Tüskésnyakú íbisz
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Threskiornis spinicollis (Jameson, 1835) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tüskésnyakú íbisz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tüskésnyakú íbisz témájú médiaállományokat. |
A tüskésnyakú íbisz (Threskiornis spinicollis) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Indonézia, Pápua Új-Guinea és Ausztrália területén folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él. Előfordul ezeken kívül az Ausztráliához tartozó Norfolk- és Lord Howe szigeteken is. Vízparti élőhelyein kívül mezőgazdasági területeken is előfordul, sokszor az ekéket kíséri szántás során és rovarokra vadászik. Az ausztrálok mint sáskapusztítót nagyra becsülik.
Ahol a víz állandóan rendelkezésére áll, ott egész évben költőhelyén marad; máshonnan azonban Tasmániába, illetve az északi állomány Új-Guinea déli részére vonul.
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 59-75 centiméter. Fekete és csupasz feje van. A háta és a szárnyai barnák zöldes vagy lilás fénnyel.
A hím és a tojó külseje hasonló, de a hím csőre hosszabb.
Ez az egyetlen íbiszfaj a Threskiornis nemzetségben, amelyiket minden kutató határozottan elkülönít az egyiptomi szent íbisztől. Az egyiptomi íbisz rokonsági körbe tartozó molukkai íbisztől teljesen elkülöníthető faj, közös előfordulási helyeiken sem hibridizálnak egymással.
[szerkesztés] Életmódja
Rákokat, puhatestűeket és kis halakat keres a sekélyebb vizekben.
[szerkesztés] Szaporodása
A költés ideje a vízellátottságtól függ. Nagy csoportokban él és telepesen fészkel, amelyek egyedszáma több tízezer is lehet. Elterjedési területének északi részén februártól májusig költ, a déli részeken viszont augusztustól januárig. A költőpárok faágakra építik a fészküket gallyakból és zöld levelekből. A hím hordja a fészekanyagot, de a tojó készíti a fészket. Fészekalja 2-3, ritkán 5 tojásból áll. A fiatalok 25 nap költés után kelnek ki és öt hét után hagyják el a fészket.
