Pejácsevich Tivadar
| dr. gróf verőczei Pejácsevich Tivadar | |
 | |
| Született | 1855. szeptember 24. Nekcse, Verőce vármegye, |
| Elhunyt | 1928. július 22. (72 évesen) Bécs |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Pejácsevich Dóra |
| Szülei | Pejácsevich László |
| Foglalkozása | Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, a főrendiház örökös tagja. |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz dr. gróf verőczei Pejácsevich Tivadar témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dr. gróf verőczei Pejácsevich Tivadar Mária (Nekcse, Verőce vármegye, 1855. szeptember 24. – Bécs, 1928. július 22.), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös tagja, máltai lovag, a Jeruzsálemi Szent Sír rend lovagja, jogász.
Élete
Az ősrégi magyar főnemesi gróf verőczei Pejácsevich család sarja. Apja, gróf verőczei Pejácsevich László (1824–1901), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja,[1] anyja, báró jobaházi Dőry Gabriella (1830—1913) volt. Apai nagyszülei gróf verőczei Pejácsevich Ferdinánd (1800–1878),[2] birtokos, és jobaházi Dőry Mária (1800—1880) voltak. Az anyai nagyszülei, báró jobaházi Dőry Gábor (1803—1871), császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, főispán és jobaházi Dőry Erzsébet (1806—1833) voltak.
Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Jogot Bonnban, majd Budapesten hallgatta, majd az utóbbi egyetemen avatták tudorrá. Tanulmányai befejezése után közpályára lépett előbb Eszék vármegyében segédfogalmazó, majd a zágrábi kormánynál ugyanazt a hivatalt töltötte be. Az 1880-as években két országgyűlésen keresztül a horvát országgyűlés képviselője és jegyzője volt. 1886-ban, a báni széknek Khuen-Héderváry gróf által történt elfoglalásakor, Verőce vármegye és Zimony város főispánjává nevezték ki. Ezt a méltóságot másfél évtizedig viselte. 1898-ban a király a Szent István lovagrend kis-keresztjét adományozta neki. Miután 1901-ben atyja, Pejácsevics László gróf elhunyt, Tivadar, mint egyetlen fiúörököse, átvette a nekcsei hitbizomány és a tolnamegyei zombai birtok kezelését. 1901-ben ismét választották a horvát országgyűlés képviselőjévé, és a magyar képviselőházban tevékenykedett 1903-ig. Ekkor Horvát-Szlavon-Dalmátország bánjává nevezték ki, méltóság, amelyet 1903 és 1907 között viselt.[3] 1903-ban valódi belső titkos tanácsosi méltóságot nyert.
Bécsben, 1928. július 22.-én hunyt el.
Házassága és gyermekei
Budapesten, 1881. január 22-én feleségül vette a kálvinista felekezetű báró vajai Vay Erzsébet Jozefa (*Alsózsolca, Borsod vármegye, 1860. október 13.–†Nekcse, Verőce vármegye, 1941. január 14.) kisasszonyt, császári és királyi palotahölgyet, akinek a szülei báró vajai Vay Béla (1829-1910), országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főispánja, és gróf széki Teleki Zsófia (1836—1898) úrnő voltak. A házasságukból született:
- gróf Pejácsevich Márk (1882—1923), császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő, máltai lovag.[4] Felesége, beniczi és micsinyei Beniczky Mária (1885—1940), császári és királyi palotahölgy.
- gróf Pejácsevich Gabriella Mária (1894—1977). Férje, Kochanovszky József (1880—1961), földbirtokos, műgyűjtő.[5]
- gróf Pejácsevich Elemér (1883—1927), cs. és kir. kamarás, követségi tanácsos. Nőtlen.
- gróf Pejácsevich Mária Theodóra (*Budapest, 1885. szeptember 10. –† München, 1923. március 5.), zongoraművész, hegedűművész, zeneszerző. Férje, lovag nemes Lumbe Ottomár (1892—1978), cs. és kir. lovaskapitány, festőművész, osztrák pénzügyminiszteri tanácsos.
- gróf Pejácsevich Erzsébet Mária (1891—1897)
Jegyzetek
- ↑ Széchenyi National Library - gyászjelentések - gróf Pejácsevich László
- ↑ Széchenyi National Library - gyászjelentések - gróf Pejácsevich Ferdinánd
- ↑ MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH 1906-1911
- ↑ Széchenyi National Library - gyászjelentések - gróf Pejácsevich Márk
- ↑ Geni.com:Gabriella Maria Julia Ladislaja Pejacsevich de Verõcze
|
előző főispán |
 Horvát bán 1903. július 1. - 1907. június 26. |
következő főispán |