Tátika-vár

	Tátika-vár
	A Tátika-vár légifotója
Ország	Magyarország
Tszf. magasság	413 m
Épült	13. század
Elhagyták	1589; (török betörés)
Állapota	rom
Építőanyaga	kő
	Elhelyezkedése
	Tátika-vár Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 54′ 22″, k. h. 17° 15′ 35″46.906111°N 17.259722°EKoordináták: é. sz. 46° 54′ 22″, k. h. 17° 15′ 35″46.906111°N 17.259722°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tátika-vár témájú médiaállományokat.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2022. január 8.) ezen a változaton alapul.

A Tátika-vár Zalaszántó közelében, a Keszthelyi-fennsík egyik bazaltcsúcsán található középkori várrom. Feltehetően Magyarország egyik legkorábban épült magánvára. 1997 óta része a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak.

Nevének eredete

Nevét Tádenka vagy Tadeuka nevű birtokosáról kaphatta, aki a Kaplony nembeli Jánostól vette meg Szántó falu birtokát, és már a tatárjárás ideje előtt megépíttette várát, mely azonban nem azonos a ma ismert rommal. Így lehet Tátika a Balaton vidékének legrégebbi várainak egyike.^[1]^[2]

Fekvése

A Balatontól északnyugati irányban, Zalaszántó közelében emelkedő Keszthelyi-fennsík 413 méter magas bazalthegyén található. A település határából túraútvonalon közelíthető meg.

A vár rövid története

1248-ban Árpád-házi IV. Béla király parancsára elkobozták a Tátika nemzetségtől a Várhegy egyik kiugró meredélyén emelt korábbi keletkezésű Alsó-Tátika várát, mivel Tádé, a nemzetség egyik tagja, erőszakkal feldúlta Erek falut, ahol a Kaplony nembéli Zlaudus veszprémi püspök kúriája állott. A királyi döntés értelmében Alsó-Tátika várát a kárt szenvedett veszprémi püspök kapta meg. Zlaudus egyházfő azonban nem tartotta eléggé biztonságosnak, így a Várhegy csúcsán egy új kővárat emeltetett és 1262-ben ebben az új rezidenciájában hunyta le örökre szemét. Kapzsi rokonsága azonnal rátelepedett a várbirtokra, amit csak később kapott vissza az egyházmegye.

A 14. század első éveiben a Kőszegi nemzetség megszállta, de Károly Róbert, az 1321-es hadjáratában visszaszerezte tőlük. Ezután királyi kezelésben állt a következő évtizedekben, de 1341-ben,^[3] már a veszprémi püspöktől szerzi meg Kál vidéki (boradó szolgáló és udvarnoki) birtokokért cserébe,^[4] pereskedésbe taszítva a két terület lakóit, gazdálkodóit.^[5] Nagy Lajos uralkodása alatt került adományként a legbensőbb udvari körhöz tartozó Lackfi főnemesi család tulajdonába. Zsigmond király hívei, az ellene való szervezkedéseik miatt, legyilkolták a család vezető két tagját. Az elkobzott birtokaik közül Tátikát különböző zálogbirtokosok után Habsburg Albert kegyéből a Gersei Pethő nemesi család szerezte meg. Korai tulajdonosa, a veszprémi püspökség azonban nem nyugodott bele, több alkalommal is fegyveres embereivel megszállta, így 1494-ben majd 1538-ban. Ez utóbbi esetben a korabeli leírások szerint Kecsethy Márton püspök kezére kerültek a - török veszély miatt ide menekített - környékbeli nemesi családok és pálos kolostorok értéktárgyai, melyeknek pénzbeli értéke állítólag meghaladta a százezer aranyforintot.

A XVI. század közepére már Tátika jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított. Turco itáliai hadmérnök fennmaradt rajzai szerint a vár bejáratát kaputorony alkotta, ami a hosszúkás várudvart szegélyező vaskos öregtoronyhoz és emeletes palotaszárnyhoz vezetett. Védművei leromlott állapotban voltak, őrsége sem képviselt komolyabb katonai erőt.

A vég 1589-ben érte el, amikor egy nagyobb portyázó török csapat lerohanta és elfoglalta, majd kifosztása után felgyújtotta épületeit. Az elszegényedő Gersei Pethő família többé nem építtette újjá. 1713-ban császári csapatok hadgyakorlat címén felgyújtották az elhagyott várat. 1741-ben a birtokot szerző Festeticsek már csak egy romvárat mondhattak magukénak.

