Szimchat Tórá

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szimchat Tórá időpontja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsidó naptár szerint:

  • tisri 23.

A Gergely-naptár szerint:

Tisri 23. szeptember 27. és október 27. közé esik.)

Izraelben egy nappal korábban, a Smíni acerettel egy napon tartják.

A Szimchat Tórá (héberül שִׂמְחַת תּוֹרָה śimḥăt tôrâ) a Tóra örömünnepe.

Ezt a napot a zsidó bölcsek azért nyilvánították a Tóra örömünnepének, mivel a Tóra zsinagógai felolvasása (melyet ötvennégy hetiszakaszra bontottak) ezen a napon kezdődik és ezen a napon is fejeződik be. A Tóraolvasás folytonosságát, soha meg nem szűnését is jelképezi az ünnep.

A Tóra örömünnepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nap leglátványosabb szokása a frigyszekrényből kivett Tóra-tekercsekkel kapcsolatos. Ilyenkor ugyanis énekelve és táncolva járják körbe hétszer a zsinagógát a tekercsekkel, igyekeznek mindenkit megtisztelni azzal, hogy viheti a Tórát. Ezt követően mindenkit egyenként felhívnak a Tórához, hogy áldást mondhasson rá. Ebben a szertartásban a bár micvá előtti gyermekek is részt vehetnek, akik kifeszített imaleplek (tálit) alatt egyszerre járulnak a Tóra elé, majd a felolvasás után Jákob ősi áldásában részesülnek. A Szimchat Tórá, talán a fentiek miatt is, az év egyik legvidámabb ünnepe. Aki látott már Szimchat Tórá-ünnepet Jeruzsálemban, az tudja, hogy milyen magasságokba képes csapni a vallási lelkesedés.

A Talmud említést tesz arról, hogy a babiloni fogságot követően általánosan elfogadott hétfői, csütörtöki és szombati Tóra-olvasás mennyisége különbözött Izraelben és a diaszpórában. Míg a diaszpórában a mai napig is követett ötvennégy részre osztották a Tórát és így egy év alatt olvasták végig, Izraelben három év alatt fejezték be a Tóra olvasását.

Szokás, hogy a gyerekek kis zászlókat lobogtatva, néha miniatûr tekercseket hordozva részt vesznek a felvonulásban. Vallásos és liturgiai dalokat énekelve, táncolva járják körül a zsinagógát. Az ünnepi istentisztelet áhítata és a vele járó méltóságteljesség erre a szertartásra egyáltalán nem jellemzõ.

A kölcsönös öröm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tóra felolvasóit ezen a napon különleges nevekkel ruházzák fel:

  • Chátán Tórá – a Tóra vőlegénye – ő olvassa fel a Tóra befejező verseit
  • Chátán Berésit – a Berésit vőlegénye – ő a legelső szakaszt olvassa fel Mózes első könyvéből

A hagyomány szerint a Tóra a menyasszony és a zsidó nép a vőlegény. Így a szimchat Tórá egy jegyespár táncává válik. Néhol szokás a körmenetek (hákáfót) alatt egy világító gyertyát helyezni a frigyszekrénybe, Salamon példabeszédét (6:23) idézve:

„Fény a Tóra és mécses a parancs...”[1]

Az ünnep neve a Tóra feletti örömöt fejezi ki, vagyis azt, hogy az ember szíve örvendez, mert Isten egy ilyen csodálatos ajándékot adott neki. Ha szó szerint fordítjuk, akkor magának a Tórának az öröme, mert a zsidók olvassák és megtartják törvényeit.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Károli: „Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság...”

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]