Rudi (előember)
| Rudi | |
| Adatok | |
| Katalógusszám | RUD 1 |
| Közismert név | Rudi |
| Faj | Rudapithecus hungaricus Kretzoi, 1969 |
| Kor | 12–10 Ma |
| Felfedezés helye | Rudabánya |
| Felfedezés ideje | 1965 |
| Felfedező | Hernyák Gábor |
| Elhelyezkedése | |
 Rudabánya
Pozíció Magyarország térképén
|
|
| é. sz. 48° 23′ 35″, k. h. 20° 38′ 12″ | |
Rudi a Rudapithecus hungaricus típuspéldány beceneve, a Rudabányán elsőként előkerült beazonosított ősi főemlősfaj alsó állkapocstöredéke négy ép zápfoggal. A csontdarabot Hernyák Gábor, a bánya főgeológusa találta 1965-ben, de csak 1967-ben, Tasnádi Kubacska András közvetítésével került Kretzoi Miklóshoz, aki nemcsak igazolta Hernyák azon feltevését, hogy a csont főemlősé, de új fajt és új nemet írt le belőle. A lelet bejelentése 1967 őszén, a budapesti biológiai és embertani szimpóziumon történt, a fajleírást a Symposia Biologica Hungarica 1969-es 9. kötete tartalmazza. A lelet katalógusszáma a később bevezetett rendszer szerint RUD 1.
Rudi az in situ leletek egyike, vagy természetes módon preparálódott ki a befoglaló kőzetből, vagy a bányaművelés során került felszínre. Ezért az erózió a csontváz többi részét teljesen tönkretette, eltüntette. A leletkörnyezet nem ismert, mert Hernyák csak a bányarészt tudta megadni, ahol megtalálta, a gyűjtés nem ásatáson, szervezett módon folyt. Ráadásul a meddőhányóból került elő, megbolygatott, átforgatott kőzetrétegekből. Maga a lelet is rossz állapotú, mivel a földnedvességből kiszáradó felszíni leletet a víz, jég és szél rongálta. Rudi maradványainak más darabja nem került elő, a többi lelet más egyedektől származik.
Azóta is folynak az ásatások, melyek során még több koponyamaradványt (RUD 44, RUD 77 és a Gabi névre keresztelt RUD 200 lelet, valamint az Anapithecus hernyaki több koponyája, a RUD 9 és RUD 83, a Bodvapithecus altipalatus RUD 7 jelű maradványát) találtak. Az összes főemlőslelet több mint 200 darab, koruk 35 - 8 millió év közötti, ezen belül Rudi és a Rudapithecusok 12 - 8 millió évesek. Nincs a Földön még egy olyan lelőhely, ahol 27 millió évre kiterjedő főemlőslelőhely lenne. Rudi nem ásatáson került elő, hanem véletlen felfedezés révén, de a fajleírást követően, 1971-től Rudabányán folyamatos az ásatás.
A sok lelet ellenére Rudi besorolása még mindig vitatott. Kretzoi Miklósnak már 1975-ben a Nature folyóiratban meg kellett védenie a Rudapithecus nevet, hivatkozva az 1969-es Magyar Hírlap és Élet és Tudomány újságokban megjelent közleményeire. Rudi néha Ramapithecus hungaricus[1], néha pedig Dryopithecus hungaricus[2] néven szerepel. A legfrissebb ázsiai Ramapithecus leletek alapján azonban ma már a Dryopithecusok rokonságát nem tartják az emberfélék felé vezető fejlődési vonalba tartozóknak, ezért a Rudapithecus megnevezés egyelőre érvényes taxon.
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Kordos László. Az első ötvenmillió év Rudabányán. Gondolat Kiadó (1985). ISBN 963-281-434-7
- Tankönyvtár (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 1.)
- Bizonyít a magyar majom (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 1.)
- Dryopithecus (magyar nyelven). Paleodatabase. (Hozzáférés: 2010. március 1.)
- Rudapithecus Hungaricus (hibás cím, helyesen: Rudapithecus hungaricus (magyar nyelven). Múlt kor. (Hozzáférés: 2010. március 1.)
- Kordos László: Rudabánya állatvilága (magyar nyelven). Természet Világa. (Hozzáférés: 2010. március 1.)
