Ugrás a tartalomhoz

A vihar kapujában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dancilynch (vitalap | szerkesztései) 2021. április 26., 08:40-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
A vihar kapujában
(羅 生 門
Rasómon)
1950-es japán film

RendezőKuroszava Akira
ProducerDzsingo Minoru
Vezető producerNagata Maszaicsi
AlapműAkutagava Rjúnoszuke
(elbeszélései alapján)
Műfaj
ForgatókönyvíróKuroszava Akira
Sinobu Hasimoto
FőszerepbenMifune Tosiró
Kjó Macsiko
Mori Maszajuki
Simura Takasi
Ueda Kicsidzsiro
Honma Fumiko
Kató Daiszuke
ZeneHajaszaka Fumio
OperatőrMijagava Kazuo
VágóKuroszava Akira
JelmeztervezőMuraki Sinobu
DíszlettervezőMuraki Josiró
GyártásvezetőNagata Maszaicsi
Gyártás
GyártóDaiei
Ország Japán
Nyelvjapán
Forgatási helyszínJapán
Játékidő88 perc
Költségvetés140 000 $
Forgalmazás
ForgalmazóDaiei (Japán)
RKO Radio Pictures (USA)
BemutatóJapán 1950. augusztus 25.
USA 1951. december 26.
Díj(ak)Oscar-díj
Blue Ribbon Award
Mainichi Film Award
NBR Award
Arany Oroszlán
Olasz filmkritikusok díja
KorhatárUSA PG-15
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz A vihar kapujában témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A vihar kapujában (eredeti címe: 羅生門; nyugaton: Rashomon) egy 1950-ben bemutatott japán film, Kuroszava Akira rendezésében. Ez a film hozta meg a világhírt Kuroszava Akira számára, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt.

A film Akutagava Rjúnoszuke két elbeszélésén alapul: a film történetét A bozótmélyben (Jabu no naka), helyszínét A vihar kapujában (Rasómon) adta.

Szereplők

  • Mifune Tosiró (Tadzsómaru)
  • Kjó Macsiko (Maszako, a feleség)
  • Mori Maszajuki (Takehiró, a férj)
  • Simura Takasi (a favágó)
  • Csiaki Minoru (buddhista pap)

A történet

Alább a cselekmény részletei következnek!

A helyszín a 12. századi, polgárháborúk sújtotta Kiotó. A kerettörténetben a címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy ember, és két másik, akiket korábban egy szamurájgyilkosság tanújaként hallgattak ki: egy favágó és egy buddhista pap. Ők mesélik el a tárgyalás történetét, melyen még egy rablót és egy asszonyt hallgattak ki, valamint egy médium segítségével az asszony férjének szellemét. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, a feleség, a favágó, a pap és a médium. A tárgyalásnak azt kellene kiderítenie, hogy ki a gyilkos. Azonban a történetek nem illenek egymáshoz.

Nem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. „A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját.” (Berkes Ildikó)

Díjak, jelölések

  • 1953, jelölés: legjobb látványtervezés

BAFTA-díj (1953)

Kék Szalag-díj (1951)

  • díj: legjobb forgatókönyv (Kuroszava Akira és Sinobu Hasimoto)

Directors Guild of America (1953)

  • jelölés: legjobb rendezés (Kuroszava Akira)

Mainichi Film Concours (1951)

  • díj: legjobb színésznő (Kjó Macsiko)

National Board of Review (1951)

  • díj: legjobb rendező (Kuroszava Akira)
  • díj: legjobb külföldi film (Japán)
  • díj: Arany Oroszlán (Kuroszava Akira)
  • díj: Olasz filmkritikusok díja (Kuroszava Akira)

További információk