Ugrás a tartalomhoz

A magyar labdarúgó-válogatott 1953. november 25-i mérkőzése

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
„Az évszázad mérkőzése”
A mérkőzés végeredménye
Magyarország Anglia
Magyarország Anglia
63
A mérkőzés adatai
Dátum1953. november 25.
StadionWembley Stadion
VárosLondon
JátékvezetőLeo Horn (holland)
Nézőszám105 000

6 : 3[1] volt az eredménye annak a legendás labdarúgó-mérkőzésnek, amelyet a magyar futballválogatott vívott 1953-ban a londoni Wembley Stadionban az angol labdarúgócsapattal, és amelyen a magyarok legyőzték a kontinentális európai csapat ellen hazai pályán 90 éve veretlen Angliát.

Előzmények

[szerkesztés]

Sebes Gusztáv már az olimpián lekötötte az Anglia elleni összecsapást. Ezt a párt első embere, Rákosi Mátyás nehezményezte, és ennek hangot is adott. A kapitány ezen akciója után kétséges volt, hogy az ország vezetése engedélyt ad a kiutazásra egy esetleges kudarc miatt.

Világosan írtam le a sérelmemet az angol mérkőzéssel kapcsolatban. Remegnem kellett, mert lekötöttem. Vád volt ellenem, hogy engedély nélkül kötöttem le.

– Sebes Gusztáv feljegyzéseiből


Végül a korábbi jó szereplés és az Aranycsapat képviselte propaganda mégis utat nyitott, hiszen a mérkőzést nem csak a két országban figyelték, hanem egész Európa és az akkori futballvilág. Az angolok az „évszázad mérkőzésének” hirdették ezt a találkozót, ahol két világ, két futballnagyhatalom, a múlt játékstílusa az újítók, a sportág kitalálói és az olimpiai bajnok csapott össze az „angol oroszlánok” és a „mágikus magyarok”. A magyar csapat felkészülése rendkívül precízen zajlott. Kiszűrték az ellenfél taktikájának előnyeit és hátrányait. Olyannyira fontosnak érezték ezt a mérkőzést, hogy a Wembley Stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára, hogy a játékosok még jobban szokják a kinti körülményeket.

Keretek

[szerkesztés]
 megjegyzés: A táblázatokban szereplő adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek.

Az Angliába kiutazó magyar keret tagjai.[2]

 Magyarország
P. Név Születési idő és életkor Vál. Gól Klub Utolsó válogatottság
K Grosics Gyula 1926. február 4. (27 évesen) 27 0 Magyarország Bp. Honvéd 1953. november 15-én Svédország ellen.
K Gellér Sándor 1925. július 12. (28 évesen) 3 0 Magyarország Bp. Vörös Lobogó 1952. június 22-én Finnország ellen.
V Buzánszky Jenő 1925. május 4. (28 évesen) 19 0 Magyarország Dorogi Bányász 1953. november 15-én Svédország ellen.
V Lóránt Gyula 1923. február 6. (30 évesen) 21 0 Magyarország Bp. Honvéd 1953. november 15-én Svédország ellen.
V Várhidi Pál 1931. november 6. (22 évesen) 0 0 Magyarország Bp. Dózsa
V Lantos Mihály 1928. szeptember 29. (25 évesen) 26 1 Magyarország Bp. Vörös Lobogó 1953. november 15-én Svédország ellen.
KP Bozsik József 1925. november 28. (27 évesen) 44 3 Magyarország Bp. Honvéd 1953. november 15-én Svédország ellen.
KP Zakariás József 1924. március 5. (29 évesen) 27 0 Magyarország Bp. Vörös Lobogó 1953. november 15-én Svédország ellen.
KP Kovács Imre 1921. november 26. (31 évesen) 8 0 Magyarország Bp. Vörös Lobogó 1952. július 15-én Románia ellen.
CS Budai László 1928. július 19. (25 évesen) 18 7 Magyarország Bp. Vörös Lobogó 1953. november 15-én Svédország ellen.
CS Kocsis Sándor 1929. szeptember 21. (24 évesen) 32 35 Magyarország Bp. Honvéd 1953. október 4-én Csehszlovákia ellen.
CS Hidegkuti Nándor 1922. március 3. (31 évesen) 32 21 Magyarország Bp. Vörös Lobogó 1953. november 15-én Svédország ellen.
CS Puskás Ferenc 1927. április 1. (26 évesen) 51 58 Magyarország Bp. Honvéd 1953. november 15-én Svédország ellen.
CS Czibor Zoltán 1929. augusztus 23. (24 évesen) 22 6 Magyarország Bp. Honvéd 1953. november 15-én Svédország ellen.
CS Sándor Károly 1928. november 26. (24 évesen) 9 2 Magyarország Bp. Vörös Lobogó 1953. július 5-én Svédország ellen.
CS Csordás Lajos 1932. október 26. (21 évesen) 6 3 Magyarország Bp. Vasas 1953. október 11-én Ausztria ellen.
CS Palotás Péter 1929. június 27. (24 évesen) 14 9 Magyarország Bp. Vörös Lobogó 1953. július 5-én Svédország ellen.
CS Tóth Mihály 1926. szeptember 24. (27 évesen) 3 1 Magyarország Bp. Dózsa 1953. október 11-én Ausztria ellen.
Szövetségi kapitány: Magyarország Sebes Gusztáv

