A máltai lovagrend Magyarországon

A Máltai Lovagrend történelmi, 900 éves katolikus szervezet. Teljes neve: Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályosi Rend. Mottója: Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum (A hit védelme és a rászorulók szolgálata).

Magyarországon a rend a tizenharmadik század óta jelen van. A középkorban jelentős szerepe volt az ország és a kereszténység védelmében – Szent János Rend, Ispotályos Rend vagy "jánoslovagok" néven. A török időkben magyarországi működése teljesen lehanyatlott. Mindig voltak ugyan magyar lovagok, de a 16. és 19. század közt ezek a lovagrend német, illetve osztrák tartományához tartoztak. Trianon után átcsoportosultak az újonnan megalakult Magyar Máltai Lovagok Szövetségébe. 1945-ben a Szövetséget Magyarországon beszüntették, így a – nagy számban Nyugatra menekült – lovagok 1953-ban újraszervezték római székhellyel. Az 1980-as évek második felétől kezdve már nyílt, jelentős együttműködés volt a magyar egyházzal, 1989-ben megalakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 1990 óta a rend nagyköveti szinten tart fenn diplomáciai kapcsolatot a magyar állammal. A Szövetség 1996-ban tette vissza hivatalosan székhelyét Budapestre.

A katolikus egyház közép-konzervatív irányzatával azonosul, a mindenkori pápa felé feltétlen hűséggel.

A rend történelme Magyarországon

A kezdetektől Mohácsig

II. Andrást fölveszik az ispotályos rendbe 1218-ban – falfestmény a nagymesteri palotában, Valletta, Málta

A rend magyarországi történetét abban a vonatkozásban kell megérteni, hogy egyrészt határterülete volt a kereszténységnek, másrészt a Szentföldi szárazföldi útvonalon volt. Így viszonylag sokkal kevesebb lovagot küldött a Szentföldre, mint más európai területek, hanem itthon tartotta ereje nagy hányadát, hogy az átutazók gondját viselje, azokat védje, és a helyi pogány veszélyek ellen hadakozzon. Ugyanakkor birtokai jövedelméből rendszeresen hozzájárult a szentföldi hadviseléshez, és elöljárói részt vettek a Szentföldön, később Rodoszon tartott nagy rendi megbeszélésekben.

Magyarország a 12. század elején kapcsolódott a Szent János Ispotályos Lovagrend történelmébe, néhány évtizeddel a Rend alapítása után, követve a középkori Magyar Királyság elkötelezettségét. Egy Petronilla nevű nemes hölgy 1135-ben Jeruzsálemben magyar ispotályt rendezett be, amelynek adásvételi szerződést a magyarokon kívül Raymond de Puy, a johannita rend nagymestere is aláírta II. András király részt vett a szentföldi zarándoklatban és keresztes hadjáratokban, és a Rend tagja volt, donátusi rangban.

Muhi csatában elesett jánoslovagok emlékérme, 1991

Szent János lovagrend pecsétje, árpádkori Magyarország

A magyar zarándokok szentföldi megjelenésével csaknem egyidőben létesültek hazánkban jánosrendi ispotályok, rendházak és templomok. A johanniták 1138-ban Székesfehérvárott telepedtek le, ahol Martyrius esztergomi érsek 1156-ban rendházat építtetett számukra.¹¹ II. Géza özvegye, Eufrozina pedig több mint ötven birtokot adományozott nekik. A „Jánoslovagok” fontos szerepeket töltöttek be főleg az ország nyugati felén, többek közt rendészeti és közjegyzői feladatokat. A jánoslovagok egyik magyarországi érdekessége, hogy hiteles helyként (királyi közjegyzőként) működtek: például az Aranybulla hét példánya közül egyet ők őriztek.

