Texasi csörgőkígyó

Texasi csörgőkígyó
	A természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Viperafélék (Viperidae);
Alcsalád:	Gödörkésarcú viperák (Crotalinae);
Nem:	Csörgőkígyók (Crotalus); Linnaeus, 1758
Faj:	C. atrox;
Tudományos név
	Crotalus atrox; Baird & Girard, 1853
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Texasi csörgőkígyó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Texasi csörgőkígyó témájú médiaállományokat és Texasi csörgőkígyó témájú kategóriát.

A texasi csörgőkígyó (Crotalus atrox) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj.

Az angol nyelvterületen Western diamondback rattlesnake-nek is nevezik, ami „nyugati gyémánt csörgőkígyót” jelent, míg a gyémánt csörgőkígyót (Crotalus adamanteus) Eastern diamondback rattlesnake-nek, az magyarul „keleti gyémánt csörgőkígyónak”.^[1]^[2]

Előfordulása

A texasi csörgőkígyó Észak-Amerika délnyugati területeinek sivatagos és félsivatagos tájain él; nyugaton Kaliforniáig, keleten Arkansasig terjed az állománya. Nem veszélyeztetett faj, noha csökken az egyedszáma.

Megjelenése

Az állat átlagos hossza 120 centiméter, de a 213 centimétert is elérheti. Testtömege 1,8-6,7 kilogramm között van.^[3]^[4]^[5] A szemek és az orrlyukak között elhelyezkedő üreg, amely a gödörszerv, hőérzékeny sejteket tartalmaz. Segítségével a csörgőkígyó észleli a 0,3 Celsius-fokos hőmérséklet különbséget is, így akkor is rátalál a meleg vérű kisemlősökre, amikor teljes sötétség honol. Hasított nyelvét szüntelenül öltögeti a kígyó, ennek segítségével érzékeli a zsákmányra utaló szagnyomokat. A hosszanti irányú pupillarés lehetővé teszi a csörgőkígyó számára, hogy maximálisra tágítva a lehető legtöbb fény jusson a szemébe. A hosszú, üreges méregfogak harapás közben úgy működnek, mint a fecskendő. Ezekből lövell ki a méreg a préda testébe. Az elsődleges fogak mögött elhelyezkedő pótfogak az elülsők helyébe ugranak, ha azok megsérülnek. A kígyó csörgője elszarusodott bőrszelvényekből áll. Minden egyes vedléskor egy további ízzel bővül a csörgő. Az egyes szelvények laza láncba rendeződnek, az egészet egy kis függelék rögzíti a kígyó testéhez. Amikor a kígyó elérte végleges testhosszát, a csörgő méretei sem változnak többé, ugyanis a régi ízek az újak keletkezésével azonos ütemben válnak le.

Életmódja

A texasi csörgőkígyó magányosan él, de fajtársai közelségében telel át. A felnőtt állat tápláléka kisemlősök és madarak; a fiatal állatok tápláléka békák, varangyok és gyíkok. A texasi csörgőkígyó 20 évig is élhet.

Szaporodása

Az ivarérettséget 3-6 éves korban éri el. A párzási időszak tavasszal és ősszel van. A texasi csörgőkígyó ál-elevenszülő hüllőfaj. A tavaszi párzást követően a vemhesség 3-4 hónapig tart. Egy alomban 2-24 utód jöhet a világra, a nőstény méretétől függően.

Húsának fogyasztása

Az indián őslakosok már a gyarmatosítás előtt gyakran fogyasztották a csörgőkígyó húsát. Napjainkban is kedvelt csemege Texasban, Mexikóban és néhány másik amerikai államban. Sok ételkülönlegesség, így még kolbász is készül csörgőkígyóhúsból, sőt a grillezéshez is kedvelt alapanyag. Az íze változatos, egyes kígyók húsa hasonlít a csirke-, hal-, fürj- avagy borjúhúshoz. Jellemzője még, hogy azokhoz képest kicsit keményebb.^[6]

Jegyzetek

↑ Wright AH, Wright AA. (1957). Handbook of Snakes. Comstock Publishing Associates. (7th printing, 1985). ISBN 0-8014-0463-0.
↑ Norris R. (2004) "Venom Poisoning in North American Reptiles" in Campbell JA, Lamar WW. The Venomous Reptiles of the Western Hemisphere. Comstock Publishing Associates, Ithaca and London. ISBN 0-8014-4141-2.
↑ Klauber, 1972
↑ (1989) „Preliminary observations on the effects of hyperbaric oxygen therapy on western diamondback rattlesnake (Crotalus atrox) venom poisoning in the rabbit model”. Annals of Emergency Medicine 18 (8), 871–4. o. DOI:10.1016/S0196-0644(89)80216-1. PMID 2757285.
↑ http://eol.org/pages/795269/details
↑ Exotic Meat Market – Rattlesnake meat (exoticmeatmarkets.com)

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 7.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[W&W57-1] Wright AH, Wright AA. (1957). Handbook of Snakes. Comstock Publishing Associates. (7th printing, 1985). ISBN 0-8014-0463-0.

[Nor-C&L04-2] Norris R. (2004) "Venom Poisoning in North American Reptiles" in Campbell JA, Lamar WW. The Venomous Reptiles of the Western Hemisphere. Comstock Publishing Associates, Ithaca and London. ISBN 0-8014-4141-2.

[3] Klauber, 1972

[4] (1989) „Preliminary observations on the effects of hyperbaric oxygen therapy on western diamondback rattlesnake (Crotalus atrox) venom poisoning in the rabbit model”. Annals of Emergency Medicine 18 (8), 871–4. o. DOI:10.1016/S0196-0644(89)80216-1. PMID 2757285.

[5] ttp://eol.org/pages/795269/details

[6] Exotic Meat Market – Rattlesnake meat (exoticmeatmarkets.com)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]