Tüskésnyakú íbisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tüskésnyakú íbisz
Threskiornis spinicollis - Centenary Lakes.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae)
Alcsalád: Íbiszformák (Thereskiornithinae)
Nem: Threskiornis
Faj: T. spinicollis
Tudományos név
Threskiornis spinicollis
(Jameson, 1835)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tüskésnyakú íbisz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tüskésnyakú íbisz témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tüskésnyakú íbisz témájú kategóriát.

A tüskésnyakú íbisz (Threskiornis spinicollis) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonézia, Pápua Új-Guinea és Ausztrália területén folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él. Előfordul ezeken kívül az Ausztráliához tartozó Norfolk- és Lord Howe szigeteken is. Vízparti élőhelyein kívül mezőgazdasági területeken is előfordul, sokszor az ekéket kíséri szántás során és rovarokra vadászik. Az ausztrálok mint sáskapusztítót nagyra becsülik.

Ahol a víz állandóan rendelkezésére áll, ott egész évben költőhelyén marad; máshonnan azonban Tasmániába, illetve az északi állomány Új-Guinea déli részére vonul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 59-75 centiméter. Fekete és csupasz feje van. A háta és a szárnyai barnák zöldes vagy lilás fénnyel.

A hím és a tojó külseje hasonló, de a hím csőre hosszabb.

Ez az egyetlen íbiszfaj a Threskiornis nemzetségben, amelyiket minden kutató határozottan elkülönít az egyiptomi szent íbisztől. Az egyiptomi íbisz rokonsági körbe tartozó molukkai íbisztől teljesen elkülöníthető faj, közös előfordulási helyeiken sem hibridizálnak egymással.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rákokat, puhatestűeket és kis halakat keres a sekélyebb vizekben.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költés ideje a vízellátottságtól függ. Nagy csoportokban él és telepesen fészkel, amelyek egyedszáma több tízezer is lehet. Elterjedési területének északi részén februártól májusig költ, a déli részeken viszont augusztustól januárig. A költőpárok faágakra építik a fészküket gallyakból és zöld levelekből. A hím hordja a fészekanyagot, de a tojó készíti a fészket. Fészekalja 2-3, ritkán 5 tojásból áll. A fiatalok 25 nap költés után kelnek ki és öt hét után hagyják el a fészket.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]