Helyt álltak az ország védelmében, például a tatárjárás idején, amikor a muhi csatában erősen részt vettek, és a menekülő királyt ők kísérték Dalmáciába. Egy kivétellel: 1247-ben IV. Bélától hűbérbe kapták meg a szörényi bánságot, az Oltig terjedő területeket és Kunország egy részét. A király azt várta, hogy kiváló tapasztalataikat hasznosítva vesznek részt a védelmi rendszer kiépítésében, de ők ezt nem teljesítették, és a területről rövid idő után kivonultak – nem tudni, hogy miért. A 14. század elején Magyarországon már több, mint 30 rendházuk állt; ezek többsége a Dunántúlon és a Drávától délre. vezető rendházaik az esztergomi, a székesfehérvári és a budafelhévízi voltak.

Az Árpád-ház kihalása utáni trónviszályban a rend a pápa instrukcióinak dacára sokáig tartózkodtak az Anjou-ház trónkövetelő igényének elismerésétől (valószínűsíthetően azért, mert rendházaik többsége a más trónkövetelők, illetve a Károly Róberttel nem barátságos kiskirályok (Csák Máté és a Kőszegiek) területein állt. A döntő fordulatot az 1306-os év hozta el, amikor Károly ostrommal visszavette Esztergom várát a Kőszegiektől; ekkor egyértelműen mellé állt az esztergomi rendház, majd példáját követve a többiek is. Károly 1312-es hadjáratán már a „johannitáknak” nevezett lovagok alkották Károly (nem túl nagy) nehézlovasságának gerincét, és bátor helytállásukkal jelentős szerepet játszottak a rozgonyi győzelemben. Luxemburgi Zsigmonddal már kevésbé volt jó a viszonyuk.

Több tucat rendházuk és erődítményük volt, így a cziráki kastély és a Somogy vármegyei Csurgó. A 13. század végén 30 helyen volt rendházuk (lásd külön listát a jegyzetek végén). Székesfehérvár után a feloszlatott templomosoktól átvett Vrána vára lett a a központjuk, és a "vránai perjel" cím megmaradt a 19 századig, bár lényegében csak címzetesen, mint a magyar-szlavóniai lovagok elöljárója.

A 14-ik században a templomosok beolvasztásával a rend igen megerősödött. Magyarországon nem üldözték a templomosokat, hanem a rend feloszlatása után a birtokaik és lovagjaik beolvadtak a jánoslovagok közé.

Az 1400-as években a magyar johannita lovagok kapcsolata a rodoszi központtal legyengült, hozzájárulásaikat se fizették be többé, bár 1364 és 1370 közt egy hadtestük részt vett a rend Rodosz, Ciprus és Alexandria körüli hadjáratában. Anyagi körülményeik egyre gyengültek. Vrána várát eladták Velencének, bár a "Vránai perjel" cím megmaradt. A vránai perjelt gyakorlatilag a magyar király nevezte ki, bár általában a rend jóváhagyta. A rendtagok részt vettek az egyre növekvő oszmán veszély elleni küzdelemben.

A soproni Szent János-templom az egyetlen jánosrendi épület, ami megmaradt a középkorból.

Mohácstól Trianonig

Mohács után egymás után elvesztek a dunántúli nagy konventek: Esztergom, Székesfehérvár, a magyarföldi ispotályok. Egy időre a rend magyarországi vezetősége Sopronban talált otthonra, de ez az utolsó johannita rendház is hamar más kézre került. Ezzel a rend magyarországi jelenléte gyakorlatilag megszűnt.

A 17-ik század elején a rend német "langue"-ja magához csatoltatta az addig olasz nyelv alá tartozó magyar nagyperjelséget, amelynek főnöke a császár által kinevezett címzetes vránai perjel volt, kevés kötődéssel a rendhez. A század közepétől a rend tevékenysége Magyarországon megszűnt. A magyar nemzetiségű máltai lovagok az osztrák nagyperjelségbe tartoztak. A 18-ik században voltak ugyan kísérletek a magyar nagyperjelség visszaállítására, de siker nélkül. A 19-ik század közepén a magyar nyelvű rendtagok, akiknek zöme az osztrák nagyperjelséghez tartoztak, érdeklődéssel nézték az Itáliából érkező híreket a rend megújulásáról és a nemzeti szövetségek létesítéséről, de a bécsi udvarral szemben tehetetlenek voltak. Ferenc József császár még 1895-ben kinevezett egy új címzetes vránai perjelt, a zágrábi nagyprépost személyében.

