Vittorio Gassman
| Vittorio Gassman | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Művésznév | „Il Mattatore”, „The Sir Laurence Olivier of Italy” |
| Született | 1922. szeptember 1. Genova |
| Elhunyt | 2000. június 29. (77 évesen) Róma |
| Sírhely | Campo Verano |
| Házastársa | Nora Ricci (1944 - 1952) Shelley Winters (1952 - 1954) Diletta D'Andrea (1972 - 2000) |
| Gyermekei |
|
| Pályafutása | |
| Iskolái | Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico |
| Aktív évek | 1945 – 1999 |
| További díjak |
|
| Vittorio Gassman IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vittorio Gassman témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vittorio Gassman (Genova, 1922. szeptember 1. – Róma, 2000. június 29.) olasz színész és filmrendező.
Becenevei: „Il Mattatore” („A Szörnyeteg”), „Olaszország Sir Laurence Olivier-je”
Élete
Struppában született, amelyet 1926-ban Nagy-Genova városához csatoltak, Heinrich Gassmann német mérnök (Vittorio művésznevében később elhagyta a második n-t ) és a pisai zsidó származású Luisa Ambron gyermekeként. A gimnáziumban baseball-sztár volt. Rómában előbb jogi tanulmányokat folytatott, de azzal felhagyva, színészetet tanult a színházművészeti iskolában, majd elvégezte a színiakadémiát.(Más forrás szerint elvégezte a római Jogi Egyetemet.[1])
Milánóban mutatkozott be 1942-ben Dario Niccodemi Nemica (Női ellenség) nevű színházában, ezután Róma következett, ahol a Teatro Eliseo színházban szerepelt. 1946-ban debütált a filmvásznon, még ugyanebben az évben öt filmben szerepelt. 1948-ban Riso Amaro (Keserű rizs) köréhez csatlakozott. (Luchino Visconti társulatához, ahol Tennessee Williams és Shakespeare darabokban játszott, és a Teatro Nazionale nevű (Olasz) Nemzeti Színházban pedig a Peer Gyntben.) 1952-ben önálló színtársulatot alapított Luigi Squarzinával, színpadra állította és rendezte a Hamlet első komplett verzióját Olaszországban, a Teatro d’Arte Italianóban, majd rövidebb ideig Seneca Tieste (Trieszt)jében és Eschilo I Persiani (Perzsák)jában dolgozott. Ugyanebben az évben feleségül vette Shelley Winters amerikai színésznőt és Hollywoodba szerződött, ahol filmszerepekben játszott (Háború és béke – Audrey Hepburnnel). Elvált, visszament Rómába, és sok filmszerepe után 1956-ban ő játszotta Othellót a neves színész, Salvo Randone mellett. Rövid idő múlva már a tévében is fellépett. Ebben az évben rendezőként is bemutatkozott a Kean, a zseni című filmmel.
Pályafutása során majd minden karaktert megformált: volt bíró, gyilkos, katona, remete, rendőr, aranyifjú, megformált kosztümös alakokat és modern szívtiprókat. Legemlékezetesebb filmjei: az Előzés, a Belfegor a pokolból, az Éjfélkor indul útjára a gyönyör, a Fehér telefonok, A terasz, A nő illata, Keserű rizs, Ismeretlen ismerősök és az Egy remete Rómában. 1979-ben Firenzében színiiskolát hozott létre Teatro Nazionale d’Arte néven. 1982-ben önéletrajzi ihletésű filmet készített Alessandro fia társrendezőjeként Az apa fia címmel. 1994-ben az olasz tévében elindította és vezetője volt a Dante életét feldolgozó műsornak. Bár filmszínészként aratott nagyobb sikereket, a színházat sohasem hagyta el, visszavonulása után is segítette nagy tapasztalatával, műveltségével. Klasszikus költők verseit is kitűnően szavalta. Gassman házasságaiban is hű maradt a színészethez: csak színésznők voltak a feleségei: Nora Ricci, Shelley Winters, Juliette Maynel és Diletta D'Andrea Kezében az elmaradhatatlan cigarettával szerepelt időskori riportfilmjeiben. Érces hangján is érződött erős dohányos mivolta.
Rómában halt meg, szívrohamban, életének 78. évében.
Munkássága
Ismertebb filmjei
- Luchino Visconti (1999)
- Bomba (1999)
- A vacsora (1998)
- Tűzsivatag (1997)
- Pokoli lecke (1996)
- Ábrahám (1994)
- Hosszú tél (1992)
- Rossini, Rossini! (1991)
- Seherezádé (1990)
- A hóbortos nagybácsi (1989)
- A förtelmes halál (1989)
- Csavargók (1988)
- A család (1987)
- Paradigma (1985)
- Az élet kész regény (1983)
- Az apa fia (1982)
- Vihar (1982)
- Bukott zsaru (1981)
- A terasz (1980)
- Kedves papa (1979)
- Kvintett (1979)
- Az esküvő (1978)
- Éljen Itália (1977)
- Tatárpuszta (1976)
- Jó éjszakát hölgyek, urak (1976)
- Fehér telefonok (1976)
- Éjfélkor indul útjára a gyönyör (1975)
- A nő illata (1974)
- Tosca (1973)
- Család nélkül (1972)
- Az olasz nép nevében (1971)
- Afrikai Scipio (1971)
- Audiencia (1971)
- A válás (1970)
- 12 + 1 (1969)
- Alibi (1969)
- A próféta (1968)
- A légy dilije (1967)
- A tigris (1967)
- A nő hétszer (1967)
- Belfagor a pokolból (1966)
- Brancaleone ármádiája (1966)
- Szüzet a hercegnek! (1965)
- Il Gaucho (1965)
- Slalom (1965)
- Beszéljünk a nőkről (1964)
- Nyári bolondságok (1963)
- A siker (1963)
- Barabás (1962)
- Előzés (1962)
- Az utolsó ítélet (1961)
- Róma szellemei (1961)
- A tolvaj és a szerelem (Il Mattatore) (1960)
- A nagy háború (1959)
- A nagy halál (1958)
- A vihar (1958)
- Ismerős ismeretlenek (1958)
- Szívspecialista (1957)
- Háború és béke (1956)
- Kean (1956)
- A világ legszebb asszonya (1955)
- Mambo (1954)
- Rhapsody (1954)
- Zorró (1952)
- Anna (1951)
- A fekete korona (1951)
- Földönfutók (1949)
- A kapitány lánya (1947)
- Pinocchio kalandjai (1947)
- Keserű rizs (1948)
- A rejtélyes lovas (1948)
- Zsidó esküvő (1948)
Főbb rendezései
- Az apa fia (1982), Család nélkül (1972), Alibi (1969), Kean, a zseni (1956).
Könyvek
- Önéletrajzi könyveket írt és adott ki, de írt verseket is.
Róla:
- Nemlaha György: Vittorio Gassman; Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp., 1986 (Filmbarátok kiskönyvtára) ISBN 963-564-142-7
Jegyzetek
- ↑ Ki kicsoda Színészek, 69. oldal, szerkesztő Gergyel Antal, Anno Kiadó, Budapest, dátum nélkül, ISBN 963-375-397-X
Források
- Vittorio Gassman a PORT.hu-n (magyarul)
