Párnakönyv

A Párnakönyv (Makura no szósi) Szei Sónagon japán udvarhölgy naplója a 990-es évekből és a 1000-es évek elejéről. Költőisége irodalmi jelentőségűvé teszi ezt az egyik legrégebbről fennmaradt, prózában írott japán művet.

Listák

Szei Sónagon naplójában szabályos listákat vezet arról, hogy mit tart kellemesnek vagy kellemetlennek, csípős nyelvű leírásait udvarhölgytársairól, érdekes udvari eseményekről is listák formájába önti.

A Párnakönyvben használatos írásjelekről

Egy hiragana írásjel

Szei Sónagon a versekhez és levelezéshez használt hiragana írásjegyekkel írta naplóját. A hiragana a kínaiaktól átvett kandzsi írásjegyekből egyszerűsödött le. „Kurzív” ecsetvonású hiraganával írták a harmincegy szótagos (5–7–5–7–7) szerelmesverseket, a vakákat is a kor császári udvarában. A hiragana használatát férfiatlannak tekintették, a kandzsik használatát viszont nőietlennek.

Érdekesség

A Párnakönyv ihlette Peter Greenaway 1996-os filmjét is.

Külső hivatkozások

• A Párnakönyv angol nyelven
• Egy udvarhölgy listái: a Párnakönyv szerzőjének portréja (angol nyelven)
• Párnakönyv: Japán irodalmi naplók a X–XI. századból, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966. A Párnakönyv-szemelvényeket Philipp Berta fordította.