Vita:Közgazdaságtan

Pallas

Át kéne nézni a Pallas lexikonos részt. Már elkezdtem formázni, kisebb nyelvújítás is volt :), de még messze a vége. Szerintem így túl hosszú, törölni kéne belőle és az utolsó 100 év gazdaságtanáról is kéne valamit hozzáírni, hiszen az elég fontos. Vagy ez a rész mehetne akár A közgazdaságtan története címen is. nagytibi 2005. június 9., 23:36 (CEST)

Javaslat

Egy javaslat a rövidítésre:

... az a tan, mely a népek és társadalmak gazdasági jelenségeinek megfigyelésével, ábrázolásával és az ezekben működő törvények kifejtésével foglalkozik. A közgazdaságtant különböző néven említik; régebben leginkább nemzetgazdaságtannak nevezték (...) többen elfogadták a köz- vagy nyilvános gazdaságtan nevét (économie politique a franciáknál, political economy az angoloknál; a németek is gyakran használják most a politische Ökonomie kifejezését) (...) Újabban pedig mindinkább a társadalmi gazdaságtan (először használta Buat 1773.) nevet használják, amely legvilágosabban juttatja kifejezésre, hogy e tudomány a társadalomtanok körébe tartozik, valamint azt is, hogy jelenleg a társadalompolitikai problémák képezik tulajdonképpen e tudomány főtárgyát. (...)

Mint minden tudománynál, úgy a közgazdaságtannál is nagyon fontos, milyen eszközöket alkalmaznak a tudományos igazságok kiderítésére. E tekintetben a tudományban sokáig két különböző módszernek, az induktiv és deduktiv módszernek voltak hívei. Ma jóformán általánosan elismert, hogy a tudomány mindkét módszerre szorul, hogy mindkét módszer alkalmas ismereteinket a gazdasági élet törvényeiről előmozdítani. (...) A közgazdaságtan rendesen két részre osztatik: az elemi (elméleti, általános) részre, mely az elemi, általános jelenségeket és törvényeket tárgyalja és a gyakorlati (alkalmazott) részre, melyet közgazdasági politikának is neveznek, mely a bonyolultabb jelenségeket és az államnak a közgazdaság érdekében kifejtett tevékenységét tárgyalja.

A közgazdaságtani ismeretek egyes elemeire már a legrégibb időkben akadunk. A klasszikai ókor népeinél, görögöknél és rómaiaknál az anyagi érdekek előnyomulásával a gazdasági jelenségek is a kutatás tárgyát képezik. A görögöknél különösen Platón, Arisztotelész, Xenophon stb. már behatóan foglalkoznak egyes gazdasági kérdésekkel. Az érték, a pénz, a kereset, a gazdagság, a gazdaság, a munkamegosztás és más kérdéseiről tárgyalnak. Legtöbb figyelemre méltatnak azonban a jövedelemeloszlás kérdései, melyek természetesen a demokrácia győzelmével és a vagyonegyenlőtlenség növekedésével legtöbb fontossággal bírtak. A szocialisztikus eszmék is mindinkább elterjedtek. Legnagyobb fontosságú Platón politikája, melyben az individualisztikus társadalommal szemben egy szocialisztikus eszményi társadalmat rajzol, valószinűleg azon célból, hogy a mindinkább hirdetett egoisztiko-szocialisztikus nézeteket cáfolja. A fényűzés kérdése is már nagyobb jelentőségre emelkedik. Platón az egyszerű életet pártolja; Arisztotelész a fényűzés hasznosságát védi. Sok kérdésben azonban e kornak még nagyon kezdetleges volt a nézete. Arisztotelész nem képes a kamat, a kereskedelem jogosultságát felismerni, ellenben szükségesnek tartja a rabszolgaságot. A rómaiaknál is számos iró foglalkozik közgazdasági kérdések fejtegetésével, mi már a jog beható művelésével függ össze. (...) A közgazdasági élet alapkérdései különösen sztoikusoknál és epikureusoknál tárgyaltatnak, kik általában az indiviualisztikus és túlnyomóan kapitalisztikus felfogása többnyire visszahatott az újabb korban létesített intézményekre, főleg azon államokban, melyek a római jognak nagyobb befolyást engedtek.

