Szerkesztő:Frommer 97/IV. Károly magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gyermekkora[szerkesztés]

Habsburg-Lotharingiai Károly Ferenc József 1887. augusztus 17-én született Persenburg várában (Alsó-Ausztria), Ottó Ferenc főherceg és Mária Jozefa szász királyi hercegnő elsőszülött gyermekeként.[1] Két nappal később keresztelte meg a kastély kápolnává alakított dísztermében Johann Binder sankt pölteni püspök, keresztapja Károly Lajos főherceg, I. Ferenc József magyar király fivére lett.[2] Édesanyja révén szigorú, vallásos nevelést kapott, amely a későbbiekben már csak azért is fontossá vált, mert atyja, Ottó főherceg életvidám természete és politikai kérdésekben való érdektelensége közismert volt.[3][4] Károlyt vidám és szófogadó gyermekként ismerték, ezek mellett hamar megmutatkozott egész életét végigkísérő buzgó vallásossága (hitoktatója gyermekkorában Geggerle domonkos rendi szerzetes volt[1]). Ugyancsak jól jelzi már gyermekkorában is meglévő szociális érzékenységét, hogy ünnepekre kapott ajándékait rendszeresen szétosztogatta a kastély körüli gyermekeknek, egy alkalommal pedig a kastélypark főkertészénél munkát szeretett volna vállalni, azzal a céllal, hogy fizetését szegénysorú gyerekeknek adhassa.[1]

Ugyancsak Mária Jozefa hercegnőnek köszönhetően, a közhiedelemmel ellentétben neveltetése kiskorától kezdve trónörököshöz illő volt.[4] Hároméves korától angol (ír származású[5]) nevelőnő foglalkozott vele, ennek köszönhetően német anyanyelve mellett hamar elsajátította az angol nyelvet. A magas színvonalú oktatás idejét szigorú napirend jellemezte: a főherceg minden nap hat órakor kelt és hideg vízben mosakodott, első magánórája háromnegyed hétkor kezdődött, a tanulási idő pedig fél egyig tartott, a villásreggeli elfogyasztása után néhány órát a szabadban töltött, majd a kisebb uzsonna elfogyasztását követően ismét tanórákat vett.[2] Hétéves korától írni és olvasni tanult, emellett megkezdte a francia, a cseh és a magyar nyelv elsajátítását. További tárgyakként pedig a lovaglás, a torna, a vívás, az ének és a zongora szerepelt órarendjében.[2] További fontos változást jelentett számára, hogy nevelésének irányítását Georg Wallis gróf vette át.[4]

Magyar nyelvismerete szempontjából szerencsés körülmény volt, hogy éppen ekkoriban (1894) nevezték ki apját a soproni huszárezred parancsnokának (így a család Sopronba költözött),[4] továbbá az a tény, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia egyik fő nyelveként ismerete elengedhetetlen volt a leendő trónörökös számára. Magyartanárjául Póda Endre soproni apátplébános javaslatára Tormássy Jánost, a soproni katolikus elemi iskola igazgatóját nevezték ki.[2] Magyar nyelvi képzésén számottevő magyar irodalmi és történelmi műveltségre is szert tett, ez irányú műveltségét pedig később Tormássy János fia, Artúr segítségével fejlesztette tovább, aki a családdal együtt utazott vissza Bécsbe, amikor Ottó főherceget 1896-ban vezérőrnaggyá léptették elő.

Károly gyermekkorával kapcsolatban fontos megemlíteni gyenge fizikumát, amely miatt több alkalommal is meg kellett szakítani szigorú nevelését. Egészségi állapota ezt 1895-1896-ban indokolttá is tette, amelynek eredményeként elrendelték, hogy a főherceg minél több időt töltsön testmozgással, lehetőleg a szabadban. Ezzel egyetértett Jozef Holzlechner is, aki Wallis gróf felügyelete alatt segédnevelőként a főherceg oktatását irányította. Az óvintézkedéseknek köszönhetően állapota hamar feljavult, legközelebb csupán 1903-ban romlott le rövidebb időre.[2]

Nevelésének a korban ritka momentuma volt, mikor többek közt Wallis gróf és Holzlechner javaslatára a gimnázium négy alsó osztályát nyilvános iskolában (1897-1901 között) a bécsi bencés gimnáziumban (Schottengymnasium) végezte el.[4] „Tanárai nagyra értékelték szorgalmát és tehetségét, diáktársai pedig kedvelték páratlan közvetlenségéért és emberszeretetéért. A fennhéjazásnak nyoma sem volt Károlyban, akit társai viszonzásul nem a hivatalos „királyi herceg” vagy „főherceg” titulussal illettek, helyette inkább előszeretettel „Főkárolynak” („Erzkarl”) szólítottak. Nyíltsága, szelídsége, vallásos jámborsága tiszteletet parancsolt, nem volt szükség udvari beavatkozásra, hamar meghódította környezetét, és megtalálta helyét az iskolában.”[2] Középiskolai évei alatt, saját bevallása szerint, a magyar diákok vallásos és hazafias, Zászlónk nevű lapjának rendszeres olvasója volt.[2] Tanulmányai végeztével az érettségi vizsga következett, amelyet az uralkodó felszólítására végül a nyilvánosság kizárásával tett le.[5][1] Ennek oka az volt, hogy Károly herceg 1900-ban (Ferenc Ferdinánd gyermekei trónigényéről való lemondásának következtében) praesumptív trónörökössé lépett elő, az érettségihez hasonló polgári megmérettetés pedig a király szerint nem lett volna rangjához illő.

