Lackfi család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korrektúra.png
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Ambox important.svg
 Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

A Lackfi család a Hermann nemzetségbeli Dénes fia Lacktól eredő család, amelyik az Anjou-korban emelkedett országos méltóságokra. [1]

A család legtöbb tagja a régi Arad vármegymegyében, Pécskával szemben, a Maros balpartján fekvő ősi fészkökről, Kerekegyházáról vett előnevet. Ősi címerük a sárkány.

A család fontosabb tagjai [szerkesztés]

- Lack (I.), Hermann nemzetségbeli Dénes fia.

1323. már az ország főurai közt szerepel. 1329. székely ispán lett. 1339-ben egyszerre csanádi, besztercei s medgyesi főispán.

1355 után halt meg. L. (I.) István, Lack legöregebb fia. Mindjárt először mint az ország főembereinek tanácskozásában résztvevő fordul elő.

1328-ban ott volt az osztrákok ellen indított hadjáratban.

1330-ban részt vett a szerencsétlen havasalföldi háboruban s a reá bizott sereggel elfoglalta Argyas (ma Curtea de Arges) várát.

1345-ben a litvánok elleni keresztes hadjáratban is részt vett mint erdélyi vajda. Itt lovastul elbukott és lábát törte.

1347-ben mint erdélyi vajda s a királynak tanácsadója a nápolyi hadjáratba követte I. Lajost. A Durazzói és Tarantói fogoly hercegek a király reá bizta s Durazzói Károly halálát is ő siettette.

1348 szeptemberében ő vezette a királyi hadakat Nápolyba. Hadjárata valóságos diadalmenet volt, az olasz városok rendre hódoltak. Johanna férje, Tarantói Lajos, pedig városról városra futott előtte. Végre a Nápoly és Aversa közt 1349 jun. 6. vívott, véres és elszánt ütközetben Tarantói Lajos főerejét teljesen megtörte. A pápai követek kérésére L. fegyverszünetet kötött egy évre, ő pedig királyához jött jelentést tenni s a királyt újabb hadjáratra birni.

1350 áprilisában a király a vitéz vajda hivására csakugyan elindult. Vele volt mindenütt L., ahol legkitűnőbb emberre volt szükség. Aversa ostrománál még ő fővezérkedett.

1351-ben tótországi és horvát bánná lett. 1354 körül halt meg.

1346-tól második neje Puchaim Ágnes előkelő osztrák hölgy volt.

Gyermekei: Dénes, Miklós, Imre és a második nejétől származó László voltak.

A második nápolyi hadjárat alatt Serra várossal és a san-severinói grófság felével jutalmazta a király érdemeit, itthon pedig Csáktornya, Stridó és Simontornya várakat kapta.

- Lackfi Pál, Lack fia:

1355-ben II. Albert osztrák herceg segítségére küldi őt a király 400 ijásszal. Itt a Habsburgiakat zaklató svábokon Tullnnál olyan győzelmet aratott 400 magyarjával, minőt Albert ötezer fegyveressel egész esztendőn nem birt kivívni. Ennek beismerése mellett fejedelmi ajándékkal bocsátotta haza a herceg s levélben még Lajos bőkezüségét is kérte számára.

1366-ban Bereg vármegye főispánja volt.

- Lackfi András, Lack székely ispán fia:

Már 1342-ben atyjának utódja a székely ispánságban.

1350-ben a második nápolyi hadjárat után, éppen akkor, mikor Lajos király alkalmas helytartóról gondoskodott, mielőtt hazatérne, a hadjáratban Lackfi Andrást saját kérésére kinevezte és hátrahagyta helytartónak. Innen 1352-ben tért haza s a következő évben már erdélyi vajda. Nemsokára macsói bán lett egész 1355-ig, mikor a királyné tárnokmestere lett.

1356-59-ig ismét Erdély kormányát vezeti mint vajda, s még az 1359. évben meghalt.

E főhivataloskodása alatt a szatmári, máramarosi, brassói, soproni és vas vármegyei főispánságot is vezette.

1345-ben a tatárokat, kik az ország határait háborgatták, három napig tartó ütközetben a legenda szerint Szent László tettleges segítségével tönkre tette.

