Tengervíz
| A tengervíz sóösszetétele | ||
| Só | g/l | % |
|---|---|---|
| nátrium-klorid | 35 | 3,4 |
| magnézium-klorid | 3,8 | 0,37 |
| magnézium-szulfát | 1,6 | 0,16 |
| kalcium-szulfát | 1,2 | 0,12 |
| kálium-szulfát | 0,9 | 0,09 |
| kalcium-karbonát | 0,1 | 0,01 |
A tengervíz a tengerekből vagy óceánokból származó víz. Legismertebb tulajdonsága az édesvízénél lényegesen magasabb sótartalma. Ez az érték átlagosan 35‰ (3,5%), ami azt jelenti, hogy minden liter tengervízben 35 g só (főként nátrium-klorid) található oldott állapotban. Az emberi sejtek között lévő ozmotikus folyadékban a só koncentrációja csak 9‰ (fiziológiás oldat), emiatt a tengervizet ivóvízként az ember nem tudja tartósan használni. Épp ezért, hajótörötteknek jó tudni, hogy a felnőtt ember napi konyhasó-szükséglete normális körülmények között (a mérsékelt égövön) kb. 5 gramm (1 teáskanálnyi).[1] Tehát, ha a fenti érték háromszorosát vesszük, amit a szervezet még fel tud dolgozni, akkor a tengervízből naponta kb. fél litert lehet meginni, a többi vízszükségletet más forrásból, például a magunkkal vitt ívóvíztartalékból, egyéb élelmiszerekből (például, gyümölcsökből) vagy esővízből kell fedezni.
A tengervíz sűrűsége 1,02 és 1,03 g/cm3 között változik. A pH értéke 7,5 és 8,4 közé esik. A hangsebesség a tengervízben kb. 1500 m/s.
Tengervízből édesvíz [szerkesztés]
Többféle eljárás létezik a tengervíz ihatóvá tételére. Egy olasz dizájner a nagyobb méretben már alkalmazott technológia alapján tervezett egy családi méretű, kerámiából elkészíthető, napenergiával működő tengervíz sótalanító edényt. [2]
Források és jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Bíró György, Lindner Károly: Tápanyagtáblázat – Táplálkozástan és tápanyag-összetétel, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1999, 48. old.
- ↑ Solar Oven Makes Clean Drinking Water from Salt Waterangol nyelvű forrás
