Spiekeroog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spiekeroog
Luftaufnahme Spiekeroog.jpg
Spiekeroog címere
Spiekeroog címere
Adatok
Tartomány Alsó-Szászország
Terület 18,25 km²
Tszf. magasság 3 méter
Lakosságszám
2007. december 31.
803 fő
Népsűrűség 44 fő/km²
Irányítószám 26 474
Rendszámrövidítés WTM
Weboldal www.spiekeroog.de
Polgármester Bernd Fiegenheim
Spiekeroog (Németország)
Spiekeroog
Spiekeroog
Pozíció Németország térképén

Spiekeroog egy német sziget az Északi-tenger déli partjainak közelében. A 18,25 km²-es szárazulat a Watt-tenger árapálysíkságán fekszik Langeoog és Wangerooge között. Területe teljes egészében védett, a lakosság megélhetését az idegenforgalom biztosítja.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spiekeroog a Watt-tenger árapálysíkságán fekvő Keleti Fríz-szigetek egyike, Langeoog és Wangerooge között található. Alsó-Szászország tengerpartja mindössze 5,7 kilométernyire fekszik. A sziget az 5000 éve kialakult turzásív egyik maradványa. Az hosszú turzást időszámításunk kezdetére a vihardagályok darabokra szaggatták, létrehozván ezzel a Keleti Fríz-szigeteket. A sziget az erős nyugati szelek és a tengeráramlások miatt folyamatosan délkeleti irányba vándorol. Az egykoron a sziget közepén fekvő terület emiatt ma már a nyugati parton található. A tenger folyamatos földrablását először a 20. században kísérelték meg megakadályozni, a nyugati partot kőszórásokkal kezdték védeni a hullámverés pusztító hatása ellen.

300 éve a sziget még jelentősen kisebb volt. A közeli, azóta már eltűnt Lütjeoog és Oldeoog szigetek megszűnésével és a Harlebucht feltöltésével módosultak úgy a tengeráramlások, hogy Spiekeroog növekedni kezdett. Spiekeroog falu a sziget déli felén fekszik. Tőle északra a nyílt tenger felé egyre fiatalodó dűnék sorakoznak, amelyek végül a sziget egész északi és nyugati karéját elfoglaló strandba olvadnak bele.

Élővilága, természeti értékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spiekeroogon – a Keleti Fríz-szigetek között szokatlan módon – jelentős területet borítanak ligetek, kisebb erdők. A sivár homok vizenyős mélyedéseiben égerfák, a dűnék oldalán pedig Fekete fenyők, rezgő nyárak és madárberkenyék miatt nevezik Spiekeroogot Frízföld zöld szigetének. Az erdők talajában megtalálható a ritka barna gyűrűstinóru is. A sziget központjában elterülő erdős, „zöld dűnéket” északról a helyiek által „barna dűnéknek” nevezett fiatalabb, még be nem erdősödött képződmények övezik. A barna dűnék uralkodó növénye a fekete varjúbogyó. Kelet-Spiekeroog a sziget legfiatalabb része, 1960-ban még csak zátonyként létezett.[1] Partjain folyamatos a homok lerakódása és az újabb parti dűnék keletkezése. Olyan ritka és veszélyeztetett növények találnak menedékre az új dűnéken, mint a tengerparti iringó[2] és a homoktövis.[3] Az erdők és a dűnék gazdag madárvilágnak adnak otthont. A szigeten költ a vörös vércse, az erdei pinty, az erdei fülesbagoly, a kékes és a barna rétihéja. A sziget partjain nagy számban pihennek borjúfókák.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének eredete nem tisztázott. Először Spiekeroch néven említették 1398-ban. Ebben az időben a sziget a tengeri kalózok egyik bázisa volt. 1625-ben 13 család élt a szigeten, akik favágással, halászattal és kagylók héjából történő mészégetéssel foglalkoztak. A 17. század folyamán megnövekedett a bálnavadászat és a part menti hajózás szerepe a sziget életében. 1792-ben indult el a heti rendszeres hajójárat a sziget és a szárazföld között. A napóleoni háborúk alatt a britek tengeri blokádja a sziget lakóinak elszegényedéséhez vezetett. A háború alatt francia csapatok állomásoztak Spiekeroogon, még egy kisebb csata is lezajlott a helgolandi bázisukról támadó britek és a megszálló franciák között. A 19. század elején kezdett fellendülni az idegenforgalom az Északi-tenger partvidékén. Spiekeroogra 1820-ban érkeztek az első vendégek. 1842-től kezdve a komp már naponta közlekedett. 1885-ben a nyaralók számára lóvasutat építettek a déli part és az nyugati strand között.

Idegenforgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spiekeroog korábban az NSZK elnökeinek kedvelt pihenőhelye volt. Nyaralt itt Gustav Heinemann és Richard von Weizsäcker, míg Johannes Rau az esküvőjét is itt tartotta. A sziget 19. században már felkapott úticél volt. A szigeten évente 55 000 turista fordul meg, a 800 fős lakosság szinte teljes egészében az idegenforgalomból él. Spiekeroogon apró panziók és kiadó szobák várják a vendégeket, nagy szállodák nincsenek.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A sziget 1696-ban épített temploma a legidősebb a Keleti Fríz-szigeteken.Fahrt zur Insel Spiekeroog (német nyelven). www.schiffahrt-langeoog.de. (Hozzáférés: 2008. október 1.) A templomban látható apostolképek valószínűleg a spanyol aramada 1588-ban a sziget mellett szerencsétlenül járt zászlóshajójáról származnak.[4]
  • A hazátlanok temetőjében (Friedhof der Heimatlosen) a Johanne nevű hajó katasztrófájának 84 áldozata nyugszik.[5]
  • Tavasztól őszig a szigeten lóvasút közlekedik.
  • Spiekeroog autómentes övezet, gépjárművek bevitele és üzemeltetése tilos.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Spiekeroog című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Spiekeroog im Wandel (német nyelven). niedersachsen.de. (Hozzáférés: 2008. október 1.)
  2. Insel Spiekeroog (Nationalpark Nds. Wattenmeer) (német nyelven). niedersachsen.de. (Hozzáférés: 2008. október 1.)
  3. Spiekeroog - Dünen, Groden und Wald (német nyelven). Nordwestmagazin. (Hozzáférés: 2008. október 1.)
  4. Nordseeinsel Spiekeroog (német nyelven). www.ostfriesland-abisz.de. (Hozzáférés: 2008. október 1.)
  5. Bericht des Pastor Doden im Kirchenbuch der Insel Spiekeroog von 1854 (német nyelven). www.bomas.de. (Hozzáférés: 2008. október 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Spiekeroog témájú médiaállományokat.