A középkor sem nyújt nekünk még teljesebb kidolgozott gazdasági rendszereket. Még leginkább lehet annak a kánonjog által kidolgozott gazdaságjogi elveket tekinteni. Az egyházi irók, első sorban azok, kik egyúttal gazdasági kérdésekkel foglalkoztak, leginkább az erkölcs szempontjából vizsgálták a gazdasági jelenségeket; azért volt nekik a méltányos ár (justum pretium), akarat, a pénz kérdése oly fontos. Különösen a szegényügy kérdései is tárgyaltattak. Kiválóbb irók e korban: Aquinói Szent Tamás, Albertus Magnus, Oresme, Firenzei Szent Antal, Sienai Szent Bernát, Colonna, Petrarca stb.

Az újkor változott viszonyaival új közgazdasági eszmék és felfogások terjedtek. A középkori decentrálizáció helyébe lép a centralizáció; nagyobb államok keletkeznek erősebb központi kormányokkal. A központi hatalom növekedése és súlyának fentartása, párosulva a megváltozott hadi szervezettel, nagyobb igényeket támasztott az állami pénzügy terén és már ez okból mindinkább elterjedt az a nézet, hogy az állam hatalma a pénztől függ. A pénz nagy fontosságát még az ipar és kereskedelem emelkedése fokozta, mely utóbbi azonban egyúttal okozata volt a nemes ércek szaporításának. Az is hozzájárult a pénz túlbecsüléséhez, hogy tapasztalták, miszerint különösen amaz államok gazdagsága mutatott egy időben nagy haladást, melyeknek első sorban jutott az újonnan fölfedezett világrész nemesérc-bőségéből. Mi sem természetesebb, minthogy azok az írók, akik az állam anyagi jólétének forrásait kutatták, a nemesérceket tekintették a gazdaság legfőbb tényezőjének. Ezen felfogás a merkantilizmusban a legerősebb kifejezésre, ami az első jelentékenyebb közgazdasági rendszert képezi, bár az sokkal inkább gazdaság-politikai és gazdaság-adminisztrativ, mint tudományos rendszer. (...) A merkantilizmus úgy elméletileg, mint gyakorlatilag sok hasznot tett, bár természetesen túlzásai által sokban és sokszor hátráltatólag hatott. A merkantilizmus az által is jótékonyan hatott, hogy a pénz helyettesítésének eszközeire irányozta a figyelmet, mi a hitel föllendítését eredményezte, mely a legbiztosabb mód volt későbben a merkantilizmus babonáinak eloszlatására. A merkantilizmus (...) képviselői közé tartoznak: Serra, Mélon, Frobonnais, Mun, Child, Culpeper, Klock, Seckendorff, Justi, Hornek; részben ide tartoznak még Szenart, Sonnenfels, Genovesi is. A merkantilizmus kiváló államférfiak is voltak hivei, nevezetesen Colbert, miért is e rendszer gyakran colbertizmusnak neveztetik. (...) A merkantilizmus által elkövetett hibák ellen a tudomány és a gyakorlati élet egy ideig menedéket talált a fiziokratizmusban, mely egyfelől a nemes érceknek, az iparnak és kereskedelemnek tulajdonított túlzott fontossággal szemben a természetre utalt, mint a gazdagság első forrására, másrészt az által is ellentétbe helyezte magát a merkantilizmussal, hogy nem az állam gyámkodásától, hanem a gazdasági élet természettörvényeinek működésétől várta a gazdaság fellendülését; ezért az állami beavatkozással szemben a gazdasági szabadság, a laissez faire elvét hirdette.

