Párnakönyv
A Párnakönyv (Makura no szósi) Szei Sónagon japán udvarhölgy naplója a 990-es évekből és a 1000-es évek elejéről. Költőisége irodalmi jelentőségűvé teszi ezt az egyik legrégebbről fennmaradt, prózában írott japán művet.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Listák
Szei Sónagon naplójában szabályos listákat vezet arról, hogy mit tart kellemesnek vagy kellemetlennek, csípős nyelvű leírásait udvarhölgytársairól, érdekes udvari eseményekről is listák formájába önti.
[szerkesztés] A Párnakönyvben használatos írásjelekről
Szei Sónagon a versekhez és levelezéshez használt hiragana írásjegyekkel írta naplóját. A hiragana a kínaiaktól átvett kandzsi írásjegyekből egyszerűsödött le. „Kurzív” ecsetvonású hiraganával írták a harmincegy szótagos (5–7–5–7–7) szerelmesverseket, a vakákat is a kor császári udvarában. A hiragana használatát férfiatlannak tekintették, a kandzsik használatát viszont nőietlennek.
[szerkesztés] Érdekesség
A Párnakönyv ihlette Peter Greenaway 1996-os filmjét is.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Párnakönyv angol nyelven
- Egy udvarhölgy listái: a Párnakönyv szerzőjének portréja (angol nyelven)
- Párnakönyv: Japán irodalmi naplók a X–XI. századból, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966. A Párnakönyv-szemelvényeket Philipp Berta fordította.
