Tengervíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tengervíz sóösszetétele
g/l %
nátrium-klorid 35 3,4
magnézium-klorid 3,8 0,37
magnézium-szulfát 1,6 0,16
kalcium-szulfát 1,2 0,12
kálium-szulfát 0,9 0,09
kalcium-karbonát 0,1 0,01
A különböző szélességi körökön elméletileg várható sótartalom a tengervíz felszínén mérve.
A víz sótartalma és fagyáspontja közti összefüggés.

A tengervíz a tengerekből vagy óceánokból származó víz. Legismertebb tulajdonsága az édesvízénél lényegesen magasabb sótartalma. Ez az érték átlagosan 35‰ (3,5%), ami azt jelenti, hogy minden liter tengervízben 35 g (főként nátrium-klorid) található oldott állapotban. Az emberi sejtek között lévő ozmotikus folyadékban a só koncentrációja csak 9‰ (fiziológiás oldat), emiatt a tengervizet ivóvízként az ember nem tudja tartósan használni. Épp ezért, hajótörötteknek jó tudni, hogy a felnőtt ember napi konyhasó-szükséglete normális körülmények között (a mérsékelt égövön) kb. 5 gramm (1 teáskanálnyi).[1] Tehát, ha a fenti érték háromszorosát vesszük, amit a szervezet még fel tud dolgozni, akkor a tengervízből naponta kb. fél litert lehet meginni, a többi vízszükségletet más forrásból, például a magunkkal vitt ívóvíztartalékból, egyéb élelmiszerekből (például, gyümölcsökből) vagy esővízből kell fedezni.

A tengervíz sűrűsége 1,02 és 1,03 g/cm3 között változik. A pH értéke 7,5 és 8,4 közé esik. A hangsebesség a tengervízben kb. 1500 m/s.

Tengervízből édesvíz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többféle eljárás létezik a tengervíz ihatóvá tételére. Egy olasz dizájner a nagyobb méretben már alkalmazott technológia alapján tervezett egy családi méretű, kerámiából elkészíthető, napenergiával működő tengervíz sótalanító edényt. [2]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bíró György, Lindner Károly: Tápanyagtáblázat – Táplálkozástan és tápanyag-összetétel, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1999, 48. old.
  2. Solar Oven Makes Clean Drinking Water from Salt Waterangol nyelvű forrás