Palkó Sándor (ornitológus)
| Palkó Sándor | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1959. augusztus 4. Zomba-Szentgálpuszta |
| Elhunyt | 2002. július 31. (42 évesen) Fenékpuszta |
| Ismeretes mint | |
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Szakterület | biológia |
| Kutatási terület | ornitológia, madárvonulás-kutatás |
| Szakmai kitüntetések | |
| Chernel István-emlékérem (1995) Pro Natura díj (2001) | |
Palkó Sándor (Zomba-Szentgálpuszta, 1959. augusztus 4. – Zalaegerszeg, 2002. július 31.) ornitológus, madárvonulás-kutató, a Kis-Balaton valamint Zala megye természetvédelmi szakembere.
Életrajz[szerkesztés]
A Tolna megyei Zombához tartozó Szentgálpusztán született 1959. augusztus 4-én, bukovinai székely származású, a második világháború után betelepített szülők egyedüli gyermekeként. Szülei gazdálkodók voltak. Szekszárd-Palánkon, a Csapó Dániel Mezőgazdasági szakközépiskolában kezdte tanulmányait, itt került kapcsolatba a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel, és itt jegyezte el magát örökre a madarászattal, majd kicsit később a természetvédelemmel is. Már tizennégy éves korától a madárgyűrűző-táborok rendszeres látogatója volt, előbb tett sikeres gyűrűzővizsgát, előbb szerzett madárgyűrűzési engedélyt, mint jogosítványt.
Rövidesen az egyesület Tolna megyei helyi csoportjának titkára lett, ebben a pozíciójában jelentősen fellendítette a madárvédelem ügyét nemcsak Szekszárdon, de a környékén is.[forrás?] Előadásokat, vetítéseket, terepi madármegfigyeléseket, gyűrűzőtáborokat, madárvédelmi akciókat szervezett.
1980-ban a Zalai Helyi Csoport megalakulásakor Lentiben töltötte katonaidejét, ekkortól kezdett részt venni az ottani táborokban, akkor már gyakorlott gyűrűzés-vezetőként. 1983-tól pedig már mint a zalai helyi csoport főállású szervező titkára, végezte munkáját. Még ebben az évben át is költözött Zala megyébe, Gellénházára, majd miután megnősült, Zalabérre költözött át. 1988-ban született Csaba nevű fia, aki már fiatalon szintén madárgyűrűző lett, majd halászati szakirányban tanult tovább. Házassága nem bizonyult tartósnak. 1992-ben – már egyedül – Zalaegerszegre, a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság zalaegerszegi kirendeltségéhez került természetvédelmi felügyelőnek. A később megalakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatóságának Zala megyei felügyelőjeként munkálkodott, dolgozott haláláig.
Kedves területei a Kis-Balaton, a Zala-völgy alsó részei, a Mura- és a Kerka-mente voltak. A régi irodalmi adatokat ellenőrizve felkereste az elfeledett termőhelyeket, és közben újabb adatokkal gazdagította a florisztika tudományát is. Egyedülálló adatbázist gyűjtött össze a védett növény- és állatfajokról, az addig a természetvédelemben „fehér foltnak” számító Zalában, megalapozva ezzel a távlati védetté nyilvánításokat. Mindenütt fotózott, dokumentált, előadásainak anyagát is saját felvételeivel illusztrálta. Nagyon sok iskolában tartott előadást, természetvédelmi, biológiai versenyekre készített fel diákokat.
1984-től kezdte szervezni az egész évben működő Fenékpusztai Madárvonulás-kutató Állomást, mely azóta az ország egyik legjelentősebb vonuláskutató bázisává, neki második otthonává lett. A madárfaunánkban több, Magyarországon korábban ismeretlen madárfaj (pl. Bonelli-füzike, fenyősármány, berki poszáta) első hazai adata is az ő nevéhez fűződik. Munkásságát 1995-ben Chernel István-emlékéremmel, 2001-ben Pro Natura díjjal ismerték el. Utóbbi időpontban már súlyos beteg volt; 2002. július 31-én hunyt el.[1]
Emlékezete[szerkesztés]
- 2009 óta az ő nevét viseli Gyenesdiáson az iskola nyugati oldalánál létesített sétány.[2][3]
- 2012. április 20. óta az ő nevét viseli a gyenesdiási iskola kertjében létesített madárbarát tanpark is. A fiatalon elhunyt természetvédő szakmailag ugyanis több szállal kötődött a településhez, ő hívta életre – eredetileg a gyenesdiási óvoda számára, még az 1990-es évek végén – azt a Zöld Hetek elnevezésű programsorozatot is, amelynek keretében az ő emlékét őrizni hivatott tanpark is megvalósult.[4][5]
- 2015. október 21-én szobrot is avattak az emlékére, úgyszintén Gyenesdiáson; a bronz anyagú mellszobor Túri Török Tibor alkotása.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bódis J. et al. (2014): Palkó Sándor (1959-2002) emlékezete. Kitaibelia 19(2): 179-186.[1]
- ↑ (2009. november 13.) „Palkó Sándorról” (pdf). Gyenesdiási Híradó 20. évfolyam (11. szám), 8. o. [2013. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 17.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 17.)
- ↑ (2012. május 22.) „Palkó Sándor tanpark avatása” (pdf). Gyenesdiási Híradó 23. évfolyam (5. szám), 8. o. [2013. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 17.)
- ↑ Tanösvény az iskolában. ZalaiHírlap.hu, 2012. május 9. (Hozzáférés: 2012. július 17.)
- ↑ Veress Erzsébet: Palkó Sándor szobrot avattak Gyenesdiáson. tvkeszthely.hu, 2015. október 21. (Hozzáférés: 2015. október 24.)
Források[szerkesztés]
- Zalai életrajzi kislexikon
- Darázsi Zsolt: A Természet szolgálatában: Palkó Sándor (1959–2002) Archiválva 2009. május 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, megjelent a Természet Világa 2003. évi 4. számában
