Mácza János
| Mácza János | |
 | |
| Nemes Lampérth József - Mácza János portréja | |
| Született | 1893. augusztus 4. Alsóhrabóc |
| Elhunyt | 1974. november 14. (81 évesen) Moszkva |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | esztéta, művészettörténész, író, műfordító, színikritikus |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mácza János (Alsóhrabóc, 1893. augusztus 4. – Moszkva, 1974. november 14.) esztéta, művészettörténész, író. A magyar avantgárd művészet ígéretes alkotójaként indult, majd a kommün bukása után teljes életét moszkvai emigrációban töltötte.
Életpályája
[szerkesztés]Gyógyszerésznek tanult, de közben írogatott is, első írásai az Ungvári Közlönyben, majd a pesti lapokban (Magyar Figaró, Ország-Világ, Magyar Hírlap) jelentek meg. 1915-ben Budapestre költözött és Kassák Lajos lapjainál, előbb A Tett-ben, majd a Mában jelentette meg színikritikáit. 1917-ben a Ma folyóirat köréhez kapcsolódva egy színészképző szabadiskolát szervezett.
Verseit a német expresszionizmus ihlette, a Die Aktion és a Der Sturm német művészeti folyóiratok íróinak munkáiból többet is lefordított. A Ma körében Uitz Bélával és Mattis Teutsch Jánossal került közelebbi barátságba.
1919-ben eltávolodott a magyar aktivizmus körtől, többekkel együtt a forradalom szolgálatába állt, a Szombatban és a Vörös Lobogóban publikált és a Nemzeti Színház segédrendezője lett. A teljes színpad[1] című munkájában az irodalom, a képző- és az előadóművészet szintézisét próbálta kidolgozni. A kommün bukása után emigrált Szlovákiába, majd Bécsbe. Az emigrációban belépett a KMP-be és pártmegbízásból 1920-22-ben a Kassai Munkás c. lapnál volt kulturális rovatvezető, a bukaresti Munkásban is jelentek meg írásai. Német, szovjet, cseh avantgárd írók munkáit fordította magyarra.
1923-ban Moszkvában telepedett le, 1926-tól a Közoktatási Népbiztosság Osztályán dolgozott. 1928-34-ben művészettörténetet tanított a moszkvai egyetemen. Esztétikai írásaiban hangsúlyozta a kollektivitás elvét, de ugyanakkor nem osztotta a korszak dogmatikus nézeteit. A művészeti közéletből hamarosan kiszorult, az Építészeti Akadémián tanított, ipari formatervezéssel foglalkozott. Az 1950-es években enyhült körülötte a légkör, kormánykitüntetést kapott. Kéziratait, könyveit a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.
Könyveiből
[szerkesztés]- A klasszikus és az új magyar dráma. 1915
- A modern magyar dráma. Tanulmányok, jegyzetek; szerzői, Ungvár, 1916
- Teljes színpad. Tanulmány 1919–1921; Ma, Wien, 1921
- A mai Európa művészete. Moszkva, 1926
- Irodalom és munkásosztály Nyugaton. Moszkva, 1927
- Uitz Béla alkotói útja. Moszkva–Leningrád, 1932
- Alkotó módszer és művészi örökség. Moszkva, 1933
- Esztétika és forradalom; ford. S. Nyirő József, utószó Botka Ferenc; Gondolat, Bp., 1970
- Legendák és tények. Tanulmányok a XX. század művészettörténetéhez; összeáll., jegyz., utószó Szabó Júlia; Corvina, Bp., 1972 (A művészettörténet forrásai)
- A mai Európa művészete. 1926; ford. S. Nyírő József, szöveggond., előszó, jegyz. Botka Ferenc; PIM–NPI, Bp., 1978 (Irodalmi múzeum)
- Eszmeiség – avantgarde – művészet; szöveggond., előszó, jegyz. Botka Ferenc, ford. S. Nyirő József, függelék ford. Pacsek Józsefné; NPI–PIM, 1981-1983
- 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton; 1981
- 2. Alkotó módszer és művészi örökség; 1983
Szakirodalom
[szerkesztés]- Szabó Júlia: A magyar aktivizmus művészete : 1915-1927. Budapest : Corvina, 1981. 247 o. 186 t. ill. (részben színes) ISBN 9631309126
Források
[szerkesztés]- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1255. o. ISBN 963-05-6806-3
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bécs, 1921.