Vayer Lajos
| Vayer Lajos | |
| Született | 1913. június 30. Budapest |
| Elhunyt | 2001. március 31. (87 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Vayer Tamás |
| Foglalkozása | művészettörténész, egyetemi oktató, akadémikus |
| Kitüntetései | Széchenyi-díj (1993) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vayer Lajos (Budapest, 1913. június 30. – Budapest, 2001. március 31.) Széchenyi-díjas művészettörténész, az MTA rendes tagja (1991).
Kutatási területe
A régi európai, elsősorban a reneszánsz művészet, az ikonográfia és ikonológia, a grafikus művészetek, valamint a 19-20. század magyar művészete.
Életpályája
Tanár-családból származott, atyja, id. Vayer Lajos latint és görögöt tanított, tankönyveket írt. Fia ifj. Vayer Lajos a Tavaszmező utcai gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott történelem-művészettörténet szakon (1931-1935), 1935-ben kapott diplomát. Domanovszky Sándor, Hajnal István, Szentpétery Imre, Hekler Antal nagy hatással voltak történelmi, művelődéstörténeti és művészettörténeti tanulmányaira.
Egyetemi doktori disszertációját a barokk művészetről írta Gerevich Tibor témavezetésével. Pályáját a Szépművészeti Múzeumban kezdte (1936-1945), 1946-ban egyetemi magántanárrá habilitálták. 1947-ben elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, hazatérve a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesi beosztásában dolgozott (1949-1955). 1952-ben a művészettörténet tudomány kandidátusa, 1961-ben doktora. 1955-83 közt az ELTE Művészettörténeti Tanszéken tanszékvezető egyetemi tanár. Nyugalomba vonulása után is aktív szereplője maradt a tudományos közéletnek, kivéve életének utolsó két évét, amikor már beteg volt.
Az Acta Historiae Artium című művészeti szakfolyóiratot szerkesztette 1957-88 közt. A velencei biennálé magyar miniszteri biztosa 1958-78 közt. 1975-ben a Princetoni Egyetem meghívott professzora. 1990-ben akadémiai levelező taggá, 1991-ben rendes taggá választották. 1978-ban tanítványai emlékkönyvet adtak ki 65. születésnapja alkalmából. 1993-ban, 80. születésnapján, a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek kiállítást tiszteletére.[1]
Művei (válogatás)[2]
Főbb művei mind Budapesten jelentek meg.
- Pázmány Péter ikonográfiája, 1935
- Szelepcsényi György, a művész, 1937
- Magyar uralkodók, 1942
- Kossuth alakja az egykorú művészetben, in: Emlékkönyv Kossuth Lajos születése 150. évfordulójára, 1952
- Rembrandt, 1953
- A rajzművészet mesterei : XIV-XVIII. század : a Szépművészeti Múzeum régi külföldi rajzgyűjteményének legszebb lapjai, 1957 (német és olasz nyelven is)[3]
- Masolino és Róma, 1962
- Az itáliai reneszánsz művészete, 1982
- A Psychomachia és a Legenda aurea. Piero della Francesca arezzói főművének ikonológiai problémái, 1987
- Raffaello freskói a Vatikánban, 1987
- Témák, formák, ideák, 1988
Társasági tagság
- Az UNESCO Nemzetközi Művészettörténeti Bizottságának elnöke (1969-73), majd tiszteletbeli tagja
Családja
1938-ban vette feleségül Zibolen Ágnest, ő is művészettörténettel foglalkozott, egy fiú gyermekük született Vayer Tamás. Az édesanya 1999-ben, a fiú atyja halála után két hónappal halt meg.
Díjak, elismerések
- Akadémiai Díj (1964)
- Herder-díj (1968)
- Széchenyi-díj (1993)
Jegyzetek
- ↑ Marosi Ernő, Beke László: Kiállítás Vayer Lajos tiszteletére 80. születésnapjának évében (1993. december 3 - 1994. január 2.) Kiállítási katalógus. Budapest : MNG, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1993. 111 p.
- ↑ Lista www.artportal.hu nyomán
- ↑ Második kiadás: 1972. 36 p. 110 t.
Források
- Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968. 650-651. o.
- Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Vayer Lajos szócikkét ld. II. köt. 1713. o.
- Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. 860. o. ISBN 963-8477-46-6
