Sónyi Hugó
| Sónyi Hugó | |
 | |
| Született | 1883. március 2. Osztrák–Magyar Monarchia, Wölkersdorf |
| Meghalt | 1958. június 7. (75 évesen) Németország, Ratingen |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Fegyvernem | Gyalogság |
| Szolgálati ideje | 1900-1940 |
| Rendfokozata | gyalogsági tábornok |
| Egysége |
|
| Csatái | második világháború |
| Kitüntetései |
(a teljesség igénye nélkül)
|
Vitéz Sónyi Hugó (Wölkersdorf, 1883. március 2. – Ratingen, 1958. június 7.) magyar gyalogsági tábornok, a Honvédség főparancsnoka, magyar királyi titkos tanácsos, a Felsőház és a Vitézi rend tagja.
Élete
Sónyi Hugó 1883. március 2-án született Wölkersdorfban. Eredeti neve Solarcz volt, a nevét 1934-ben változtatta Sónyira.
1897-ben kezdte meg katonai tanulmányait a budapesti hadapródiskolában. 1900-ban felavatták, majd megkezdte szolgálatát a cs. és kir. 4. bosnyák ezrednél. A Bécsújhelyi Katonai Akadémia elvégzése után 1906 és 1909 között elvégezte elvégzi a cs. és kir. hadiiskolát Bécsben. Ezt követően vezérkari tiszt lett és a zágrábi XIII. hadtest vezérkari testületének tagjaként vonult be a háborúba. Az első világháború idején a szerb és az olasz harctéren, majd Albániában és Macedóniában teljesített szolgálatot.
A Tanácsköztársaság alatt, a 29. dandár parancsnoka volt a csehek elleni győztes hadjáratban. A forradalmak és a honvédség újjászervezése után a honvédelmi minisztériumba rendelték be, ahol az elnöki osztályt vezette 1925 és 1929 között. 1927. november 1-jén tábornokká nevezték ki. 1929. november 1-től egészen 1933. május 1-jéig az 1. vegyesdandár gyalogsági parancsnoka, később pedig közigazgatási vezetője és Budapest városparancsnoka volt. 1934. május 1-jén kinevezték a 7. vegyesdandár parancsnokának.
1936-tól 1940-ig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka volt, majd nyugalomba vonult. Nevéhez fűződik a Honvédség erőteljes fejlesztése (Huba hadrend), valamint Felvidék és Kárpátalja visszafoglalása. Szolgálataiért megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét és a Magyar Koronás Nagy Aranyérmet. 1939-től a Felsőháznak is tagja volt. 1944-ben Nyugat-Németországba távozott, majd ott halt meg 1958. június 7-én.
.png){kind=small}
