Perejaszlav-Hmelnickij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perejaszlav-Hmelnickij (Переяслав-Хмельницький)
Вознесенський собор.JPG
A Voznyeszenszkij-templom
Perejaszlav-Hmelnickij címere
Perejaszlav-Hmelnickij címere
Perejaszlav-Hmelnickij zászlaja
Perejaszlav-Hmelnickij zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kijevi terület
Járás Perejaszlav-Hmelnickiji járás
Alapítás éve 907
Polgármester Olekszandr Skira
Irányítószám 08400 — 08409
Körzethívószám +380-4567
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Népsűrűség 875 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 32 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Perejaszlav-Hmelnickij (Ukrajna)
Perejaszlav-Hmelnickij
Perejaszlav-Hmelnickij
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 50° 03′ 25″, k. h. 31° 26′ 32″Koordináták: é. sz. 50° 03′ 25″, k. h. 31° 26′ 32″
Perejaszlav-Hmelnickij weboldala

Perejaszlav-Hmelnickij (ukránul Перея́слав-Хмельни́цький) területi jogú város Ukrajna Kijevi területén, a Perejaszlav-Hmelnickiji járás központja. A Dnyeper bal oldali mellékfolyója, a Trubizs partján fekszik. Kelet-Európa egyik legrégibb városa, a Kijevi Rusz idején a Perejaszlavli fejedelemség központja volt. Nevének mai formáját 1943-ban kapta, korábban Perejaszlavlnak hívták. Lakosainak száma 2013-ban 27 931 volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kijevi Rusz idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mihajlivszkij-kolostor

Perejaszlavl első említése 907-ből származik Oleg kijevi fejedelem és a bizánci császár közti szerződésből, bár lehetséges hogy ez a része későbbi betoldás. A város neve a legenda szerint "a dicsőség átvitelét" jelenti és onnan származik, hogy valamikor a besenyők rátámadtak Kijevre és az egyik besenyő bajnok kihívta párbajra az orosz vitézeket, de egyikük sem merte vállalni a küzdelmet. Szégyenkezett a fejedelem, mire a köznép soraiból lépett elő egy tímárlegény és hosszas küzdelemben legyőzte a bajnokot, annak dicsőségét pedig "átvitte" magára, innen kapta nevét a város.

Vlagyimir Szvjatoszlavics nagyfejedelem megerődítette a Kijevi Rusz déli határán fekvő települést, hogy védelmezze Kijevet a sztyeppei nomádok támadásaitól. A 10. század közepétől a Perejaszlavli fejedelemség központja lett, birtokosa többnyire a nagyfejedelem egyik fia, a 12. században a trónörökös volt. Állítólag egy ideig itt lakott a kijevi metropolita is, amíg fel nem épült Kijevben a Szent Szófia-székesegyház. Hogy megkülönböztessék a Moszkva-környéki Perejaszlav-Zalesszkijtől, időnként Perejaszlav Ruszkijnak vagy Perejaszlav Juzsnijnak (Rusz-béli, ill. Déli-Perejaszlavl) is nevezték.

1239-ben a mongolok elpusztították a várost. A tatár megszállás idején a Mankermani (Kijev türk neve) uluszhoz tartozott.

A kozák korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 14. század közepén az Arany Horda meggyengülésével a Litván Nagyfejedelemség foglalta el Ukrajnát és később perszonálunióra léptek Lengyelországgal. 1545-ben Szulejmán szultán panaszlevelet küldött I. Zsigmond lengyel királynak, mert a - többek között- perejaszlavli kozákok Ocsakov környékét fosztogatták. 1580-ban Báthory István engedélyezte, hogy Vaszilij Osztrozkij herceg Perejaszlavlban erődöt építsen a környék és a betelepített lakosok védelme céljából.

Miután Bohdan Hmelnickij hetman fellázadt a lengyelek ellen, független tartományának Perejaszlavl lett a központja, az itteni kozákezred sokáig a legnépesebb volt (1649-ben 18 századból állt). 1654-ben Hmelnickij ide hívta össze a kozákok nagytanácsát és a moszkvai követ által képviselt Alekszej cárnak hűséget esküdött, cserébe a katonai védelemért.

Újkori története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város 1917-ben

A cár 1782-ben számolta fel a kozák katonai közigazgatást és Perejaszlavl előbb a Kijevi, majd a 19. század elején a Poltavai kormányzósághoz került. 1816-ban a városnak 6720, 1865-ben pedig 10 835 lakosa volt. A 19. században cukorgyár, szeszfőzde és malmok épületek. A lakosság kulturális szükségleteiről 14 templom, egy kolostor, papnevelde, fiú- és lánygimnázium és városi könyvtár gondoskodott.

A szovjethatalom beköszöntével és a második világháború harcaiban a város műemlékeinek jelentős része megsemmisült. A harmincas évek éhínségében a környék 26 878 lakosa pusztult el. A háború 8800 perejaszlavli életét követelte. A szovjet csapatok 1943. október 12-én foglalták vissza a várost a németektől és a Szovjetunió Népi Küldötteinek Tanácsa átnevezte Perejaszlav-Hmelnickijre. A független Ukrajna létrejötte után felmerült, hogy a település kapja vissza régi, történelmi nevét.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A perejaszlavi skanzen

A harmincezres kisvárosban 25 múzeum várja a látogatókat, köztük az ukrán népi építészet skanzene, de vannak népviseleti, űrhajózási, méhészeti és postamúzeumok is. Megtekinthető a 16. században épült Mihajlivszkij- és Vozneszenszkij-kolostor, az Uszpenszkij- valamint Borisz és Gleb temploma.

A városban született híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Perejaszlavlban élt és dolgozott

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Переяслав-Хмельницький című ukrán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.