Tudományos tekintetben sem a merkantilizmus, sem a fiziokratizmus nem volt kielégítő. Oly tanrendszer, mely magasabb tudományos igényeket kielégíthetett, mely a gazdasági jelenségek mélyebb felfogásából indul ki és mely egyúttal a gazdasági jelenségek egész körének megértésére törekedett, csak ezek után, részben ezek nyomán keletkezett. És ez azon rendszer, melynek forrásául Smith Ádámnak 1776-ban Inquiry into the nature and causes of wealth of nations (Vizsgálódások a nemzetek gazdaságának természetéről és okairól) címü korszakalkotó munkáját kell tekinteni. E rendszer főbb elvei a következők: 1. a nemzeti gazdagság forrásának első sorban a munkát tekinti, habár mellette a természet és a tőke jelentőségét elismeri. Ezzel tehát lerontotta az eddigi felfogások egyoldaluságát és az eddig eléggé nem méltányolt munkát, tehát vele az embert teszi a gazdaság főeszközévé; 2. az anyagi boldogulást az egyénre és a nemzetre vonatkozólag az egyesek versenyére vezeti vissza, mely azonban csak teljes gazdasági szabadság mellett fejlődhetik. Ezzel egyúttal az állam beavatkozását és gyámkodását visszautasítja; 3. az egyén gazdasági tevékenységének fő rugóját az önérdekben találja, mely azonban a verseny mellett oly irányt nyer, hogy a közérdekkel összhangba jut. Mindmegannyi nagy jelentőségü elvek, melyek alkalmasak voltak az egész gazdasági életet alakítani. Megjegyzendő még, hogy elméleti tekintetben Smith azon felfogásnak hódolt, hogy a gazdasági élet is, épp ugy mint a természet, szigoru törvényeknek van alávetve; gyakorlatilag különösen az ipari és kereskedelmi szabadságot követelte. Smith könyve egy új rendszer alapja lett a K.-ban és e rendszer egyes lényeges részeiben maradandó jelentőséget szerzett. Azonban az ezen rendszerből későbben kiinduló tulbecsülése az önérdeknek és tiltakozás az államnak közgazdasági tevékenysége ellen csakhamar tévedéseknek bizonyultak, melyek tarthatatlanok és melyek több új tudományos irány kiindulási pontját képezik. A smithanizmushoz nagyjában csatlakoztak Ricardo és Malthus, a két másik korifeusa az újkori nemzetgazdaságtannak, kik különösen a jövedelemeloszlási és népességi tanok vizsgálódásába bocsátkoztak s igy lényeges pontokon Smith tanait kiegészítették. Ezen triasz tudományos alkotása az újkori K., melyet a smithianizmus, indusztrializmus, liberális, angol, ortodox stb. K. néven említenek és mely tulzásaiban különösen a szocialisták részéről vulgaire, bourgeoisie, manchester ökonomiának is neveztetik. Látni ebből, hogy ezen rendszer, mint főleg az angol szellem műve, szükségkép az angol gazdasági élet alakulásainak és törekvéseinek hatása alatt áll és habár a gazdasági és különösen a külkereskedelmi szabadság elve alapján a kozmopolitizmus vádja alatt áll, mégis igen erős nemzeti jelleget visel. A társadalmi gazdaságtan terén még különösen a következő irányok és iskolák említendők:

Történeti iskola. Ezen néven a nemzetgazdaságtan azon iránya értetik, mely az angol ortodox iskola tanításával ellentétbe helyezkedett, azt hirdetvén, hogy a nemzetgazdaságtan nem képes örök érvényü, csak fejlődési törvényeket felfedezni, melyek azt tanítják, hogy a nemzetgazdasági intézmények változnak a nép fejlődési foka, kulturális állapota szerint, jogosultságuk tehát a népélettel való összefüggésben rejlik. (...) A történeti iskola alapvető munkái: Knies, Die politische Ökönömie vom geschichtlichen Standpunkte (Braunschweig 1853); Hildebrand, Die Nationalökönömie der Gegenwart und Zukunft (M. m. Franfurt 1848)- Roscher Grundriss zu Vorlesungen über dea Staatswirthschaft nach geschichtlicher methode (Göttinga 1843); az angoloknál különösen Cliffe Leslie volt a történeti iskola lelkes szószólója, melynek legjelentékenyebb képviselői Thorold Rogers, Cunningham, Ashley stb. (...) A romantikus iskola az általánosan elterjedt angol nemzetgazdaságtan uralkodó természeti felfogása ellen az első tiltakozás. Legkiválóbb képviselői eziránynak Burke, Müller Ádám, Haller, Gentz stb.

