Oláhdubova
Oláhdubova (Valaská Dubová) | |
Oláhdubova látképe | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Zsolnai |
Járás | Rózsahegyi |
Rang | község |
Első írásos említés | 1322 |
Polgármester | Igor Tulinský |
Irányítószám | 034 96 |
Körzethívószám | 044 |
Forgalmi rendszám | RK |
Népesség | |
Teljes népesség | 782 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 62 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 662 m |
Terület | 12,79 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 08′ 31″, k. h. 19° 17′ 33″Koordináták: é. sz. 49° 08′ 31″, k. h. 19° 17′ 33″ | |
Oláhdubova weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Oláhdubova témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Oláhcseres[forrás?] (20. század elejéig: Oláhdubova) (szlovákul Valaská Dubová, latinul Dubova Valachorum) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Rózsahegyi járásában.
Fekvése
Rózsahegytől 7 km-re északra, Alsókubintól 8 km-re délre fekszik.
Története
1323-ban Dubova néven említik először. A falut a 13. század közepén a Balkánról idáig feljutott román juhászok alapították, kiknek kiváltságait 1474-ben Mátyás király is megerősítette. Később a likavai, majd 1556-tól az árvai uradalomhoz tartozott a községi bíró igazgatása alatt. Lakossága egészen a 17. századig román többségű volt. 1686-ban csaknem teljesen elpusztult. 1828-ban 99 házában 743 lakos élt, akik állattartással, és dohánykereskedelemmel foglalkoztak.
Vályi András szerint "Oláh Dubova. Dubova Valachorum. Valaszka Dubova. Elegyes falu Árva Vármegyében, földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik az előbbenitöl nem meszsze, Komjátnának szomszédságában, melly Liptó Vármegyében fekszik, ’s ennek filiája, Kubintól, Rozenberga felé vezető útban, ’s a’ lakosoknak közel lévő Kocs hegye külömbféle hasznokra van, határja soványas, ’s lakosai leg inkább szekereskedéssel táplállyák magokat, ’s dohánnyal is kereskednek."[2]
Fényes Elek szerint "Dubova Valachorum, tót falu Árva v. Liptó vármegye szélén, a rosenbergi utban: 705 kath., 24 ev., 14 zsidó lak. Kath. paroch. templ. 22 1/8 sessio. Lakosai alföldi dohánynyal kereskednek."[3]
A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Alsókubini járásához tartozott. 1933-ban a falut hatalmas tűzvész pusztította, melyben két malom és 135 ház égett le, de 1945 után újjáépült.
Népessége
1910-ben 727, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 764 lakosából 760 szlovák volt.[4]
2011-ben 798 lakosából 748 szlovák volt.
Nevezetességei
- Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus temploma 1866 és 1873 között épült neoromán stílusban.
- A hagyomány szerint a falu közepén álló kocsmában fogták el Jánosik rablóvezért 1713-ban. A mai épület a 19. század elején épült a korábbi faépület helyén.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis[halott link]