A nyári időszakok jelentős részét utazással töltötte, 1901-ben nevelőjével bejárták Magyarországot, Galíciát és Bukovinát. Emellett inkognitóban, egyszerű körülmények között hosszabb európai utazásokat is tettek (1902-1903 között Franciaországban, Németországban, Angliában és Svájcban járt) amelyekkel a főherceg világlátását és gyakorlati tapasztalatait kívánták fejleszteni.[5][4]

Ifjúkora[szerkesztés]

Károly főherceg 1905-ben, tizennyolc éves korában kezdte meg katonai szolgálatát. Október 1-jén az uralkodó a VII. gyalogezred hadnagyává nevezte ki, ezért Károly szolgálattételre bevonult. Az általános fizikai és elméleti kiképzést kapta, kivételezés nélkül.[6] Katonai kiképzése idején Tormássy felügyeletével folytatódott magyar nyelvi oktatása is. 1906 őszén, alapkiképzését követően udvari parancsra Prágába költözött. A prágai német egyetem hallgatójaként két évig közjogi és egyházjogi tanulmányokat folytatott későbbi kabinetfőnöke, Arthur Polzer-Hoditz által kidolgozott tanmenet alapján.[5] E sűrített tanterv mellett művészettörténetet és közgazdaságtant is hallgatott. Tanárai és életrajzírói egyetemi évei alatt is kiemelik szorgalmát és jó memóriáját.[2]

1906-ban Prágában érte a hír, hogy édesapja Ottó Ferenc főherceg hosszú szenvedés után november 1-jén Bécsben elhunyt. Károly gyámjává ekkor Ferenc Ferdinánd trónörököst nevezte ki a király, nem túl hosszú időre, hiszen 1907. augusztus 17-én húszéves korában Károly főherceget nagykorúvá nyilvánították.[6] 1908-ban fejezte be egyetemi tanulmányait, ekkor német anyanyelve mellett magas szinten beszélte az angol, a francia, a magyar és a cseh nyelveket, de rendelkezett latin és görög nyelvismerettel is.[4]

További információk[szerkesztés]


  1. http://ntf.hu/index.php/2017/07/28/jezus-maria-a-kiraly-iv-karoly-husveti-visszateresi-kiserlete-1921-marcius-26-1921-aprilis-5/

Kódok[szerkesztés]

<ref name="FábiánGyóni Géza1420">{{Opcit|n=Fábián: Gyóni Géza|o=14-20}}</ref>

<ref name="Nagy József IV. Károly1420">{{Opcit|n=Nagy: IV. Károly|o=14-20}}</ref>

<ref name="Vajda Julianna Boldog Károly1420">{{Opcit|n=Vajda: Boldog IV. Károly|o=14-20}}</ref>

<ref name="Bertényi IV. Károly">{{Opcit|n=Bertényi: IV. (Boldog) Károly|o=1-10}}</ref>

<ref name="Kovács Fogadd923">{{Opcit|n=Kovács: Fogadd a koronát!|o=9-23}}</ref>





Felosztás[szerkesztés]

  • gyermekkora
  • ifjúkora
  1. tanulmányai és katonai szolgálata
  2. házassága és családja
  • trónöröklése
  • uralkodása
  1. koronázása
  2. belpolitikája
  3. békéért tett erőfeszítései
  4. lemondatása
  • élete a száműzetés alatt
  1. a száműzetés állomásai
  2. első visszatérési kísérlet
  3. második visszatérési kísérlet
  4. halála
  • megítélése
  • emlékezete

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Vajda: Boldog IV. Károly, i. m. 6-10. o.
  2. ↑ a b c d e f g h Kovács: Fogadd a koronát!, i. m. 9-23. o.
  3. ↑ Ottó főherceg gyakran megbotránkoztató viselkedése révén kiérdemelte a „szép Ottó” gúnynevet.
  4. ↑ a b c d e f g Nagy: IV. Károly, i. m. 5-18. o.
  5. ↑ a b c d Bertényi: IV. (Boldog) Károly, i. m. 1-10. o.
  6. ↑ a b Vajda: Boldog IV. Károly, i. m. 10-11. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Frommer_97/IV._Károly_magyar_király&oldid=18959823”