Szukkót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szukkót időpontja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsidó naptár szerint:

  • tisri 15–21.

A Gergely-naptár szerint:

Az első két nap a főünnep.)

Szukkót (héberül סֻכּוֹת (pontozatlanul סוכות is) (lomb)sátrak, askenáz kiejtéssel Szuk(k)ajsz), az úgynevezett Sátrak ünnepe, másként: Hag hasszukkót.

A szukkót hét napon át tart, zárásaként a nyolcadik napon a Smíni aceret, vagyis az őszi záróünnep követi. Több vidám vallási szertartás, sok ének és tánc kíséri az örömünnepet.

Az ünnep lényege, hogy kifejezze az Isten gondviselésében való bizakodást és hitet. Ahogyan a Mindenható a pusztában gondoskodott népéről, úgy ezután is fog. Éppen ezért teszi a Biblia az ünnepet az aratás, betakarítás idejére:

„A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belől vannak a te kapuidon. Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr, mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen! Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt; a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt!” (5 Mózes 16:13–16; Károli)

A pészahal és a sávuóttal együtt ez a három, úgynevezett zarándokünnep egyike, melyen a Szentély fennállásának idején a zsidóknak Jeruzsálembe kellett menniük, hogy áldozatot mutassanak be.

A sátrak ünnepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

17. századi ábrázolás a szukkótról
Ima szukkót örömünnepén

„Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (3 Mózes 23:42–43; Károli)

Szukkótkor a vallásos zsidók lombsátrakba[1] költöznek legalább az étkezések idejére, hogy emlékezzenek arra az időre, amikor őseik negyven évig vándoroltak a sivatagban. A szabadban felállított sátrakat faágakkal borítják, feldíszítik és ünnepi étkezéseik alkalmával minden nap más bibliai személyt – Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Józsefet, Mózest, Áront, Dávidot – hívnak meg azokba.

A sátor (סֻכָּה szukká) az ünnep alatt átmeneti szállásként szolgál, minden alkalommal, amikor belépnek vagy a kenyeret megáldják a következőket mondják:

„Bárúch Atá Adonáj, Elohénú, Melech Háolám, aser kiddəsánu bəmicvótáv, vəcivvánu lésév baszukká!”
„Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy sátorban lakozzunk!”

A (lomb)sátorépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sátor oldalai (minimum három) bármilyen anyagból, akár kőből is készülhetnek, mivel az ideiglenes jelleget a tető adja a sátornak. A tetőt földből növő élő növényekből kell elkészíteni lazán, összekötözés nélkül. A tetőhöz nem használható gyümölcsöt is tartalmazó ág, a kóser tetőalapanyagot szhách névvel illetik. A tetőn nem lehet huszonöt centiméternél hosszabb, vagy szélesebb rés, de lehetnek rajta hézagok, amelyeken keresztül éjjel a csillagok láthatóak, azonban az eső ellen védenie kell. A sátor nem kerülhet fa, vagy egy építmény teteje alá. A sátor tetejét az építés legvégén helyezik fel, ezután feldíszítik a sátrat, hogy vonzó legyen. A sátor lehet egészen kicsi, akár egyszemélyes is, de lehet több száz fő befogadására alkalmas is.

A betakarítás ünnepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A montreáli rabbi imája szukkótkor

„És az aratás innepét, munkád zsengéjét, a melyet elvetettél a mezőn; és a takarodás innepét az esztendő végén, a mikor termésedet betakarítod a mezőről.” (2 Mózes 23:16; Károli)

A Hág Heászíf, a betakarítás ünnepének jeleként, szombat kivételével minden nap meglengetik az ünnepi csokrokat, a lúláv-okat a zsinagógákban, kinyilvánítva ezzel Isten uralmát az egész földön és hálát adva a jó termésért, sikeres szüretért.

A lúláv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szukkót jellemző, meghatározó kelléke a sátoron kívül a négy különböző növényből készült ünnepi csokor, a lúláv (לוּלָב). A négy növény a következő:

  • etrog – ez nem kerül a csokorba, hanem a bal kézben külön tartják
  • pálmalevél – a tulajdonképpeni lúláv, amiről a csokor a nevét kapta
  • mirtuszághádász
  • fűzfagally – árává.

A hívő zsidók az utóbbi háromból készített csokrokkal és a bal kézben szárával felfelé tartott etroggal fejezik ki örömüket Isten előtt (minden hívőnek sajáttal kell rendelkeznie).

Szukkót minden napján (kivéve a szombati napokat) áldást mondanak a négyféle növény tartása közben:

„Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta minékünk, hogy lulávunk legyen.”
Bárúch Átá Ádonáj Elohénu Melech Háólám, aser kiddesánu bemicvótáv vecivvánú al netilat lúláv.

Szukkót első napján ezt egy másik áldással toldják meg (Sehechejánu). Az áldás után megfordítják az etrogot és meglengetik a lúlávot a négy világtáj felé, majd fel és le, ezzel is jelezve, hogy Isten mindenhol jelen van.

A szukkóti istentiszteleten is mondanak Hallélt. Ezalatt is folyamatosan kézben tartják a négy növényt, és amikor kell meglengetik a lulávot. Az alkalom egy pontján (hósánót) a gyülekezet ünnepi körmenetté alakul és kezükben a lúlávval és etroggal mind a hét napon megkerülik (hósáná rábá napján hétszer) az emelvényt (bímá). Amikor még állt a templom, akkor az oltárt járták körül hasonló módon.

A vízmerítés örömünnepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bibliai időkben ekkor volt a Szimchat bét hassóévá, a vízmerítés örömünnepe, a hagyomány szerint ugyanis Isten ekkor mond ítéletet a lehulló csapadék mennyisége felett.

„Aki nem látott Vízmerítő-ünnepet, az nem látott még örömünnepet” (Talmud)

A szukkót napjait örömünk idejénekzmán szimcháténú – is nevezték.

Szukkótkor a szentélyben hetven áldozatot mutattak be Noé leszármazottaiért, azaz a világ összes népéért (mivel a zsidó hagyomány szerint hetven nép létezik).

A nagy segítségkérés napja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szukkót hetedik napját, a Hósáná rábát a szukkót részeként kell kezelni, de akár külön ünnepként is megállja a helyét. Ezen a napon a Jóm kippuron elpecsételt ítéletet lehet némiképpen befolyásolni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A „rendes” sátor héber neve אֹהֶל óhel.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]