1980-ban archeológusok azonosították az alsó, korai vár helyét a hegy északnyugatra néző, függőleges sziklafallal határolt peremén. Ez is a Tátika-hegyen, az ún. Tátikahidegkút-puszta felett található, a tatárjárás után épült felső vár (a közismert rom) alatt van.^[6]

Több évszázados pusztulása után, a 2000-es években^[7]^[8] végre régészeti feltárásokat és helyreállításokat végeznek falai között, hogy az ide látogató turisták ne csak a csodálatos panorámában tudjanak gyönyörködni, hanem a középkori várrom megóvott részeiben is.

Tátika-külső vár

A külső várat akkor építették, amikor magát a Tátika-várat. Amikor felépítették az egész erődöt, még nem kellett támadásra számítani. 1589-ben a törökök betörtek a várba és lerombolták az erődöt. Ma már semmi sem maradt a külső várból. A külső vár aljából ered a Lapos-tó.

Képgaléria

Tátika-vár
Tátika romjai 1851-ben
Tátikavár makettje a dinnyési Várparkban
Tátikavár makettje a dinnyési Várparkban
Tátika-vár - légi fotó
Tátika-vár légi felvételen
Tátika-vár a levegőből

Jegyzetek

↑ Békefi Elek: Séta a magyar Tempe-völgyben Úti vázlatok a Balaton vidékéről (.pdf) - Zala (hetilap). 18 szám; 1895. március 3. (Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszer, Halis István Városi Könyvtár)
↑ Szekér Imre Tibor: Chronica Zantho - ZalaSzántó helytörténeti és a Szekér Família családtörténeti kutatása
↑ Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai 110. old. - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1963. ISSN 0506-8088
↑ Veress D. Csaba: A Kál-völgy története (I. rész) 612. old. - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1984. ISSN 0506-8088
↑ Kis Péter:A királyi szolgálónépi szervezetek. (pdf) Doktori disszertáció, Szegedi Tudományegyetem (2004)
↑ Dénes József: Alsó-Tátika középkori vára - Zalai Gyűjtemény 18. (1982-83) 87-95. old.
↑ Mozsár Eszter: Befejeződtek a régészeti feltárások Reziben^{[halott link]} - Zalai Napló 2000. III. évfolyam, 16. szám; 2000. szeptember 6.
↑ Nagy Veronika, Bozóki Lajos: Tátika vára^{[halott link]} - Műemlékvédelem XLIX. 2005/2

Források

Balaton-felvidéki Nemzeti Park Keszthelyi-hegység, bfnp.hu
Szatlóczki Gábor: A Tátika vár históriája. A Gersei Pethő család és tátikai váruradalmuk története, Históriaantik Könyvesház Kiadó, Budapest, 2009, ISBN 9789638725981

További információk

Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Békefi Elek: Séta a magyar Tempe-völgyben Úti vázlatok a Balaton vidékéről (.pdf) - Zala (hetilap). 18 szám; 1895. március 3. (Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszer, Halis István Városi Könyvtár)

[2] Szekér Imre Tibor: Chronica Zantho - ZalaSzántó helytörténeti és a Szekér Família családtörténeti kutatása

[3] Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai 110. old. - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1963. ISSN 0506-8088

[4] Veress D. Csaba: A Kál-völgy története (I. rész) 612. old. - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1984. ISSN 0506-8088

[5] Kis Péter:A királyi szolgálónépi szervezetek. (pdf) Doktori disszertáció, Szegedi Tudományegyetem (2004)

[6] Dénes József: Alsó-Tátika középkori vára - Zalai Gyűjtemény 18. (1982-83) 87-95. old.

[7] Mozsár Eszter: Befejeződtek a régészeti feltárások Reziben^{[halott link]} - Zalai Napló 2000. III. évfolyam, 16. szám; 2000. szeptember 6.

[8] Nagy Veronika, Bozóki Lajos: Tátika vára^{[halott link]} - Műemlékvédelem XLIX. 2005/2

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

Tátika-vár

A Tátika-vár légifotója
Ország	Magyarország
Tszf. magasság	413 m

Épült	13. század
Elhagyták	1589 (török betörés)
Állapota	rom
Építőanyaga	kő
Elhelyezkedése
Tátika-vár Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 22″, k. h. 17° 15′ 35″46.906111111111, 17.25972222222246.906111°N 17.259722°EKoordináták: é. sz. 46° 54′ 22″, k. h. 17° 15′ 35″46.906111111111, 17.25972222222246.906111°N 17.259722°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Tátika-vár témájú médiaállományokat.