmester: Evelino Pidò
Énekesek: Angela Gheorghiu
Roberto Alagna
Roberto Scaltriti
Simone Alaimo
Francis Egerton
Elena Dan
Zenekar: Orchestre de L’Opera National de Lyon
Társulat: Choeur de l’Opera National de Lyon
1995
Puccini Experience
RCA Karmester: Edward Downes
Énekesek: Nina Rautio
Johan Botha
Angela Gheorghiu
Anthony Michaels-Moore
Francis Egerton
Eric Garrett
Mark Packwood
Robin Leggate
Michael Druiett
Zenekar: Royal Opera House Covent Garden Orchestra
Társulat: Royal Opera House Covent Garden Chorus
1995
La traviata
Decca Classics Karmester: Sir Solti György
Énekesek: Angela Gheorghiu
Frank Lopardo
Leo Nucci
Leah-Marian Jones
Gillian Knight
Robin Leggate
Richard Van Allan
Zenekar: Royal Opera House Covent Garden Orchestra
Társulat: Royal Opera House Covent Garden Chorus

Koncert- és operafelvételek (video)[szerkesztés]

Év Album címe Kiadó Év Album címe Kiadó
2008
Gheorghiu DVD Boheme.jpg

La bohème
EMI Classics 2001
Gheorghiu DVD Tosca.jpg

Tosca
EMI Classics
2007
La traviata
Arthaus-Musik 2001
Gheorghiu DVD Requiem.jpg

Verdi: Messa di Requiem
EMI Classics
2004
Art of Angela Gheorghiu
Decca Classics 2001
Live in Prague
LOVEFILM
2003
Rómeó és Júlia
Arthaus-Musik 2001
Gheorghiu DVD Classics.jpg

Classics on a Summer’s Evening
EMI Classics
2002
Proms at the Palace
Opus Arte 1996
L'elisir d'amore
Decca Classics
2002
Gheorghiu DVD Live Covent.jpg

Live from Covent Garden
EMI Classics 1994
La traviata
Decca Classics

Hangminták[szerkesztés]

Dalcím Opera
Sì, mi chiamano Mimi
Bohémélet
Casta diva
Norma
Vissi d’arte
Tosca

Kitüntetések és díjak[szerkesztés]

  • Kitüntetések:
  • La Medaille Vermeille de la Ville de Paris (Párizs városának ezüst emlékérme) - 2001 (Franciaország)
  • Ordinul național pentru merit în grad de comandor (Parancsnoki fokozatú nemzeti érdemrend) – 2001 (Románia)
  • Officier de l’Ordre des Arts et Lettres (A Művészetek és Irodalom Rendjének tisztje) – 2002 (Franciaország)
  • Díjak:
  • Classical Brit Awards – 2001 (legjobb női előadó)
  • Gramophone Awards – 2001 (legjobb operafelvétel)
  • Echo Klassik – 2002 (legjobb női előadó)
  • Deutsche Schallplattenkritik-Preis – 2002 (legjobb opera-operett: Tosca)
  • Premio Internazionale della Lirica Zenatello – 2004 (legjobb énekesnő)

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. Született Angela Burlacu, de megtartotta első, rövid házasságából származó nevét
  2. ^ a b c EMI Classics Biography (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 26.)
  3. Artline.ro: Angela Gheorghiu o voce magica pe scenele lumii (román nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 26.)
  4. Eva.ro: Angela Gheorghiu canta de Craciun pentru Romania (román nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 26.)
  5. ^ a b c d Musician Guide-Angela Gheorghiu (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 23.)
  6. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y Angela Gheorghiu - Biography (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 24.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> elem, „bio” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  7. Angela Gheorghiu: Vocea ei a cucerit lumea (román nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  8. Roberto Alagna - People Magazine 21 June 1999 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 13.)
  9. Vienna Chamber Opera: International Hans Gabor Belvedere Singing Competition (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 13.)
  10. ^ a b c Diva Angela (román nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  11. Gheorghiu and Alagna to Divorce. (Hozzáférés: 2009. november 3.)
  12. Yo tengo el control en la ópera, (angol nyelven). ABC, 2007.05.18. (Hozzáférés: 2009. július 13.)
  13. The Times: Warwick Thompson, Her serene highness (angol nyelven). (Hozzáférés: 2007. május 4.)
  14. New York Times: Debriefing/Joseph Volpe; How Pavarotti Got a Proper Farewell (angol nyelven). (Hozzáférés: 2004. március 21.)
  15. New York Times: Anthony Tommasini, Hesitating Celebrity Couple Loses a Met Opera Contract (angol nyelven). (Hozzáférés: 1998. április 4.)
  16. ^ a b c d e Bach-cantatas (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  17. Angela Gheorghiu - Biography (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  18. Magyarországon CKM
  19. Lyric Opera of Chicago fires soprano Angela Gheorghiu, Associated Press, via The International Herald Tribune, September 28, 2007. (angol nyelven). [2009. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 13.)
  20. Angela Gheorghiu to Give Free Metropolitan Opera Concert (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  21. Olympic Concert 7 Aug 08 in Beijing (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  22. Gala Concert Mikhailovsky Theatre on 10th of December (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  23. EMI Classics news (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  24. Concert St. Patrick's Cathedral, New York - Christmas Mass on 24th of December (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  25. Madama Butterfly Recording (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  26. Musician Guide-Angela Gheorghiu (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  27. Cronica Romana: Angela Gheorghiu, la Opera din Paris (román nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  28. Angela Gheorghiu - Biography (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 23.)
  29. Ștefan Bănică jr. honlapja (román nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  30. Classical.net Review (La traviata) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  31. Classical.net Review (Gheorghiu: Arias) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  32. Classical.net Review (La boheme) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  33. Classical.net Review (Gheorghiu: Verdi Heroines) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  34. Classical.net Review (Massenet: Manon) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  35. Classical.net Review (Il trovatore) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  36. [Gheorghiu kiváló, de alakítása, úgy tűnik, Berganza és Callas egyvelege. Elegáns Carment alakít és látszólag élvezi a szerepet. Ettől eltekintve ez nem egy kiemelkedő alakítás. Classical.net Review (Carmen)] (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  37. Classical.net Review (Gheorghiu: Puccini) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  38. EMI Classics: Madama Buttefly (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 25.)

További információk[szerkesztés]