Valbona-völgy Nemzeti Park

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Valbona-völgyi Nemzeti Park szócikkből átirányítva)
Valbona-völgy Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
A Valbona völgye nyugati irányból
A Valbona völgye nyugati irányból
Ország Albánia
Legközelebbi városBajram Curri
Terület80 km²
Alapítás ideje1966
Valbona-völgy Nemzeti Park (Albánia)
Valbona-völgy Nemzeti Park
Valbona-völgy Nemzeti Park
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 42° 27′ 12″, k. h. 19° 53′ 16″Koordináták: é. sz. 42° 27′ 12″, k. h. 19° 53′ 16″
A Wikimédia Commons tartalmaz Valbona-völgy Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

A Valbona-völgy Nemzeti Park (albán Parku Kombëtar Lugina e Valbonës) 1966-ban létrehozott, 8000 hektáron elterülő nemzeti park Albánia északi részén, az Albán-Alpok keleti vidékén, a Valbona folyó magashegyektől közrezárt szűk völgyében. Természeti értékeinek, vízeséseinek, barlangjainak, szurdokainak és gleccser vájta teknővölgyeinek köszönhetően – a Thethi Nemzeti Park mellett[1] – az albániai hegyvidéki turizmus egyik legkedveltebb célpontja.

Földrajza[szerkesztés]

A nemzeti park az ország északi határvidékén, az Albán-Alpok keleti részén (albán Alpet Lindore, a. m. ’Keleti-Alpok’), a Valbona folyó felső völgyében és az azt szegélyező hegylábakon terül el 8000 hektáron. Északkeleten a Paplluka-hegy (Maja e Papllukës, 2569 m), a Jezerca-hegy (2692 m), északon a Kokërhana-hegy (Maja e Kokërhanës, 2495 m), a Dash-domb (Kodra e Dashit, 2522 m) és a Kola-hegy (Maja e Kolës, 2204 m) csúcsai alkotják a határát, keletről a Gjakovai-hegység és a Tropojai-medence felé vezető hágóutak, délen a Vasas-hegy (Maja e Hekurave, 2559 m), a Maja e Grykave të Hapta (2625 m), a Zhapora-hegy (Maja e Zhaporës, 2561 m), délnyugaton az Alija-hegy (Maja e Alijës, 2471 m) és a Theth völgyébe átvezető Valbona-hágó (Qafa e Valbonës) határolja.[2]

Valbona-völgyi részlet

A völgy felső szakasza északi irányba domborodó félkörívet ír le. Nyugati végpontja, egyúttal a Valbona forrásvidéke az Alija- és a Paplluka-hegyek között, a Valbona-hágónál található 1459 méteres tengerszint feletti magasságban. Rragamig típusos glaciális völgy, innen a völgytalp kiszélesedik. Több mellékvize szintén gleccservölgyön át éri el a folyó medrét, de legjelentősebb mellékvize a Jezerca és a Kollata között húzódó tektonikus törésvonalban kialakult Kukaj, amely Valbona falunál éri el a folyót. Valbonáig a folyó medrének 7 kilométeres szakasza rendszerint száraz, a forrásvidéken összegyűlt vizek karsztjáratokban folynak, Valbona után azonban a folyó állandó és a csapadékos éghajlatnak köszönhetően bővizű. A völgy morfológiája Valbona után délkeleti irányba fordulva, miután a folyó felveszi a Cerem vizét, fokozatosan keskenyedik, végül az 1-2 méter széles és több 10 méter mély Shoshani-szurdokvölgybe (Kanioni i Shoshanit) megy át, amely Shoshanig húzódik. A shoshani híd után a folyó kiér a Tropojai-medencébe.[3]

