Warkai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gołębiei csata
Warkąi csata (1656).jpg

Konfliktus északi háború (1655–60)
Időpont 1656. április 7.
Helyszín Warka mellett, Mazóvia
Eredmény Döntő lengyel győzelem
Szemben álló felek
Lengyelország-Litvánia
Krími Tatár Kánság
Svéd Királyság
Bádeni Őrgrófság
Parancsnokok
Stefan Czarniecki,
Jerzy Lubomirski
VI. Frigyes bádeni őrgróf
Szemben álló erők
Kb. 3000 fő Kb. 6000-7000 fő
Veszteségek
1500 halott, 260 fogoly Kb. 6000 fő


A warkai csata 1656. április 7-én a svéd-bádeni hadak és a tatároktól is segített lengyel seregek között történt nyílt ütközet a mazóviai Warkanál. A csatában Stefan Czarniecki legyőzte a bádeni őrgrófot VI. Frigyest.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jasna Góra-i pálos kolostornál aratott döntő győzelem után az 1655-ben kirobbant svéd-lengyel háború helyezete megváltozott, s talpraállt a korábban legyőzöttnek hitt ország. X. Károly Gusztáv svéd király, aki bár az első ütközetben legyőzte Czarnieckit, Zamośćot vette ostrom alá a gołąbi győzelme után. A várat Jan Zamoyski annak idején jól megerősítette és ellenállt a svédeknek, akik némi ágyútűz után elvonultak, mert nem voltak a nehézágyúik, amelyekkel bevehették volna.

Czarniecki látványos jarosławi diadalát követően a svédek harci kedve lelohadt, éheztek és betegségben szenvedtek. Czarniecki egyesült a Jan Pawel Sapieha vezette litván sereggel és Jerzy Lubomirskival, de még mindig kevés gyalogcsapata volt.
Károly Gusztáv megerősítette magát a Visztula és a San összefolyásánál levő folyóékben, s Sandomierzből élelmiszerutánpótlást kapott. Czarniecki erre a parasztok segítségével megrohanta Sandomierzt és kiűzte onnan a svédeket. Károly élelmiszer-tartalékai rövid időre voltak elegendők, így megint élelmezési gondokkal küszködött, de reménykedett, mert Malbork megadta magát Otto von Steinbocknak és Bogusław litván hercegnek, s már segítség indult délre a királyhoz. VI. Frigyes bádeni őrgróf vezetésével egy frissen toborzott, jelentős svéd sereg is közeledett, amelyet Frigyes bádeni egységei is támogattak.
Czarniecki ekkor Sapiehát a folyóknál hagyva útnak indult Mazóviába, a badeni őrgróf ellen, oldalán Lubomirskival.

A lengyel és a svéd erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bádeni őrgróf mintegy 6-7000 svéd és német katonákból álló seregében, francia zsoldos gyalogosok, illetve dragonyosok is voltak. Több ágyújuk is volt, mint a lengyeleknek.
A lengyelek háromezer fős serege nagyrészt lovasságból állt, közöttük egy kis létszámú tatár segédcsapat. Útközben Kozienice alatt egy nyolc zászlóaljból álló svéd lovasságot semmisítettek meg április 6-án.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő nap nyílt mezőn találták szembe magukat Frigyessel. A svédek és németek eleinte azt hitték, hogy szabadcsapatokkal van dolguk, ezért nem mozdultak, hanem mikor a teljes sereg megjelent, hadrendbe álltak fel a Pilica folyónál, mely elválasztotta a csatateret és csak egyetlen, keskeny híd szelte át, amit könnyen megvédhettek a svédek.

A lengyelek egy kisebb lovas csapatot küldtek a svéd hídfő ellen, amin azonban a támadás fönnakadt. Lubomirski megtámogatta a harcolókat, de ekkor már lövették a svéd ágyúk a szembeni partot is. A hidat egyre erősebben támadták, s a svéd-bádeni sereg teljesen arra a pontra tömörült, majd visszatértek az ágyúzáshoz. Erre Czarniecki serege élén átkellt a folyón a másik partra és a hídnál lekötött ellenséget sikerült meglepetésszerűen oldalba kapni. Frigyes megpróbálta megváltoztatni arcvonalát, de általános lett a zűrzavar és a hídfőt is áttörték a lengyelek.
A svéd-bádeni csapatok rendetlen visszavonulásba kezdtek és akkor szenvedték el a legnagyobb veszteséget. Az erdőségekben sokat a lengyel parasztok megöltek. Elfogták a francia gyalogságot és a muskétás egységeket is lekaszabolták Mniszewnél. A közkatonák mellett, mintegy 40 tiszt is meghalt.
A lengyel veszteség sem csekély. Állományuk több mint felét elvesztették, de legalább elhárították az akadályát annak, hogy a királyi-tatár sereg Lwówból Krakkó és Varsó visszafoglalására indulhassék.

Út Varsó felé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közben Károly Gusztáv áttörte Sapieha vonalát, de ő is inkább Varsó felé igyekezett. Czarniecki győzelmével megnyílt az út Varsónak, amit vissza is foglaltak a nyáron.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]