Berki poszáta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Berki poszáta
37-090505-cettis-warbler-at-Kalloni-east-river.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Óvilági poszátafélék (Sylviidae)
Nem: Cettia
Faj: C. cetti
Tudományos név
Cettia cetti
(Temminck, 1820)
Alfajok
  • Cettia cetti cetti
  • Cettia cetti albiventris
  • Cettia cetti orientalis
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Berki poszáta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Berki poszáta témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Berki poszáta témájú kategóriát.

A berki poszáta (Cettia cetti) madarak osztályába , ezen belül a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj.

Tudományos nevét Francesco Cetti olasz zoológusról kapta.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa déli részén, Észak-Afrikában és Ázsia nyugati részén költ. Kedveli a víz közeli bokros és mocsaras területeket, gyakran sűrű növényzetben költ. Az Európában és Észak – Afrikában költő példányok nagyrészt állandóak, de a költési időszak után a fiatalok északi irányba mozdulnak. A madarak egy része télre a költő terület déli szegélyére húzódik, a keményebb telek az egyébként nem vonuló példányokat is délebbre kényszerítik.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testehossza 13-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 15-19 centiméter, testtömege 9-17 gramm. Közepes méretű, meglehetősen zömök termetű poszáta. Szárnya rövid és erősen lekerekített, farka széles, nyaka meglehetősen rövid. Tollazata felülről egyöntetű vörösbarna, alulról piszkos szürkés-fehér, a testoldalon és a hason vörhenyes árnyalattal. Leginkább a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) és a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) egyedeivel téveszthető össze. Elkülönítő bélyegei az ezeknél hosszabb szemöldöksávja, illetve a fülfedők, a nyak és a melloldal halvány szürkés árnyalata. Legjobb bélyegei testformája és rövid kézevező túlnyúlása. A nemek és korok hasonlóak, de a hím szárnya általában hosszabb (ssp cetti 59-66 mm; ssp albiventris 64-73 mm).

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cettia cetti cetti (Európa, É-Afrika, Ny-Törökország): felül vörhenyesbarna, a mell-és testoldal vörhenyes árnyalatú.

Cettia cetti albiventris (Kazahsztán, D-re a Transzkaszpikumig, Közép-Ázsia, É-és K-Irán): felül kissé szürkésbarnább, alul világosabb piszkosfehér, mint a törzsalak, és a test- illetve melloldal kevésbé vörhenyes árnyalatú; átlagosan kissé nagyobb.

Cettia cetti orientalis (Közép-Törökország., Közel-Kelet, Kaukázus, ÉNy-Irán): hasonló az albiventrishez, de olyan kis termetű, mint a törzsalak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élénk, aktív madár. Rendszerint megbújik a növényzetben, gyakran ugrál a földön vagy alacsonyan a bokrosokban. Ritkán települések közelében, sűrűn beültetett parkokban is előfordulhat. Éneke fémes zengő hangok váratlan és hangos kirobbanása („plitt!”, sorozatban ismételve kereplő „plir’r’r’r’r”). Főleg rovarokkal (szitakötőkkel, kabócákkal, levéltetvekkel, lepkékkel) és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik; fiókáit lágytestű rovarokkal eteti. Alkalmanként, főleg télen apró magvakat is fogyaszt.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cettia cetti

Évente egyszer, Ny- és D- Európában sokszor kétszer költ, a fészekalj pusztulásakor gyakori a pótköltés. Általában június közepén rakja le a tojásait a sűrű növényzetben nádszálakra, csalánra vagy bokrok ágaira rakott fészekbe. A 4-5 tojáson kizárólag a tojó kotlik, 16-17 napig. A tojó kirepülés után még 2-3 hétig eteti a fiatalokat, melyek csak újabb 15-20 nap után válnak önállóvá.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a Kis-Balatonnál néhány pár fészkel (2003-ban 1 pár költését bizonyították).

Védettség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj szerepel az IUCN Vörös Listáján. Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 Ft.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]