Regulus (csillag)

Regulus
A Regulus az Oroszlán csillagképben
Megfigyelési adatok
Csillagkép	Oroszlán csillagkép
Epocha	2000
Rektaszcenzió	10h 08m
Deklináció	+12°
Távolság	78 fé
Látszólagos fényesség	1,36
Abszolút fényesség	-0,52
Színkép típusa	B7V
Pályadatok
Parallaxis	0,042"
Radiális sebesség	29 km/sec
Sajátmozgás
égi iránya	W
Fizikai adatok
Tömeg	3,5 M☉
Szín (B-V)	–0,10
Hőmérséklet
Felszín	2000 K
Kor	50 millió év
Forgási adatok
Forgási periódus	15,9 óra
Forgási sebesség	1 000 000 km/h

A Regulus (α Leonis, Alpha Leonis) az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga.

Leírása

Napunknál 140-szer fényesebb. A fősorozatból a legközelebbi B osztályú csillag. Sarki átmérője 32%-kal kisebb, mint az egyenlítői átmérő. Ezt a lapultságot a gyors tengely körüli forgás okozza. Forgási sebessége 315 km/sec az egyenlítőnél.

A sarki irányban 3,15-ször akkora az átmérője, mint a Napnak, az egyenlítőn ez az érték 4,15. A középpontjától való nagyobb távolság kisebb gravitációt és hidegebb felszínt jelent. Egyenlítői hőmérséklete 10 300 K, a sarki 15 400 K.

Egyenlítői forgási sebessége 1 000 000 km/h a 15,9 órás keringési idő következtében, ez 160-szorosa a Nap forgási sebességének és 86%-a annak a sebességnek, aminél a Regulus darabjaira esne szét.

Ez a nagy forgási sebesség a magyarázata annak, hogy miért tér el a spektrális vonalakból számított kor és a kísérői alapján számolt kor. Jelenlegi tudásunk alapján a Regulus mindössze 50 millió éves, ez alig több, mint az 1/100 része a Napunk korának. A Regulus sok millió évvel a dinoszauruszok kihalása után keletkezett.

Egy nyolcadrendű kísérője van.

Történetei

A csillagkép és az a csillag, ami a Nap égi útjának legmagasabb pontját, a napfordulót jelölte, csak a Naphoz hasonló vad és hatalmas állat lehetett, így a csillagképet, amiben a Regulus is található, az oroszlánról nevezték el.

Az ókori egyiptomiak az életet adó nílusi áradás idejének előrejelzésére használták a Szíriusszal együtt, már i.e. 3000 körül. Azonban 25 800 év alatt a Föld forgástengelye egy kúpot rajzol, ennek következtében a csillagképek helyzete eltolódni látszik (ugyanabban az időpontban és helyen megfigyelve). Ezt a jelenséget precessziónak nevezzük és a görög csillagász, Hipparkhosz fedezte fel i.e. 130-ban, a Regulus és a Spica helyzete alapján. Ezekről ugyanis a babiloniak feljegyzéseket készítettek i.e. 2100 körül.

Nevének eredete

A Regulust több kultúra is a „király” megnevezéssel illette. Az ókori görögök a Basziliszkosz nevet adták neki, aminek jelentése: „kis király”. Ezzel kapcsolatban napjaink csillagnév-szakértője, Paul Kunitzsch megjegyzi, hogy „nevének nyilvánvaló sumer és babiloni gyökerei vannak”.

Az ókori rómaiak számára a neve „stella regia” volt (királyi csillag).

Kopernikusz már Regulus néven írt róla művében, a 1543-ban megjelent De revolutionibus orbium coelestium-ban, azonban a Regulus név már 1522-ben megjelent.

A Regulus név a latin „rex” (király) név kicsinyítése.

Megfigyelése

Az északi féltekéről a legkedvezőbben tél végén és tavasszal látható, bár egész évben meg lehet találni az égbolton bizonyos időszakokban. Mindössze július, augusztus és szeptember hónapban nem látható, mert túl közel helyezkedik el a Naphoz viszonyítva.

Kézi távcsővel is látható kísérője van, melynek színe egyes megfigyelők szerint narancssárga, mások szerint lilás.

Érdekességek

Mivel az égi ekliptikához mindig közel helyezkedett el, fontos szerepet játszhatott csillagászati és asztrológiai értelemben is. Ez az a legfényesebb csillag, aminél előfordulhat együttállás a Holddal vagy a bolygókkal.

Szerepet játszhatott a „betlehemi csillag” legendájában, mivel „királyok csillaga”, és együttállásban volt a Vénusszal és a Jupiterrel i.e. 3 augusztusában és i.e. 2 júniusában is.

Megjelenése a kultúrában

• Babylon 5 televíziós sorozat: a Regulus a helyszíne a Föld Szövetség Naprendszeren kívüli első kolóniájának.

Forrás

• Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2