Matteo Ricci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Matteo Ricci
Ricciportrait.jpg
Életrajzi adatok
Született 1552. október 6.
Macerata
Nemzetiség olasz
Elhunyt 1610. május 11. (57 évesen)
Peking
Munkássága
Vallás katolikus
Tisztség Kina misszió legfőbb generálisa, pekingi jezsuita rendház alapítója és főnöke

Hivatal 1597-1610
Utódja Nicolò Longobardo

Matteo Ricci (Macerata, 1552. október 6.Peking, 1610. május 11.) olasz jezsuita szerzetes, a kínai jezsuita misszió egyik megalapítója, a kereszténység kínai történetének legfontosabb alakja. Nevéhez fűződik az első, az európai és a kínai térképészeti ismereteket egyesítő világtérkép, a Kun-jü van-kuo csüan-tu elkészítése, az első portugál-kínai szótár megírása (Michele Ruggierivel közösen), Eukleidész Elemeinek kínaira és a klasszikus konfucianista szövegek angolra fordítása.

A kínaiak ’l’-ként ejtik ki az ’r’-t, és előszeretettel használnak szótagnyi szavakat. Ezért „Matteo Ricci”-ből „Li Mato” lett Kínában. Ő értette meg elsőként, hogy az a Kathai ország, amiről Marco Polo, azaz a kínaiaknál Ma Po írt, Kínával azonos.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matteo Ricci 1583-ban jutott be Kína Kuangtung tartományába, innen nagy kitartással és a rá jellemző alkalmazkodóképességgel folytatta vándorlását a belső területek felé. 1595-ben jutott el Csianhszi tartomány fővárosába, Nanchangba, onnan Nanjingba. 1601-tól Pekingben telepedett le. 1605-től építtetni kezdte a Szeplőtelen Fogantatás katedrálist Kína első hivatalos keresztény épületét.

1595-ig buddhista szerzetesnek öltözve járta az országot, ahogy Japánban és a Fülöp-szigeteken is szokása volt a misszionáriusoknak, mivel felismerte, hogy csak úgy nyerheti el a művelt kínaiak rokonszenvét, ha alkalmazkodik öltözködésükhöz és szokásaikhoz. Sok éven át elmélyülten tanulmányozta a klasszikus kínai kultúrát. Sikerült kialakítania az evangelizációnak egy új módszerét, amely hangsúlyozta a klasszikus kínai hagyományok és a kereszténység közötti hasonlóságokat. A kínai hagyománytisztelet pártjára állt a buddhizmussal, taoizmussal és a népi hiedelmekkel szemben, és igyekezett megfelelni a kínai írástudók érdeklődésének az európai tudományok, technológiák és művészetek iránt.

A misszionáriusok megismertették Kínát sok európai műszaki érdekességgel, például a mechanikus órákkal. Matteo Ricci olyan sikerrel tette ezt, hogy ő lett a kínai órásmesterek „védőszentje”, akit a 19. században bodhiszattvaként tiszteltek.

A jezsuitákat tudományos és műszaki ismeretei még nagyobb elismerést váltottak ki a kínai császári udvarban és a magas rangú mandarinok köreiben. Matematikusokként, csillagászokként, térképészekként, fordítókként, sőt festőkként és zenészekként is tevékenykedtek és ezért egészen a 18. század végéig, a rend feloszlatásáig meg tudták őrizni pozícióikat a pekingi udvarban.

Az első állandó jezsuita missziók azon az útvonalon jöttek létre, amelyen Matteo Ricci eljutott Makaóból Pekingbe: a Guangdong tartománybeli Zhaoqingben, Shaozhouban és Nanxiongban; a Jiangxi tartománybeli Ganzhouban és Nanchangban; a Jiangsu tartománybeli Nanjingban és Huaianban; valamint a Shandong tartománybeli Ji'nanban. A Ming-kor végére már a legtöbb tartományban megjelentek a missziók, de különösen nagy számban létesültek a Jangce alsó folyásánál és Fujian tartományban.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]