Ugrás a tartalomhoz

Pericrocotus solaris

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen MPF (vitalap | szerkesztései) 2021. május 26., 15:25-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ((GR) File renamed: File:Minivet 8021.jpgFile:Grey-chinned Minivet, Taiwan 8021.jpg identity, add loc)
Pericrocotus solaris
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Tüskésfarúfélék (Campephagidae)
Nem: Pericrocotus
Faj: P. solaris
Tudományos név
Pericrocotus solaris
Blyth, 1846
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pericrocotus solaris témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pericrocotus solaris témájú médiaállományokat és Pericrocotus solaris témájú kategóriát.

A Pericrocotus solaris a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tüskésfarúfélék (Campephagidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Edward Blyth angol ornitológus írta le 1846-ban.[3]

Alfajai

  • Pericrocotus solaris cinereigula Sharpe, 1889
  • Pericrocotus solaris deignani Riley, 1940
  • Pericrocotus solaris griseogularis Gould, 1863
  • Pericrocotus solaris montanus Salvadori, 1879
  • Pericrocotus solaris montpellieri La Touche, 1922
  • Pericrocotus solaris nassovicus Deignan, 1938
  • Pericrocotus solaris rubrolimbatus Salvadori, 1887
  • Pericrocotus solaris solaris Blyth, 1846[2]

Előfordulása

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Bhután, Kambodzsa, Kína, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Tajvan, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők, valamint vidéki kertek. Állandó, de magassági vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 19 centiméter, testtömege 11–17 gramm.[5]

A hím
és a tojó

Életmódja

Gerinctelenekkel táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. március 27.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 10.)

További információk