Az összeállítások

[szerkesztés]
Az aranycsapat 1953-ban
első sor: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula
hátsó sor: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II. László
Anglia  3–6  Magyarország
Sewell Gól : 14' 14'
Mortensen Gól : 38' 38'
Ramsey Gól : 57' 57' (11-esből)
(2–4)
Hidegkuti Gól : 1' 1' Gól : 22' 22' Gól : 53' 53'
Puskás Gól : 25' 25' Gól : 29' 29'
Bozsik Gól : 50' 50'
Wembley Stadion, London
Nézőszám: 105 000
Játékvezető: Leo Horn (holland)
Asszisztensek: Johan Bronkhorst, Klaas Schipper (hollandok)

ANGLIA:
GK 1 Gil Merrick
RB 2 Alf Ramsey
LB 3 Harry Johnston
RH 4 Bill Eckersley
CB 5 Billy Wright
LH 6 Jimmy Dickinson
RW 7 Stanley Matthews
IR 8 Ernie Taylor
CF 9 Stan Mortensen
IL 10 Jackie Sewell
LW 11 George Robb
Cserék:
Szövetségi kapitány:
Walter Winterbottom
MAGYARORSZÁG:
GK 1 Grosics Gyula lecserélve 78'
RB 2 Buzánszky Jenő
CB 3 Lóránt Gyula
LB 4 Lantos Mihály
DM 5 Bozsik József
CB 6 Zakariás József
RW 7 Budai II László
FW 8 Kocsis Sándor
AM 9 Hidegkuti Nándor
FW 10 Puskás Ferenc
LW 11 Czibor Zoltán
Cserék:
GK 12 Gellér Sándor becserélve 78'
Szövetségi kapitány:
Sebes Gusztáv

A mérkőzés

[szerkesztés]
Az Aranycsapat 1953. november 25-én

Az összecsapás előtt pár nappal érkezett meg a csapat a szigetországba. A taktika az ellenfél lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a csatársor folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának szétzilálásában. Az angolok talán le is kezelték a magyar csapatot, a mérkőzés előtt be sem melegítettek intenzíven. Több mint százezer ember várta a helyszínen a mérkőzés kezdetét.

Már az első percben Bozsik labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után az első percben megszületett az első magyar gól. Az akció annyira váratlan volt, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította Sewellt, aki a bal alsó sarokba lőtt. A huszadik percnél járt a mérkőzés, amikor a bal oldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább, aki ezzel a második gólját jegyezte ezután. A harmadik magyar gólt gyakran nevezik az „évszázad góljának”. Látványosan hozta fel a magyar csapat a labdát, Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki (később világhírű visszahúzós cselével) elfektette a becsúszó Wrightot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba (1–3). Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és az bepattogott az ellenkező kapufához (1–4). Az első félidőben még Mortensen révén szépített az angol válogatott (2–4).

A második félidőben, az 50. percben Puskás szedett össze egy felszabadító rúgást, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalán a léc alá lőtte a labdát (2–5). Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe, aki góljával mesterhármast állított be (2–6). A végeredményt Ramsey állította be büntetőből (3–6).

Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban.

Angol sajtóvélemény

...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes...

Billy Wright, az angol csapat kapitánya

Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését.

Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője

Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett.

Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya

A visszavágó

[szerkesztés]

Az angol válogatott fél évvel később revánsot szeretett volna venni, és visszavágót szerveztek Budapesten. Sebes Gusztáv a magyar válogatott vb-felkészülésébe építette a találkozót. A mérkőzés hatalmas érdeklődést kapott, a magyar közönség várta, hogy hazai pályán is láthassa azt a diadalt, amit előtte csak rádióban hallott vagy újságban olvasott. Az angolokon is nagy nyomás volt, és ehhez mérten elszántan készültek a visszavágásra. Felforgatott, ám még így is erős angol válogatottal érkeztek Magyarországra. Az angolok biztosak voltak abban, hogy a magyar csapat nem fog még egyszer olyan szintű játékot nyújtani, mint az angliai mérkőzésen. A magyar csapat azonban talán még nagyobb fölényben játszott, és megérdemelten ütötte ki ellenfelét. „Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!”

Védőrendszerünk ugyanaz, mint a magyaroké, mégis egészen másnak látszott, mert a magyar hátvédhármas gyorsabb volt, hamarabb és jobban zárt, mint a mieink. Csodálatosan szép és eredményes volt a magyarok játéka, de számunkra igen elkeserítő. A tehetetlenség érzése mindig döbbenetes és mi ezt éreztük.

Walter Winterbottom, az angol válogatott csapat vezetője

Mit is mondjunk a magyarokról? Nem elég a szótár jelzőit elővenni, újakat kell kitalálni. A magyar csapat minden egyes tagja felülmúlhatatlanul játszott, és játékával elbűvölte a világ minden részéből a mérkőzésre érkezett újságírókat és szakembereket.