Tanszéki szocializmus (Kathedetsocialismus). Különösen a történeti iskola befolyása alatt több iró az induktiv módszer alkalmazását vette célba és ennek segítségével vizsgálva a gazdasági jelenségeket, azon eredményhez jutott, hogy több tana a régi nemzetgazdaságtannak, igy az állam beavatkozására vonatkozó tan, a munkabér és általában a jövedelemeloszlás tana módosítandó. Minthogy ez irány leginkább a munkáskérdéssel foglalkozott, ezen téren gyakorlati követelményeket fogalmazott és többnyire a német egyetemek tanárai által hirdettetett, tanszéki szocializmus nevet nyert. A legnevezetesebb iratai ez iránynak: Schmoller, Grundfragen des Rechts in der Volkswirthschaft (Jena 1875); Brentani, Die englischen Gewerkvereine (llipcse 1872); Scheel, Die Theorie der socialen Frage (berlin 1872). Az angoloknál ezekhez legközelebb áll: Ingram, The present position and propects of political economy (Dublin 1878).

Etikai iskola. A történeti iskola az etikai irány előkészítője is volt, amennyiben a népéletben működő erkölcsi tényezőkre figyelmeztetett. Az etikai iskola különösen a régi elméletnek azon tana ellen foglal állást, mely szerint a gazdasági életben egyedül a rideg egoizmus működik. Ez irány képviselőihez számíthatók különösen: Thünen, Wagner, Schäffie, Lange Németországban; Ingram, Sidgwick, Syme, Toynbee, Marshall, Ruskin Angliában; Clark, Walker, Ely Amerikában; Necker, Sismondi, Gide Franciaországban; Cossa, Loria, Cusumona Olaszországban; Azcarate Spanyolországban stb. különösen a nagy történetírónak, Carlylenak föllépésével függ össze ez iskola terjedése.

Matematikai iskola. Matematikai iskolának neveztetik azon irány, mely a gazdasági törvények fölfedezésére a matematikai módszert tartja legalkalmasabbnak. Ide tartoznak különösen Cournot, Fuoco, Gossen, Walras, Jevons, Macleod, Edgeworth, Fisher stb.

Természettudományi iskola. Több iró a természet és gazdasági élet nyilvánulásai között hasonlatosságot ismervén föl, a gazdasági jelenségek magyarázatára a természettudományi törvényeket akarta felhasználni; ez irók közé tartoznak Schäffie, Spencer Herbert, Lilienfeld, Lavergne-Peguilhen stb.

Védvámiskola. A szabadkereskedelmi iskolával ellentétbe helyezkedett egy iskola, mely a gazdaság természetes fejlődéséhez szükségesnek tartotta a termelési ágak összhangzatos fejlődését és ennek biztosítása bizonyos körülmények között a gyengébb és a külföldi verseny által létökben veszélyeztetett termelési ágak, első sorban az ipar érdekében védvámok alkalmazását kivánta. (...) A védvámiskola legkiválóbb mesterei voltak List Frigyes, Carey, kiválóbb képviselői közé tartoznak Greeley, Peshine Smith, nálunk Kossuth, Beöthy leo, Mudrony stb.

