Ván-háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Odin a dárdáját a vánok felé dobja - Lorenz Frølich (1895)

A Ván-háború (Vanakriget) a skandináv mitológiában az ázok és a vánok között a homályos múltban zajlott le.

A háború oka a gonosz óriásnő, Gullveig (Angrboda, Heidr) volt, aki a vánok megbízásából mágiával viszályt szított az ázok között. Az ázok háromszor is megölték és elégették, de mindig újjászületett. A ván-háború végén az ázok és a vánok béketárgyalásra ültek le, s középre egy edényt tettek, amibe köpködhettek. Ebből a nyálkeverékből született Kvasir, a mézsör istene. Azért, hogy a békét biztosítsák, túszcsere történt. A vánok túszai Njörd, Frey és Freyja volt, míg az ászok túszai Hönir és Mimir, akit a legbölcsebb ászként tartottak számon. Ezenkívül Odin feleségül vette Frigget.

Egyesek úgy tolmácsolják a ván-háborút, mint mitológiai ábrázolását a ténynek, hogy egy harciasabb vallás kiszorította a régebbi, békés és termékenységkultuszon alapuló vallást. Mások cáfolják ezt, és rámutatnak, hogy hasonló mitológiai konfliktusok megtalálhatok más európai népeknél is. Ilyen például a görög mitológiában az istenek és a titánok harca.

Az Edda így írja le a háború okát:

Emlékszem e világ
első harcára:
Gullveig aranyasszonyt
lándzsákkal leszúrták,
és elégették
Ódin oltárán.
Háromszor hamvadott,
háromszor kelt holtából,
sorjában sokszor -
ma mégis él.

...és a harcokat:

Ódin odavágta
lándzsáját, hol a harc dúlt
- a népek első
evilági csatája -,
az ázok várfala
már le is omolt,
a teret a harcias
vánok tiporták.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vanakriget című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.