A nemzeti park területén több karsztbarlang található, közülük nevezetesebbek a Shoshani- (Shpaniku i Shoshanit), a Dragobiai- (Shpella e Dragobisë) és a Jégbarlang. A park keleti végpontján tör a felszínre a völgy – és egyúttal az Albán-Alpok – legbővízűbb forrásainak egyike, a Shoshani-forrás (Burimi i Shoshanit vagy Vrella e Shoshanit), amely a közeli Bajram Curri városát is ellátja vízzel.[4] Hóolvadáskor a vidék barlangjainak legtöbbjét víz lepi el, és egyfajta forrásként funkcionálnak, a Valbona-forrás egyik nevezetes természeti látványossága a Gjelaji-vízesés (Ujëvara e Gjelajt). Az állóvizek rendszerint kis felületűek, eredetüket tekintve gleccser- vagy karszttavak, közülük nevezetesebbek a Jezercai-tó (Liqeni i Jezercës), a Vasas-hegyi-tó (Liqeni i Majës së Hekurave) és a Rupa-tó (Liqeni i Rupës).[5]

A nemzeti park területe közigazgatási szempontból Tropoja községen belül Margegaj alközséghez tartozik. A Valbona völgyére felfűződő kis falvak és szórványtelepülések közül a fontosabbak Rragam, Valbona, Dragobia és Cerem.[6]

Éghajlata[szerkesztés]

A nemzeti park területén a tengerszint feletti magasságtól függően mediterrán és hegyvidéki éghajlati övezetek húzódnak. A hideg és csapadékban (esőben és hóban egyaránt) gazdag téli évnegyedet hosszan tartó fagyok és erős széljárás jellemzi, Dragobiánál a januári átlaghőmérséklet -0,3 °C körül alakul. Nagy a hőmérsékleti szélsőértékek közötti ingadozás, a legmagasabb hőmérséklet 37,5 °C, a legalacsonyabb -20 °C. A völgytalpra hulló éves csapadékmennyiség 2030 és 2080 mm között alakul, ennek nagy része hó. A hótakaró vastagsága rendszerint 94 és 224 cm között váltakozik.[7]

Élővilága[szerkesztés]

A természetes növénytakarót a tengerszint feletti magasság és a napsütésnek való kitettség függvényében szintén övezetes váltakozás jellemzi, de a talaj- és hidrográfiai viszonyok további mozaikokkal színesítik a vidék flóráját. A völgy északi oldalán, 400-900 méteres tengerszint feletti magasságban tölgyesek sávja húzódik, efelett a Balkán legkiterjedtebb gesztenyései (Castanea sativa) terülnek el. Az alacsonyabban fekvő övezetek további jelentős állományalkotó fajai a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), a virágos kőris (Fraxinus ornus), az európai mogyoró (Corylus avellana) és a közönséges nyír (Betula pendula).[8] 600 és 1200 méteres tengerszint feletti magasságban bükkösök húzódnak, különösen Rragam és Valbona térségében terülnek el nagyobb foltjaik. Mellettük számottevő a közönséges jegenyefenyő (Abies alba) és a feketefenyő (Pinus nigra), emellett Albániában itt a legszámottevőbb a közönséges lucfenyő (Picea abies) állománya. 1200 méter felett jellemzően havasi legelők váltják fel az erdősávokat.[9]

A magasan fekvő szirteken jelentős számú vadkecske (Capra aegagrus) és zerge (Rupicapra rupicapra) él, a fenyvesekben és bükkösökben eurázsiai hiúz (Lynx lynx), barna medve (Ursus arctos), vadmacska (Felis silvestris), szürke farkas (Canis lupus), vörös róka (Vulpes vulpes), menyét (Mustela nivalis) és vaddisznó (Sus scrofa), a tölgyesekben nagyszámú borz (Meles meles), nyest (Martes foina), a vizek közelében európai vidra (Lutra lutra) és mókus (Sciuridae) él. A legjelentősebb madárfajok közé tartozik a siketfajd (Tetrao urogallus), a szirti sas (Aquila chrysaetos), a sólyom (Falco) és a nagy fakopáncs (Dendrocopos major).[10] A Valbona vizében négy lazacfaj él.[11]

Idegenforgalma[szerkesztés]