Angol szakvélemény

Kitüntetés

[szerkesztés]

A mérkőzésen pályára lépő magyar játékosok, valamint Mándi Gyula edző munka érdemrendet, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a munka vörös zászló érdemrendjét, Titkos Pál az OTSB labdarúgó-osztályának vezetője és Szepesi György rádióriporter a Szocialista Munkáért érdemérem[3] kitüntetést vehette át.[4]

Közvetítés

[szerkesztés]

1953-ban Magyarországon még nem volt televíziózás, ezért a mérkőzést a Magyar Rádió közvetítette, a riporter Szepesi György volt.

1996-ban a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából a BBC a Magyar Televíziónak ajándékozott egy kópiát a mérkőzés felvételéről. A képfelvétel alá Szepesi György rádióközvetítését illesztették hangnak, kivéve, amikor néhány alkalommal az Aranycsapat még élő tagjai emlékeztek vissza. A mérkőzést műsorra tűzték 2006-ban is, az elhunyt Puskás Ferencre emlékezve.

A hatvanadik évfordulón (2013-ban) a Kossuth Rádió leadta a teljes mérkőzést, a Duna csatorna pedig műsorra tűzte a BBC filmjét. 2015 januárjában még egyszer levetítették a teljes mérkőzést ismételten a Dunán, Buzánszky Jenő búcsúztatása alkalmából. A brit közszolgálati műsorszolgáltató eredeti felvételét a legendás rádióriporter emlékére, Szepesi György halálának napján, 2018. július 25-én az M4 Sport sugározta, ezúttal végig a rádióközvetítés hangjával.

2020-ban sor került az eredeti kópia magyarországi digitális felújítására. A felújított, és a gólok környezetében ki is színezett változatot 2020. november 25-én, a mérkőzés 67. évfordulóján mutatták be a Super TV2 csatornán. A mérkőzés kommentátora Matuz Krisztián volt.

A magyar labdarúgás napja

[szerkesztés]

A sporttörténeti győzelem emlékére és az Aranycsapat tiszteletére 1993-ban, a mérkőzés 40. évfordulóján a Magyar Labdarúgó-szövetség november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.[5][6][7][8]

A kultúrában

[szerkesztés]

Hobo Blues Band

[szerkesztés]

A mérkőzésről – pontosabban az adott korról és az akkori hangulatról – írta a Hobo Blues Band a „6 : 3” című dalát, mely részben kifigurázza azt is, ahogy a kor vezetése „a szocializmus győzelmeként” könyvelte el a sporteseményt.

Játszd újra, Tutti!

[szerkesztés]

A mérkőzésről – pontosabban az adott korról és az akkori hangulatról – Tímár Péter készített vígjátékot 1999-ben azonos címen (6:3), melynek alcíme: Játszd újra, Tutti! Főhőse egy futballrajongó köztisztasági alkalmazott (kukás), aki hozzájut az Aranycsapat volt edzőjének személyes holmijához, köztük egy különleges mezhez, melyet felvéve, az visszarepíti őt az időben a mérkőzés idejébe, amikor megszületett. A főbb szerepekben Eperjes Károly, Szalay Krisztina, Cseh Tamás.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az eredményt mint a magyar válogatott kivételes győzelmét említette a közbeszéd, ezért terjedt el a köztudatban a 6 : 3 kifejezés. A mérkőzés eredménye hivatalosan Anglia – Magyarország 3 : 6. Az angol válogatottat már a magyar csapat is verte meg ezt megelőzően, de nem hazai pályán. 1949-ben az angolok az írektől is vereséget szenvedtek, 2 : 0-ra, de azt a mérkőzést nem a válogatott hazai pályáján, a Wembley-ben, hanem az Everton liverpooli stadionjában, a Goodison Parkban játszották. Ez volt az angolok első veresége nem brit csapattól. Az 1924-ben épült Wembley-ben először a magyarok győzték le Angliát.
  2. Szerdán játszotta válogatott labdarúgó-együttesünk hazai utolsó előkészületi mérkőzését az angol—magyar előtt. Népsport, IX. évf. 231. sz. (1953. november 19.) 1. o.
  3. Szocialista Munkáért Érdemérem - 1953, signum-laudis.hu
  4. Kitüntették a Londonban győztes magyar labdarúgócsapat tagjait. Népsport, IX. évf. 246. sz. (1953. december 10.) 3. o.
  5. Válogatott: ma ünnepeljük a magyar labdarúgás napját - Nemzeti Sport, 2011. november 25.
  6. A Magyar Labdarúgás Napja – november 25. napok.4t.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  7. Ez a magyar foci napja: 63 éve oktatta az Aranycsapat Angliát. csakfoci.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  8. A magyar labdarúgás napja. turul.info. (Hozzáférés: 2016. november 25.)

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak A magyar labdarúgó-válogatott 1953. november 25-i mérkőzése témában.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]