Trinitárius rend
| Trinitárius rend | |
 | |
| Rövidítés | OSsT |
| Egyéb nevek | Ordo Sanctissimae Trinitatis redemptionis captivorum |
| Alapító | Mathai János, Valois Félix |
| Alapítva | 1194 |
| A Trinitárius rend weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trinitárius rend témájú médiaállományokat. | |
A Trinitárius rend (latinul: Ordo Sanctissimae Trinitatis et captivorum), a 12. század végén három fogadalomra alapított katolikus szerzetesrend. A szó a Szentháromságról elnevezettet jelent. Köznapi nevén fogolykiváltó szerzetesrend.
Története
Mathai Szent János ahogy az első szentmiséjét tartotta Párizsban, látomása volt 1183 vagy 1194 december 28.-án, hogy a trónon ülő Krisztus egy fekete és egy fehérbörű foglyot bíz rá. Ennek hatására remeteséget vállalva elutazott Párizstól északkeletre lévő Cerfroidba, ahol remetékkel együtt élt. Itt találkozott Valois Félixxel, akivel megalapította a helyi remetékkel együtt a szerzetesrendet.
Történetesen ifjúkori ismeretségben állt a már megválasztott III. Ince pápával, aki 1198 december 17.-én elfogadta az addigra elkészült szerzetesrendi szabályzatot. Ennek három lényeges eleme van
- A Szentháromság különleges tisztelete
- A szerzetesi rend szigorú betartása
- Akár a szerzetes élete feláldozásával a pogányoknál raboskodó keresztények kiváltása.
1201-ben a kereszteshadjáratok helyszínére küldtek két redemptort, akik nagy sikerrek végezték munkájukat 186 foglyot tudtak kiváltani ketten[1] Evangéliumi helyekre hivatkozva Krisztus tanácsára, ne vigyenek induláskor se botot se sarut a szegénység, alázatosság tanúsítására.[2] Indult el a 16. század szerzetesrendi reformjai, melyek egyik eredményeként született 1599-ben Spanyolországban a rend egy ága a sarutlan trinitáriusok ága,
Működése
A befolyt összegeket is igyekeztek elharmadolni. Egy harmad a fogolykiváltásra, két rész a fenntartásra és helyiek segítségére fordították. A rendtartomány élén a commissarius generalis állt, melyet hat évenként választottak újra. A konventet a miniszter vezeti és tizenkét páterből állították fel.
Életmódjuk
Szívesen telepedtek le olyan településekbe, ahol bővelkedett halakban mert étrendjükben leginkább a hal szerepelt a hús ellenében. Igyekeznek a városokban nem feltűnő helyeken, inkább szegényes környéken megtelepedni. Éjjel három órakor keltek, imával és szent íratok olvasásával kezdték a napot. A szerzetesek fehér ruhát kaptak, lóra nem ülhettek, inkább szamarat választottak. Ezért Franciaországban elnevezték őket szamaraz testvéreknek.[3] A spanyol ág saru nélkül közlekedett.
Magyarországon
1602-ben néhány francia szerzetes redemptiót (kiváltást) vezetett Esztergomban. 1695-ben kezdte meg hivatalos működését a rend, 1783-ban II. József magyar király rendeletben oszlatta fel a rendet és vagyonukat nem szakrális célra rendelte. Főként I. Lipót király és a Zichy család pártfogolta, támogatta a rendet.
Magyar alapítású templomok
- Trinitárius-templom (Pozsony)
- Makkosmáriai templom (Budakeszi)
- Kiscelli templom (Óbuda)[4]
- Trinitárius-templom (Eger)[5]
Források
- ↑ „Sarutlan trinitárius rend”, Szerzetesség a koraújkori Magyarországon. [2018. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 19.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ „Sarutlan szerzetesek”, Szerzetesség a koraújkori Magyarországon (Hozzáférés: 2018. május 20.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ trinitáriusok – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
- ↑ trinitarius. obuda-szent3sag.hu. [2018. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 20.)
- ↑ „Múlt és jelen - Trinitárius templom”, Minden, ami Eger. [2018. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 20.)
