Tótok
A tótok a szlovákok , szlavónok és szlovének korábbi külső neve volt, amivel a magyarok illették őket. Szlavónia régi magyar neve Tótország volt a 19.sz. végéig.[1] A Magyarország területén élő nyugati keresztény vallásokat követő szláv nyelvű népek gyűjtőneve volt. Több magyarországi település őrzi a tót nevet. A jelenlegi településnevek között ezek: Tahitótfalu (eredetileg Tahi és Tótfalu külön), Tótkomlós, Tótszentgyörgy, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Tótújfalu és Tótvázsony, Lengyeltóti és Káptalantóti. Sok magyar nemzetiségű személy Tót vagy Tóth nevű.
A szó eredete
A szó eredete a gepidák és más germán törzsek thuat törzsnevéből ered,[2] akiknek állama a 4. századtól az 5. századig állt fenn a Kárpát-medencében. Az Avar Kaganátus idején a gepidák beolvadtak az itt lakó szlávok közé. A thuat törzsnév általános germán önmegjelölés, ez szerepel a teutonok nevében, és a mai németek deutsch vagy a hollandok (volt száli frankok)[forrás?] angol dutch nevében is. A tót név ugyanolyan külső név, ahogy mi a teutonokat németnek (néma), a németek a magyarokat Ungarnak hívják, az onogurok törzsszövetségének neve után.
Népi etimológiai megközelítése szerint a német der Tot – vagyis halál(fej) – szóból ered, ami a szlávok fejalkatára (nagy homlokcsont, erős járomcsont, mélyen ülő szemek), fizimiskájuk ahhoz való hasonlatosságára utal. A népnyelv általában a legjellemzőbb külső-belső tulajdonságot ragadja meg szomszédai, vetélytársai, ellenségei, de még barátai megnevezésére is, többnyire pejoratívan.
A szó utóélete
A 20. század elejétől a tót megnevezés a hivatalos anyagokban háttérbe szorul.[3] A csehszlovák állam létrejötte és a Felvidék elvesztése után a területi revízióra törekvő Horthy-rendszer igyekezett felkarolni a szlovák autonómiatörekvéseket is, ezért a tót megnevezés helyett szándékosan használták a szlovák népnevet. Azonban a harmincas–negyvenes években is használatos volt a tót név, például a Szálasi Ferenc politikai terveiben szereplő Tótföld nevében.
Ugyancsak elterjedt megnevezés lehet, ha gúnyosan, megvető szándékkal akarják illetni a szlovákokat.[4][5] Azonban azokon a helyeken, ahol mind a mai napig nagyobb számban élnek tótok (például Békés megye egyes helyein), ott a szó teljesen elfogadott és használt. A magyarországi szlovákok is általában tótnak nevezik magukat, de például a csabai szlovákság tájnyelvét is csabai tótnak szokás nevezni.[6]
Hasonló történetű népnevek
A tóthoz hasonlóan napjainkra inkább pejoratív felhangúvá vált szó az oláh, amely a vlachok nevéből ered, és ami az újlatin nyelvet beszélő csoportokat jelölte. Ugyanebből ered az olaszok neve is, ami nem vált degradálóvá, mivel a lekicsinylés sohasem a szóban, hanem a rossz szándékban van. A talján az italiano, a ruszki a ruszkij olasz és orosz népek önmegnevezéseiből származtatható pejoratív felhangot kapott magyar népnevek.
A magyarországi Olaszi helynevek egyébként többnyire vallonokat takarnak, ahogy az Oroszi helynevek pedig viking/varég/rusz telepeseket még a honfoglalás idejéből.[7]
Jegyzetek
- ↑ Magyar néprajzi lexikon. LINK:[1]/
- ↑ Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2
- ↑ A 2001-es népszámlálás oldala
- ↑ Nem elég a Felvidék, még a kürtőskalácsot is lopják a tótok, Kuruc.info
- ↑ Cenzúráznak a tótok Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, Szent Korona Rádió
- ↑ http://nemzetisegek.hu/repertorium/2005/06/Bar06.pdf
- ↑ Györffy, György. István király és műve, 2. kiadás, Gondolat, 313-314, 511-513,. o. (1983). ISBN 963-281-221-2
Források
- Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2