Mediterrán barátfóka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mediterrán barátfóka
kitömött múzeumi példány
kitömött múzeumi példány
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Öregcsalád: Úszólábúak (Pinnipedia)
Család: Fókafélék (Phocidae)
Alcsalád: Barátfóka-formák (Monachinae)
Nemzetség: Monachini
Nem: Barátfóka (Monachus)
(Fleming, 1822)
Faj: M. monachus
Tudományos név
Monachus monachus
(Hermann, 1779)
Szinonimák
  • Phoca monachus Hermann, 1779
  • Monachus albiventer (Boddaert, 1785)
  • Monachus atlantica (Gray, 1854)
  • Monachus bicolor (Shaw, 1800)
  • Monachus crinita (Menis, 1848)
  • Monachus hermannii (Lesson, 1828)
  • Monachus isidorei (Lesson, 1843)
  • Monachus leucogaster (Péron & Lesueur, 1816)
  • Monachus mediterraneus Nilsson, 1838
Elterjedés
A mediterrán barátfóka elterjedéseA mediterrán barátfóka elterjedése
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mediterrán barátfóka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mediterrán barátfóka témájú kategóriát.

Phoque Moine Monachus.jpg

A mediterrán barátfóka (Monachus monachus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fókafélék (Phocidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mediterrán területeken, főleg az Égei-tengeren, Madeira-szigeteken, Jón-tengeren, Görögország nyugati partjainál, Törökország déli partjainál, Albániában, Cipruson és Marokkóban honos. Korábban a Fekete-tengerben is élt. Tízezrével lőtték őket, míg 1996-ban alig több mint 500 példány maradott, de ezek is a turisták és a búvárok zaklatása miatt nagymértékben veszélyeztetve vannak. Az Égei-tengeren az Északi-Szpórádok szigetcsoport külső szigetein találhatók meg egy nemzeti parkon belül, melyet hivatalosan elzártak a látogatók elől. Azonban van itt egy sziget, amelyet nem vontak a park védelme alá, mégis élnek itt fókák, akiket az ottani turisták és halászok rendszeresen zavarnak...

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mediterrán barátfóka bundája lehet barna és akár szürke színű is. Az újszülött kölykök fekete színűek, fehér és sárga foltokkal a hasukon. A hímek súlya 315 kilogramm, hossza pedig elérheti 2,4 métert. A nőstények kisebb méretűek, testsúlyuk átlagosan 300 kilogramm. Testének felső oldala barnásszürke vagy barnásfekete, hasa világos, egymásba folyó sárgás- vagy szürkésfehér foltokkal, néha egyszínű barna is lehet. Az idősebb állatok egyre halványabbak, néha egészen ezüstösek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barátfókák a sziklás partoknál szeretnek vadászni. Keveset vándorolnak, többnyire ősidők óta megszokott pihenő- és ellőhelyeiken tartózkodnak. A sok kis csónak és hajó, amellyel a turisták még a legfélreesőbb szigeteket is felkeresik, olyan tartós és rendszeres zavarást jelent a barátfókák számára, hogy nem képesek kipihenni magukat, és megszokott ellőhelyeiken sem tudnak már szaporodni. Jobb híján tehát barlangokat keresnek fel. A mediterrán barátfókák meglepően ügyesen kúsznak a szárazon. Mellső lábuk ujjain ugyanis (amely egyébként kitűnő uszonyként is szolgál) még megvannak széles, erős karmaik. A vízből kimászva ezekkel kapaszkodnak meg a sziklákon és támasztják alá testüket. Így, szemben például a borjúfókával, a sziklákkal szegélyezett tengerpartokon is el tudják hagyni a vizet. A vízben a mediterrán barátfókák ügyesen úsznak, még a cápákat is elhagyják, amelyekből a nagyobb fajok veszélyesek lehetnek rájuk nézve. Ragadozó állat. Fő táplálékai angolnafélék, szardínia, homár, makrélafélék (tonhalak), lepényhalfélék és fejlábúak. Az állatoknak erős „ragadozó”-állkapcsa van, amellyel a halakat megragadják és széttépik, de kisebb darabokra szétrágni nem tudják. A zsákmányból letépett cafatokat így mindig megrágatlanul nyelik le. Nagyon fontos, hogy fóként a forró évszakban ne zavarjákőket, mivel tömzsi testüket folyton hűteniük kell, a túlzott hőtermeléstől pedig óvakodniuk kell. Ezért árnyas szirteket vagy parti barlangokat keresnek fel, nehogy túlhevüljenek. Maximum 20 évig élhet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fókák többségéhez hasonlóan a mediterrán barátfókák a szárazon hozzák világra kicsinyeiket. A korábban megközelíthetetlen és zavartalan szigetek sziklás partjain lévő kedvelt pihenőhelyeik egyben ellőhelyek és „bölcsődék” is. A fiatalok szeptemberben vagy októberben születnek meg, anyjuk három évig gondozza őket. Négyévesen válnak ivaréretté.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az intenzív és szabályozatlan irtás e fajt a kipusztulás szélére sodorta. A mediterrán barátfóka Európa kipusztulástól közvetlenül fenyegetett emlősei közé tartozik.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mediterrán barátfóka közeli rokonságban áll a hawaii barátfókával (Monachus schauinslandi) és a karibi barátfókával (Monachus tropicalis), az utóbbi a 20. században kihalt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]