A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége

Kezdettől 1945-ig

1925-ban diplomáciai kapcsolat létesült a trianoni Magyarország és a rend közt. Gróf Karátsonyi Jenő lett a rend első nagykövete. 1927-ben közel három évszázadnyi szünet után, a rend először ünnepelte hivatalosan a Szent János-napot Magyarországon, a budavári Koronázó Főtemplom újonnan alapított máltai kápolnájában.

A MMLSZ alapító tagjainak pajzsai a lovagok kápolnája előterében, a budavári Mátyás templomban

1928-ban megalakult a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége (MMLSZ), az osztrák nagyperjelségből (és máshonnan is) átminősített negyven taggal. Első elnöke Habsburg József királyi herceg volt. 1932-ben a rend nagymestere először tett hivatalos látogatást magyar földre. 1933-ban a rend megvásárolta a Fortuna utcai székházát Buda várában. 1937-ben a tagok száma már meghaladta a százat. 1938-ban a máltai rend a budavári palotában tartotta a világkongresszusát, a nagymester és több, mint 300 rendtag jelenlétével. Ezzel az alkalommal a Mátyás templom karzati oratóriumában 1927-ben kialakított "Máltai lovagok kápolnájá"-ban kifüggesztették az akkor élő lovagok pajzsait. Ez a szokás a mai napig fennáll, amennyiben minden évben, Halottak Napján, az abban az évben elhunyt lovagok pajzsait elhelyezik, most már az altemplom felé vezető folyosón.

Az 1945 utáni helyzet végzetes volt a MMLSZ-nek. 1945-ben az állam feloszlatta, a Fortuna utcai székházat – mely a háborúban súlyosan megsérült – államosították. A lovagok nagy része Nyugatra menekült, az otthon maradottak semmilyen nyilvános módon nem élhették máltai lovagi mivoltukat.

Emigrációban: 1953-1996

1953-ban – József főherceg visszavonulásával és az azt követő szövetségi közgyűléssel, amit a Nyugatra került lovagok meg tudtak szervezni – a MMLSZ hivatalosan újjászerveződött római székhellyel. A rend központi kormányzata elismerte a MMLSZ új elnökét és az új szövetségi szabályzatot. Az Egyesült Államokban és Németországban külön delegációk alakultak, a római szövetségi vezetőség felügyelete alatt. Mindenütt nagy hangsúlyt fektettek a magyarországi rászorultak megsegítésére: az 1956-os forradalom menekültjeinek jelentős segélyt nyújtottak, főleg a fiatalok továbbtanulása érdekében; utána nagyszabású "IKKA-csomag" akciók jellemezték éveken keresztül a külföldi magyar lovagok tevékenységét, azon kívül, hogy letelepedési országaikban részt vettek az ottani rendi szervezetek munkájában és rendezvényein. 1966-ban a MMLSZ megalapította a "Lehel Irodalmi Pályadíjat", a külföldi magyar szépirodalom serkentésére. Az emigráció évei alatt Pallavicini Hubert és Kállay Kristóf voltak a MMLSZ meghatározó vezetői.