---

A közgazdaságtan története cikk jó ötlet, támogatom, de az komoly probléma lesz a megvalósításánál, hogy csak igen nagy egyszerűsítésekkel és kihagyásokkal lehet ennek a tudománynak a történetét egyetlen szócikkbe sűríteni. Főleg a 20. századra vonatkozó részt. ND 2005. június 10., 00:10 (CEST)

Az nem gáz, ha valami túl hosszú... Az angol wikipédiában ilyenkor azt csinálják, hogy azt a részt, ami olyan hosszú, hogy külön szócikket érdemel, megírják külön, és a fő cikkbe csak a zanzája kerül, meg egy link, hogy (akit bővebben érdekel, nézze meg itt: [[A közgazdaságtan története a XX. században]]. Így aki csak egy általános képet szeretne kapni, az elolvassa a leglényegesebbeket, míg akit a részletek is érdekelnek, rákattint a linkre. Csobankai Aladar 2005. június 10., 00:14 (CEST)

Ezt a Pallasos részt rakjuk át A közgazdaságtan története cikkbe, írjunk pár mondatos összefoglalást ide a történetéről egy linkkel meg pár szót a mai irányzatokról. A történetet kiegészíti majd valaki később. nagytibi 2005. június 10., 00:24 (CEST)

Szerintem ez a cikk már kezd egész formás és tartalmas lenni. --Chavagnac 2005. június 22., 00:19 (CEST)

---

Ezt átmozgattam ide, szerintem nem elég szoros a kapcsolata a közgazdaságtannal ahhoz, hogy ebben a szócikkben szerepeljen:

A gazdálkodás lényege, hogy számot kell adni a gazdaság birtokában, kezelésében lévő eszközök haszonelvű felhasználásának eredményéről, rendszerint egy egyéves pénzügyi időszak végével. Az elszámolási, beszámolási kötelezettségből következik, hogy a gazdaságtani alapismeretek a matematikából, a számvitelből, a pénzügyekből, kereskedelmi jogból, stb. épülnek fel.

ND 2005. június 22., 22:17 (CEST)

Makroökonómia - keynes, monetarizmus, stb

Néhány pontosítást eszközöltem ezeken a területeken, mert nem tartom helytállónak, hogy közgazdasági iskolákat követőik gazdaságpolitikai ajánlásai alapján definiáljunk (kis túlzással ez olyan, mintha a benzináron keresztül definiálnánk az algebra alapfogalmait). A keynesianizmust itt és a kapcsolódó helyeken a fogyasztási függvényen (illetve azon az összefüggésen keresztül, amit ez leír), a monetarizmust a pénzkeresleti függvény stabilitásán, az új-klasszikusokat pedig a makroökonómia mikroökonómiai meghatározásán keresztül igyekeztem pontosítani. --Adaniel 2005. szeptember 7., 23:07 (CEST)

A szócikk bevezetőjének frissítése

Véleményem szerint ez a rész nem volt szükséges: "Több évezredes fejlődést követően Adam Smith nevéhez köthető a közgazdaságtan önálló diszciplínává formálódása, azóta pedig egészen szerteágazó társadalomtudomány-családot fed le az elnevezés. A „matematizált történelem” vagy a „számszerűsíthető (így sokszor mérhető és előrejelezhető!) társadalomtudomány” megfogalmazás adhat képet a megközelítésmódjáról. Az eredeti elnevezése politikai gazdaságtan volt, Magyarországon egészen a rendszerváltásig csak ezt a nevét használták hivatalosan." Az első két mondat lejjebb bővebben megtalálható, a második két mondat pedig vitatható tartalmú és fontosságú megállapításokat tartalmaz. |-

|

A közgazdaságtan Samuelson és Nordhaus Közgazdaságtan című könyve szerint
A közgazdaságtan annak tanulmányozásával foglalkozik, hogy az emberek és a társadalom miként választják meg a szűkösen rendelkezésre álló, alternatív módon felhasználható erőforrások alkalmazását annak érdekében, hogy különböző árukat termeljenek, és hogy elosszák őket a társadalom különböző tagjai és csoportjai között a folyó vagy a jövőbeli fogyasztás céljára.