Ház Valbona faluban

A hagyományosan a krasniqi és a kelmendi törzsek szállásterületére eső völgyszakaszt[12] a 20. század második felében fejlesztették hegyvidéki üdülőterületté. Az 1997-es polgárháborús események során a döntően állami kezelésben lévő turisztikai infrastruktúra megsemmisült. Ezt követően azonban újra megindult a régió fejlesztése, és napjainkra a Valbona-völgy az ország kedvelt hegyvidéki üdülőhelye nemcsak a belföldi és koszovói, de a külföldi turisták körében is.[13]

A nemzeti parkhoz legközelebb eső nagyobb település Bajram Curri. Aszfaltozott közúton csak a park délkeleti kapujában elterülő kisvárosból közelíthető meg a völgy felső szakasza, ahonnan kisbuszjáratok is közlekednek Valbona faluba.[14] Miután a völgy infrastrukturálisan fejletlen, az utolsó benzinkút, vegyesbolt, pénzfelvételi és élelmiszer-beszerzési lehetőség egyaránt Bajram Curriban található.[15] A nemzeti park nyugati határán található Valbona-hágón keresztül gyalogosan át lehet jutni a Theth völgyébe, a Thethi Nemzeti Parkba is.[16]

A változatos természeti környezet, a monumentális hegyek között húzódó völgy és túraútvonalai, a kristálytiszta víz és a hegyvidéki levegő mellett a völgy viszonylagos közúti elzártsága is kedvelt úti célponttá teszik a nemzeti parkot. A völgy falvaiban számos szálláshely és étkezési lehetőség várja a turistákat.[17] A leglátogatottabb kirándulóhelyek a Rragami-fenyves, a Vranica-bükkös, a Xhema-tó, a Valbona- és a Shoshani-forrás, a Dragobiai-barlang (amely egyúttal történelmi emlékhely is, Bajram Curri 1925-ben itt lelte a halálát), a Jégbarlang, a Motina-jégvölgy, a Shoshani-szurdok, a folyó bal partján álló régi malom, valamint számos további barlang, forrás, vízesés.[18] Dragobiában még több hagyományos, kőfalazatú és zsindelytetős népi lakóház található.[19] Bár telente a hótakaró miatt nehezen megközelíthető, a völgyben téli sportokra és ökoturizmusra is nyílik lehetőség.[20]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Sheme & Mara 2017 :149.
  2. ↑ Sheme & Mara 2017 :136.; Parqet kombëtare 2018 :88.
  3. ↑ Gloyer 2012 :162.; Sheme & Mara 2017 :138.; Parqet kombëtare 2018 :88., 93., 96.
  4. ↑ Nagel 1989 :141.; Parqet kombëtare 2018 :96.
  5. ↑ Parqet kombëtare 2018 :93., 96–97.
  6. ↑ Nagel 1989 :141.; Parqet kombëtare 2018 :88.
  7. ↑ Parqet kombëtare 2018 :93.
  8. ↑ Parqet kombëtare 2018 :97.
  9. ↑ Parqet kombëtare 2018 :98.
  10. ↑ Parqet kombëtare 2018 :98.
  11. ↑ Sheme & Mara 2017 :76.; Parqet kombëtare 2018 :97.
  12. ↑ Etnografia shqiptare 1962 :275.; Elsie 2010 :248.
  13. ↑ Gloyer 2012 :162.
  14. ↑ Gloyer 2012 :162.; Parqet kombëtare 2018 :88.
  15. ↑ Gloyer 2012 :161.
  16. ↑ Gloyer 2012 :158.
  17. ↑ Gloyer 2012 :159., 161.; Dienes 2017 :187.; Parqet kombëtare 2018 :88.
  18. ↑ Nagel 1989 :141.; Gloyer 2012 :162.; Dienes 2017 :187–188.; Parqet kombëtare 2018 :97., 101.
  19. ↑ Gloyer 2012 :162.; Dienes 2017 :187.
  20. ↑ Parqet kombëtare 2018 :93.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 9781841623870  
  • ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • ↑ Parqet kombëtare 2018: Parqet kombëtare të Shqipërisë (’Albánia nemzeti parkjai’). Drejt. Latif Ajrullai, Rita Petro. Tiranë: Albas. 2018. ISBN 978-9928-282-38-5  
  • ↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Valbona-völgy_Nemzeti_Park&oldid=25814392”