Az 1980-as évek végén a rend már nyíltabban megjelenhetett Magyarországon. 1988-ban vett részt először a Szent István napi körmenetben, a protestáns magyar johannitákkal együtt. 1987-1988-ban 28 kamion gyógyszer és orvosi felszerelés érkezett, magyar állami és egyházi jóváhagyással, a magyar egészségügy számára a franciaországi és nyugat-németországi magyar rendtagoktól. Ezeknek a szétosztásába belekapcsolódott többek közt Kozma Imre, zugligeti plébános, fiatal önkéntes csapatával. 1988 második felében már Csilla von Boeselager Németországban élő rendtag és Kozma atya lettek ennek az akciónak a vezetői. 1989 februárban bejegyezték a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, amely ettől kezdve a máltai rend magyarországi operatív ága lett. Az 1989-es német menekültválság, a romániai forradalom, később a jugoszláv háború rendkívüli kihívásoknak tette ki a fiatal szervezetet, amelyeknek sikeresen eleget tett, ezzel kivívva pozícióját és hírnevét, mint nemzetközileg elismert, legnagyobb magyar karitatív intézmény.

1990-ben megalakult az – akkor még római központú – Magyar Máltai Lovagok Szövetségének hazai intézménye, a Magyarországi Delegáció. Számos új rendtagot avattak Magyarországon ezekben az években. 1990-ben a rend fölvette a diplomáciai kapcsolatot a Magyar Köztársasággal, nagyköveti nívón. 1993-ban az egyházi kárpótlás keretében a rend visszakapta a Fortuna utcai rendházat, ahol a nagykövetség is helyet kapott.

1996. január 27-e Magyar Máltai Lovagok Szövetsége székhelye hivatalosan is visszatért Budára.

A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége napjainkban

Magyar máltaiak és betegeik Lourdesban, 2019

A szövetségnek 2018 végén 162 tagja volt: 114 lovag, 37 dáma és 11 káplán. Ezekből 65-en éltek nyugati emigrációban. Az észak-amerikai delegáció a tagok elöregedése miatt 2019-ben feloszlott.

2010-ben megállapodás jött létre a magyar kormány és a Szuverén Máltai Lovagrend Magyarországon bejegyzett intézményei (vagyis a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és ezekhez tartozó két alapítvány) közt, amelyet a Parlament külön törvényben elismert. A megállapodás elismeri a máltai rend szerepét a szociális, egészségügyi, humanitárius és nemzetközi fejlesztési téren, megadja neki a történelmi egyházakat megillető státuszt, és megadja a magyar állami szervezetekkel való közvetlen együttműködés kereteit. Ez a megállapodás jogi alapot adott a Máltai Rendnek és a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak egyes külföldi szereplésekhez is, így a 2016-ban kötött hivatalos együttműködési megállapodásnak a szerb kormánnyal, és 2018-ban a szíriai humanitárius program.  

A magyar lovagok szorosan együttműködnek a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával és a katolikus sajtóval. A „Máltai Hírek” – a Szövetség és a Szeretetszolgálat közös hivatalos lapja –1997-től jelenik meg negyedévenként.

A máltai rend 900 éves jubileuma alkalmából tartott ünnepélyes szentmisén és pápai audiencián a MMLSZ nagyszámú küldöttséggel vett részt, és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Kozma Imre atya, meleg köszöntésben részesült a pápa részéről. Budapesten a jubileum alkalmából emlékülést tartottak a Parlamentben.

A Szövetség karitatív tevékenységét főleg a Szeretetszolgálaton keresztül fejti ki. Ezen kívül rendezi a magyarországi részvételt a Rend nemzetközi zarándoklatain, és segélyakciókat vezet Felvidéken és Kárpátalján, részben a testvéri protestáns Johannita rend magyarországi tagozatával együtt. 2017 óta évente nyilvános tudományos konferenciát rendez Budapesten, keresztény-társadalmi témákról:

• 2017: "Keresztény értékek a Kárpát-Medencében"
• 2018: "Keresztény házasság, család – időt álló értékek”
• 2019: "A keresztény szellemű oktatás, nevelés – időt álló értékek".