Úgy hiszem, hogy ez az egyébként is vitatott frisességű tankönyvi idézet pedig nem tesz túl sokat hozzá a szócikkhez, vagy ha igen, akkor azt a szócikk szövegébe kellene szőni. --Adaniel 2006. április 14., 00:06 (CEST)

A fent idézett szövegrész kivételével egyetértek, a keretes szövegével viszont nem. Ez a másik (a Pallasból idézett) keretes szöveggel együtt a közgazdaságtan egy-egy definícióját tartalmazta. Kerültem, hogy a cikk szövegében definiáljam magát a tudományt, mivel szerintem mindenfajta definíció vitatható. Inkább úgy gondoltam, hogy szerepeljen két sokban különböző (talán a közgazdaságtannal kapcsolatos 19. század végi, illetve a 20. századi gondolkodást tükröző) definíció, a szövegtől – a keret révén – elválasztva.

Nem hiszem, hogy szerencsés lenne egyedül azt a definíciót a cikkben hagyni, amit beleírtál: "A közgazdaságtan olyan társadalomtudomány, amely az áruk és szolgáltatások megtermelésével, elosztásával, értékelésével és fogyasztásával foglalkozik." Átfogónak tűnik, de három érvet is tudok felhozni ellene:

1. Túl általános (na jó, ez mondjuk egy definíciónál elvárható :-))).
2. Nem mond semmit arról, hogy a közgazdaságtan hogyan áll hozzá az "áruk és szolgáltatások megtermelésével, stb." kapcsolatos kérdésekhez, pl. a matematikai módszerről, a gazdasági törvényszerűségek feltételezéséről (Pallas-definíció), a szűkösség fogalmáról (Samuelson-definíció), a jólét fogalmáról.
3. Erősen vitathatónak tartom, hogy a közgazdaságtan csak az "áruk és szolgáltatások megtermelésével, stb." foglalkozna. A szabadidő, ami a munkagazdaságtan vizsgálatának egyik fontos tárgya, pl. áru vagy szolgáltatás? A pénz áru vagy szolgáltatás?

Egy szó, mint száz, szerintem még nem találtak olyan definíciót a közgazdaságtannak, ami tökéletesen kielégítő lenne (de ha tudsz mutatni ilyet...). Szerencsésebb több definíciót felvonultatni (és mindegy, hogy keretek formájában vagy másképp), amelyekben együttvéve fontos megállapítások szerepelnek. És szerintem nem kell félni attól, hogy ezeket 100 vagy 50 éve írták le. (Ha már egyetlen definíciónak kell maradnia, én Keynes-ére szavazok: "Economics is the science of thinking." Hogy milyen igaza volt :-)))

Még valami: a definíció után írt "pozitív-normatív" megkülönböztetésnek, a matematikai módszer részletesebb kifejtésével együtt valószínűleg külön alfejezet kéne majd A közgazdaságtan módszertana vagy A közgazdaságtan metodológiája címmel. Egyetértesz? ND 2006. április 16., 00:25 (CEST)

Szerintem ez nem egy közgazdaságtani bevezető tankönyv, nem is tanulmány, hanem egy enciklopédia. Éppen ezért a definícióknak általánosnak és vitathatatlannak kell lenniük. A bevezetőt az angol Wikipédia alapján frissítettem. Az angol Wikipédián egy a miénknél feljettebb, érettebb közgazdasági kultúrájú csapat dolgozik, és szerintem a definíciójuk pártatlan, kiforrott és kellően általános.

