Párnakönyv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Párnakönyv (Makura no szósi) Szei Sónagon japán udvarhölgy naplója a 990-es évekből és a 1000-es évek elejéről. Költőisége irodalmi jelentőségűvé teszi ezt az egyik legrégebbről fennmaradt, prózában írott japán művet.

Listák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szei Sónagon naplójában szabályos listákat vezet arról, hogy mit tart kellemesnek vagy kellemetlennek, csípős nyelvű leírásait udvarhölgytársairól, érdekes udvari eseményekről is listák formájába önti.

A Párnakönyvben használatos írásjelekről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy hiragana írásjel

Szei Sónagon a versekhez és levelezéshez használt hiragana írásjegyekkel írta naplóját. A hiragana a kínaiaktól átvett kandzsi írásjegyekből egyszerűsödött le. „Kurzív” ecsetvonású hiraganával írták a harmincegy szótagos (5–7–5–7–7) szerelmesverseket, a vakákat is a kor császári udvarában. A hiragana használatát férfiatlannak tekintették, a kandzsik használatát viszont nőietlennek.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Párnakönyv ihlette Peter Greenaway 1996-os filmjét is.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]