Texasi csörgőkígyó
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A természetes élőhelyén
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Crotalus atrox Baird & Girard, 1853 | ||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Texasi csörgőkígyó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Texasi csörgőkígyó témájú médiaállományokat és Texasi csörgőkígyó témájú kategóriát. |
A texasi csörgőkígyó (Crotalus atrox) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába és a gödörkésarcú viperák (Crotalinae) alcsaládjába tartozó faj.
Előfordulása
A texasi csörgőkígyó Észak-Amerika délnyugati területeinek sivatagos és félsivatagos tájain él; nyugaton Kaliforniáig, keleten Arkansasig terjed az állománya. Nem veszélyeztetett faj, noha csökken az egyedszáma.
Megjelenése
Az állat átlagos hossza 120 centiméter, de a 213 centimétert is elérheti. Testtömege 1,8-6,7 kilogramm között van.[1][2][3] A szemek és az orrlyukak között elhelyezkedő üreg, amely a gödörszerv, hőérzékeny sejteket tartalmaz. Segítségével a csörgőkígyó észleli a 0,3 Celsius-fokos hőmérséklet különbséget is, így akkor is rátalál a meleg vérű kisemlősökre, amikor teljes sötétség honol. Hasított nyelvét szüntelenül öltögeti a kígyó, ennek segítségével érzékeli a zsákmányra utaló szagnyomokat. A hosszanti irányú pupillarés lehetővé teszi a csörgőkígyó számára, hogy maximálisra tágítva a lehető legtöbb fény jusson a szemébe. A hosszú, üreges méregfogak harapás közben úgy működnek, mint a fecskendő. Ezekből lövell ki a méreg a préda testébe. Az elsődleges fogak mögött elhelyezkedő pótfogak az elülsők helyébe ugranak, ha azok megsérülnek. A kígyó csörgője elszarusodott bőrszelvényekből áll. Minden egyes vedléskor egy további ízzel bővül a csörgő. Az egyes szelvények laza láncba rendeződnek, az egészet egy kis függelék rögzíti a kígyó testéhez. Amikor a kígyó elérte végleges testhosszát, a csörgő méretei sem változnak többé, ugyanis a régi ízek az újak keletkezésével azonos ütemben válnak le.
Életmódja
A texasi csörgőkígyó magányosan él, de fajtársai közelségében telel át. A felnőtt állat tápláléka kisemlősök és madarak; a fiatal állatok tápláléka békák, varangyok és gyíkok. A texasi csörgőkígyó 20 évig is élhet.
Szaporodása
Az ivarérettséget 3-6 éves korban éri el. A párzási időszak tavasszal és ősszel van. A texasi csörgőkígyó ál-elevenszülő hüllőfaj. A tavaszi párzást követően a vemhesség 3-4 hónapig tart. Egy alomban 2-24 utód jöhet a világra, a nőstény méretétől függően.
Húsának fogyasztása
Az indián őslakosok már a gyarmatosítás előtt gyakran fogyasztották a csörgőkígyó húsát. Napjainkban is kedvelt csemege Texasban, Mexikóban és néhány másik amerikai államban. Sok ételkülönlegesség, így még kolbász is készül csörgőkígyóhúsból, sőt a grillezéshez is kedvelt alapanyag. Az íze változatos, egyes kígyók húsa hasonlít a csirke-, hal-, fürj- avagy borjúhúshoz. Jellemzője még, hogy azokhoz képest kicsit keményebb.[4]
Jegyzetek
- ↑ Klauber, 1972
- ↑ (1989) „Preliminary observations on the effects of hyperbaric oxygen therapy on western diamondback rattlesnake (Crotalus atrox) venom poisoning in the rabbit model”. Annals of Emergency Medicine 18 (8), 871–4. o. DOI:10.1016/S0196-0644(89)80216-1. PMID 2757285.
- ↑ http://eol.org/pages/795269/detailsSablon:Full
- ↑ Exotic Meat Market – Rattlesnake meat (exoticmeatmarkets.com)
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 7.)