• A pozitív-normatív megkülönböztetésnek biztosan helye van A közgazdaságtan módszere c. szócikkben, de a közgazdaságtan szócikkben szerintem elég egy mondatban szerepeltetni, ugyanis ez nem egy módszertani traktátus. Viszont elég sokan gondolják fontosnak ezt az egyébként elég vitatható, didaktikus megkülönböztetést ahhoz, hogy szerepeljen.
• Úgy gondolom, hogy a Samuelson-definíció egy markáns, és már nem túl divatos irányzathoz kötődik, és ezért nincsen helye egy Wikipédia szócikk elején, aminek pártatlannak és eredetinek kell lennie. Miért nem Alchian definíciója kerül ide? Vagy Friedmané?
• A szabadidő-munkagazdaságtan felvetésed szerintem kekeckedés. A munkagazdaságtan nem foglalkozik a szabadidő megtermelésével vagy elfogyasztásával, a munkagazdaságtan ennek a komplementerével foglalkozik, és csak az időmérleg-azonosság hozza be a szabadidőt.
• A Pallas definíció pedig elavult és nem való ide, szívem szerint kivágnám a szócikkből. Mert hát melyik az a modern tudomány, amely nem a vizsgálati területének törvényszerűségeit kutatja? A Pallas szövegek akkor kerültek be a Wikipédiába, amikor még üres volt a saját tartalom, és ez volt az egyetlen lejárt szerzői jogi védettségű digitalizált enciklopédia.
• A matematikai módszer is egy, ma meglehetősen domináns iskolához kötődik, a definícióba nem tenném bele, hanem egy alcikket szentelnék neki. Azért a világ sok részén vannak még mindig követői pl. az osztrák iskolának, és ők nem nagyon matematizálnak...
• A jólét fogalma szerintem önálló szócikket ér meg, de sok SN sablonra számíts... Ugye elég mainstream iskolák tagadják a jóléti függvény létét is.

Szóval én védhetőnek tartom a frissítést, és jó módszernek az angol Wikipédiához közelítést, még akkor is, ha én magam sem fordítottam, hanem igyekeztem magyar kontextusba átemelni a definíciós mondatokat... lehet, nem sok sikerrel, de szerintem jó úton. --Adaniel 2006. április 16., 15:42 (CEST)

Sokmindenben meggyőztél, de azért mindenben nem. Először is: éreztem, hogy előbb vagy utóbb előkerül az angol szócikkre való hivatkozás :-))) Amivel egyébként semmi baj nincsen, de nézzük meg ezt a bizonyos definíciót: "Economics [...] is a social science that typically studies the production, distribution, trade and consumption of goods and services." Azért abban nyilván egyetértünk, hogy a "goods" szó az angol szaknyelvben nem csupán árut jelöl. (Ellentétben az angol köznyelvvel. Ehhez van is egy kedves történetem, de ne kalandozzunk ilyen messzire.) Ha az "áruk és szolgáltatások" helyett egyszerűen "javak" szerepelne, el is fogadnám ezt a definíciót (mert a javak közé már az általam említett példák – szabadidő /egyáltalában az idő!/, más piaccal nem rendelkező dolgok, vagy éppen a pénz – is besorolhatók), bár fenntartom, hogy tartalmában még mindig vitatható (az angol szövegben az a "typically" nem véletlen! hogy volna vajon célszerű magyarra fordítani?), és nem is túl sokatmondó. Igen, tudom, hogy a "javak" a nem közgazdász olvasó számára kevesebbet mond, mint az "áruk és szolgáltatások", de úgy érzem, ennyit azért meg kell tennünk a pontosság érdekében.

Másfelől az angol szócikkben a bevezető után önálló alfejezet taglalja a különböző definíciókat. Úgyhogy szerintem egyáltalán nem lenne baj, ha mi is bemutatnánk többet. Akár az angol szócikk ezen részének lefordításával is kiegyeznék. Vagy egy önálló A közgazdaságtan definíciói cikkel, amibe (Samuelsoné és talán a Pallasé mellett) nyugodtan belekerülhetnének az általad említett definíciók is.

A Pallasos definíciót egy kicsit meg kell védenem, bár kétségkívül az sem túl sokatmondó. De a 19. század végén igenis voltak olyan iskolák, amik alapjaiban tagadták, hogy a gazdaságban általános törvényszerűségek érvényesülnének. (Nem tudom, hogy ma vannak-e még, de nem lepődnék meg.) ND 2006. április 16., 21:05 (CEST)

(Apropó, szerinted a marketing része a közgazdaságtannak? Szerintem nem, úgyhogy a kapcsolódó tudományok közé írtam.) ND 2006. április 16., 21:10 (CEST)