Római számírás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Római számok szócikkből átirányítva)
Római számokat tartalmazó óra,a négyes (IV) korábbi változatával
Római számokat tartalmazó óra,
a négyes (IV) korábbi változatával

A római számírás az ókori Rómából származó számjelölési rendszer. A rendszer elve szerint néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A római számrendszer additív számrendszer, amely azt jelenti, hogy egy szám értékét a számrendszer jeleinek összevonásából lehet létrehozni. A felhasznált betűk a latin ábécéből származnak:

Nagyobb számok helyes leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek, végül az egyesek. Például:

1988 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII

A rövidítés nagy számoknál nem megengedett (nem kölcsönösen egyértelmű a megfeleltetése a számértékéhez), mégis használatos:

1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII, de e helyett használatos az MIIM és az IIMM forma is…

Az I csak V illetve X előtt állhat!

A korai időszakban a fenti betűket használták, de a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot „Ɔ” használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák:

_         _          _               _
I = 1000  V = 5000  |I| = 100 000   |V| = 500 000

Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő.

Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le.

A római számokat a 14. században elkezdték kiszorítani az arab számok. Napjainkban leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, valamint dinasztiák neveiben használatosak a római számok (például II. Erzsébet). Ezen kívül általában régi épületeken az építés évét jelzik, valamint filmes produkciók végén a gyártási év jelölésére is gyakran római számokat használnak.

A „modern” római számok a következők:


Római Arab Megjegyzés
nincs 0 Nem használták a nullát.
I 1
II 2
III 3
IV 4 A IIII-t órákon és kártyákon még használják.
V 5
VI 6
VII 7
VIII 8
IX 9
X 10
XI 11
XII 12
XIII 13
XIV 14
XV 15
XVI 16
XVII 17
XVIII 18
XIX 19
XX 20
XXX 30
XL 40
L 50
LX 60
LXX 70 A Septuaginta rövidítése
LXXX 80
XC 90
C 100
CC 200
CCXLVIII 248
CCC 300
CD 400
D 500
DC 600
DCC 700
DCCC 800
DCCCXXXIX 839
CM 900
CMXI 911
M 1000
ⅭⅠƆ vagy ↀ 1000 Egyesített C, I és fordított C, az M alternatívája.
1000 Hasonlít a végtelen jelére, az M alternatívája.
MCXI 1111
MCMXLV 1945
MCMXCIX 1999 Szabályosan nem lehet rövidíteni az I csak V és X előtt állhat.
MM 2000
MMM 3000
MMMCMXCIX 3999
IƆƆ vagy ↁ 5000 Két fordított C-vel.
ⅭⅭIƆƆ vagy ↂ 10000 CCI, aztán két fordított C
Ɔ Fordított 100 fordított C, nagy számoknál C-vel és I-vel kombinálva.

A Unicode rendelkezik speciális karakterekkel a római számok írásához, ezek az U2160-U2183-as intervallumban helyezkednek el. Ez a sorozat lefedi mind a nagybetűs, mind a kisbetűs számokat, valamint 12-ig a számkombinációkat. Lehetőség szerint inkább ezeket használjuk a római számok írására. Így tehát a MCMLXXXVIII leírható ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅧ-ként vagy ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅤⅠⅠⅠ (ajánlott). Természetesen ezek megjelenítéséhez szükség van speciális fontra (például: Arial Unicode MS).

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legismertebb magyar vonatkozású kronogramma a Siculicidium, a madéfalvi vérengzés évszáma

A reneszánsz idején általános volt, hogy a könyvek első oldalára egy latin szöveget helyeztek el, amelyben összeadva az I, V, X, L, C, D, M betűket, az eredmény a könyv kiadási dátuma lett.

Templomok és más épületek bejárata fölött is hasonlóan olvasható az építés évszáma. Az ilyen számot tartalmazó feliratokat kronogrammának nevezik.


További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]