Szajoli vasúti baleset
| Szajoli vasúti baleset | |
 | |
| Az emlékmű a szajoli felvételi épület mellett | |
| Részletek | |
| Dátum | 1994. december 2. |
| Időpont | 16:46 |
| Ország | Magyarország |
| Helyszín | Szajol vasútállomás (Szajol) |
| Vasútvonal | Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonal |
| Üzemeltető | MÁV Rt. |
| Baleset típusa | váltófelvágás |
| Okok | emberi mulasztás |
| Adatok | |
| Vonatok | 1 |
| Áldozatok | 31 |
| Sérültek | 52 |
 A baleset helyszíne
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 10′ 13″, k. h. 20° 17′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 13″, k. h. 20° 17′ 50″ | |
 | |
A szajoli vasúti baleset a magyar vasút történetének egyik súlyos balesete volt 1994. december 2-án, amikor 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik kb. 110 km/h-s sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak. 27-en a helyszínen vesztették életüket, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek.
A baleset okai
A balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyedórával az első vágányon szabálytalan tolatást végeztek. A váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. Tolatáskor a tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót (ún. váltófelvágás), így az visszaállítódott az első vágány irányába, amiről a forgalomirányítás nem tudott, és a tolatást végzők sem ellenőrizték a váltók állását a felvágást követően. Ennek következtében a gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel (kb. 110 km/h) érkezett a ténylegesen kitérő állású váltóra, ami ebben az állásban legfeljebb 40 km/órás sebességgel lett volna járható. A mozdony (V43 1360) és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija kisiklott.
A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és az anyagi veszteséget szenvedetteknek – összesen 96 esetben – fizetett kártérítést. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.
1996. június 29-én avatták fel az áldozatok emlékét őrző emlékművet a vasútállomáson.
A balesetben életüket vesztették:
Bagdi Jenőné, 46 éves biharnagybajomi;
Balogh Katalin, 18 éves törökszentmiklósi;
Bekő Andrea, 19 éves nagykőrösi;
Csók Noémi, 19 éves nyíregyházi;
Darcsi Margit, 84 éves budapesti;
Havasi Gyuláné, 65 éves budapesti;
Herczeg Károlyné, 57 éves budapesti;
Juhász Józsefné, nyíregyházi;
Károlyi Magdolna, 8 éves kisújszállási;
Király Károly, hajdúsámsoni;
Kujbini Diala Gyula, ukrán állampolgár;
Magyar János, 45 éves szajoli;
Maksa Sarolta, 21 éves ceglédi;
Márföldi Péter, 19 éves nyíregyházi;
Márkus Mária, 18 éves nyíregyházi;
Nagy Roland, 17 éves debreceni;
Nagy Sarolta Adrienn, 17 éves budapesti;
Nagy Szilvia, 28 éves szentendrei;
Nemes Ferencné, 41 éves berettyóújfalui;
Pádár Tünde, 17 éves szolnoki;
Seremetné Kunyi Krisztina, 20 éves debreceni;
Sólyom Emma, 29 éves hajdúsámsoni;
Szabó Gabriella, 19 éves tiszavasvári;
Szádvári Ágnes, 21 éves jászboldogházi;
Zima Katalin, 18 éves dunakeszi lakos.
Az emlékmű képei
-
Az emlékmű a felújított állomásépület mellett -
Emlékmű -
Emlékmű -
Emléktábla