A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnökei 1928-től

(A korábbi, történelmi elöljárók és címzetes nagyperjelek listáját lásd itt)

• 1928–1954: Habsburg–Lotaringiai József Ferenc főherceg
• 1954–1968: Pallavicini Hubert
• 1968–1969: Apor Gábor
• 1969–1995: Kállay Kristóf
• 1995–2005: O’sváth György
• 2006–2015: Kállay Ubul Tamás
• 2016–: Szabadhegÿ Kristóf

Szent János rendi rendházak az egykori királyi Magyarország területén

• Székesfehérváron (itt volt magyarországi központjuk),
• Esztergomban,
• Csurgón (1217-től),
• Újudvaron (12–13. század),
• Budaszentlőrincen (a Császárfürdő helyén 1187 körül, ahol ízületi bántalmakat is gyógyítottak),
• Szomolyapusztán (a 13. században),
• Tolmácson (1274-es okleveles adat van róla, az ottani johannita templom 1845-ben dőlt össze),
• Szirákon (a 13–14. században),
• Sopronban (13–15. században),
• Bonyhádvarasdon,
• Gyánton (a 13. században, itteni kereszthajós templomuk alapfalait Wosinszky Mór tárta fel),
• Kaposdadán (szintén a 13. században),
• Bőn (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett, a 15. századig működhetett),
• Győrben (az itteni rendház 1566-ban égett le),
• Faddon (a 14. század második felében működött rövid ideig),
• Szentlőrincen (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett),
• Muraszentmártonban (Sveti Martin na Muri) (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett),
• Kesztelc és Aracsa nevű egykori rendházaik is voltak a mai Tolna vármegye területén, ezek pontos helye azonban nem ismert,
• Óbudától északra is volt rendházuk
• a Nyulak szigetének déli részén.

Dráván túliak:

• Béla (Bela) (1304-től),
• Pakrác (Pakrac) (1416-tól),
• Gora (Petrinja) (15. században),
• Vrána (Vrana) (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett, egy időben ez volt a magyarországi központi johannita rendház),
• Nekcse (Našice) (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett),
• Luba (Ljubač),
• Szentmárton (Božjakovina) (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett),
• Dubica (Bosanska Dubica) (Bosznia-Hercegovinában, templomosoktól feloszlatásuk után átvett),
• Csicsán (Čiče),
• Dobsza (Dopsin),
• Mostanica (Moštanica), (Bosznia-Hercegovinában)
• Hresztva (Hresno) (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett),
• Szentiván (Ivanec) (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett),
• Lesnica (Lešnik) (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett)
• Glogovnica.

Erdélyben:

• Torda (13. század vége) A johanniták hazai működésének a török pusztítás vetett véget.

További információk,

• Thierry Heribert: A jeruzsálemi szent János máltai lovagrend magyar bibliográfiája; Fővárosi Ny., Budapest, 1941
• A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének emlékkönyve, 1928–1978; Magyar Máltai Lovagok Szövetsége, Róma, 1978
• Vajay Szabolcs: A Máltai Rend magyar lovagjai, 1530–2000. Militenses ex Hungarica stirpe. Militum, capellanorum, dominarumque ex origine Hungarica Ordinis Hospitalis Sancti Johannis Hierosolymitani Militaris de Melita dictae ab anno 1530 ad annum 2000 Incarnationis Domini. Thesaurus ac corpus; Mikes, Budapest, 2002
• Magyar máltai lovagok halotti címerpajzsai a Budavári Nagyboldogasszony-templomban; szöveg Wettstein János; Magyar Máltai Lovagok Szövetsége, Budapest, 2016
• Életsorsok. Magyar máltai lovagok száműzetésben; szerk. Okolicsányi Lajos, Révay Péter; Magyar Máltai Lovagok Szövetsége, Budapest, 2017
• Életsorsok. Magyar máltai lovagok voltak; szerk. Legeza László; Magyar Máltai Lovagok Szövetsége, Budapest, 2019
• Manuale. Imádságok, elmélkedések, énekek a rend tagjai részére; Magyar Máltai Lovagok Szövetsége; Budapest, 2021

Kapcsolódó szócikkek

• Máltai Lovagrend
• Magyar Máltai Szeretetszolgálat
• Johannita Rend