- Lackfi (I.) Miklós, testvérével, Pállal zempléni főispán volt, mikor a nápolyi hadjáratba követték a királyt.

1350. június 20-án Beneventonál vitézi tettet vitt végbe. A nápolyi hadjáratból hazatérve, Pállal együtt Terebes várának ura Zemplénben.

1357-ben az Egyházi-államban rendezkedő VI. Ince pápa segítségére küldi Lajos sereggel s a pápai seregek a magyaroknak köszönték a győzelmet.

- Lackfi György, András vajda fia, 1392-93. macsói bán.

A krónikás Vajdafi név alatt tette ismertté nevét. Ő volt Hédervári Kont István és társainak csellel kézrekerítője.

- Lackfi Dénes (II.), 1350. a II. nápolyi hadjáratban már főlovászmester, István fia. Miklósnak osztályosa a beneventói ütközetben, hadi kalandokra mindig kész. Somma várának elfoglalásában a koszorus költő lantjára méltó hősi bátorsággal vezette kis csapatját a várfalra.

1359-ben erdélyi vajda, a következő évben székely ispán.

1366-ben egyszesmind vidini főparancsnok és temesi főispán.

1365-ben részt vett a bolgár hadjáratban. Fiai III. v. Simontornyai István és III. Dénes

- Lackfi Miklós (II. v. Döbröközi) I. István fia.

1360 végétől hat éven át székely ispán testvére Dénes után, s 1366. egyszersmind szatmári, máramarosi és ugocsai főispán, 1367. erdélyi vajda.

1369-ben a székely földről ő vezette az egyik sereget Lajk oláh vajda ellen, hol vigyázatlanul a Jalomnica mellett posványos, bozótos helyre került. A sűrüségekben elrejtőzött oláhok itt megtámadták s megverték. Magának a vajdának holttestét nehezen tudták hivei az oláhok kezéből kiszabadítani s Esztergomba vinni, hol a barátoknál eltemették.

- Lackfi Imre (II.), István vajda fia. 1359-1367.

1369-1372 királyi főlovászmester, erdélyi vajda. 1372-1375. nádor.

Neje volt Nagymartoni Katalin.

- Lackfi István (II. vagy Csáktornyai), I. István fia, 1352-ben királyi apród, 1367. székelyek ispánja. 1371. Dalmát- és Horvátország bánja lett. Imre bátyja után 1372. erdélyi vajda lett s maradt 1376-ig; e közben a király 1372-73. mint főhadvezért Felső-Olaszországba küldte, hol fogságba is esett. 1383-ban ismét bán. 1384. a Horváthyak pártütésébe ártotta magát.

1387. Budán találjuk, a király nádorrá és főlovászmesterré teszi. De sohasem volt többé egészen hű az uralkodó házhoz. A nádorságtól megválva, főlovászmester volt 1395-ig.

1396. Nápolyi Lászlónak kortese és helytartója lett s hiveket gyüjtött neki. Hűtlenségei dacára el mert menni 1397 február 27. a körös-krizevai, Zsigmond által összehívott gyülésre. De pártosaiban hiába bizott, Zsigmond elfogatta s ott helyben fejét vétette, testét pedig a palota ablakán át hivei megrettentésére, ezek közé dobatta. Keszthelyen temették el az általa épített egyházban.

- Lackfi István (III. vagy Simontornyai), II. Dénes fia, 1375-86-ban királyi főlovászmester volt. A másik Istvánhoz hasonlóan megtagadta a Lackfiak jó hirnevét s a nápolyi párthoz csatlakozott. Ő volt az, ki 1386. a Pozsegánál elfogott Horváti Jánosnak alkalmat nyujtott a szökésre. E miatt teljesen kiesett a királyi udvar kegyéből s nem is tudott többé oda visszajutni.

1396-1397. Nápolyi László ellenkirály helytartója volt.

- Lackfi László (IV.), I. Miklós fia. Családjának utolsó tagja.

1421-ben aradvármegyei főispán.

Az eddig ismert családfa [szerkesztés]

Hermány (Herman) család

Források [szerkesztés]

  1. ↑ szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Lackfi, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 (1994) 
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lackfi_család&oldid=13195647”