Matteo Ricci

Matteo Ricci
Életrajzi adatok
Született	1552. október 6. Macerata
Nemzetiség	olasz
Elhunyt	1610. május 11. (57 évesen) Peking
Sírhely	Zhalan Cemetery
Iskolái	La Sapienza Egyetem
Munkássága
Vallás	katolikus
Tisztség	Kína-misszió legfőbb generálisa, pekingi jezsuita rendház alapítója és főnöke
Hivatal	1597-1610
Utódja	Nicolò Longobardo
A Wikimédia Commons tartalmaz Matteo Ricci témájú médiaállományokat.

Matteo Ricci (Macerata, 1552. október 6. – Peking, 1610. május 11.) olasz jezsuita szerzetes, a kínai jezsuita misszió egyik megalapítója, a kereszténység kínai történetének legfontosabb alakja. Nevéhez fűződik az első, az európai és a kínai térképészeti ismereteket egyesítő világtérkép, a Kun-jü van-kuo csüan-tu elkészítése, az első portugál–kínai szótár megírása (Michele Ruggierivel közösen), Eukleidész Elemeinek kínaira és a klasszikus konfuciánus szövegek angolra fordítása. Sokoldalú, tudományosan megalapozott Kína-kutatói tevékenysége alapján az első sinológusnak is tekintik.

A kínaiak ’l’-ként ejtik ki az ’r’-t, és előszeretettel használnak szótagnyi szavakat. Ezért „Matteo Ricci”-ből „Li Mato” lett Kínában. Ő értette meg elsőként, hogy az a Kathai ország, amiről Marco Polo, azaz a kínaiaknál Ma Po írt, Kínával azonos.

Munkássága

Matteo Ricci 1583-ban jutott be Kína Kuangtung (Guangdong) tartományába, innen nagy kitartással és a rá jellemző alkalmazkodóképességgel folytatta vándorlását a belső területek felé. 1595-ben jutott el Csianhszi (Jiangxi) tartomány fővárosába, Nanchangba, onnan Nanjingba. 1601-től Pekingben telepedett le. 1605-től építtetni kezdte a Szeplőtelen fogantatás katedrálist, Kína első hivatalos keresztény épületét.

1595-ig buddhista szerzetesnek öltözve járta az országot, ahogy Japánban és a Fülöp-szigeteken is szokása volt a misszionáriusoknak, mivel felismerte, hogy csak úgy nyerheti el a művelt kínaiak rokonszenvét, ha alkalmazkodik öltözködésükhöz és szokásaikhoz. Sok éven át elmélyülten tanulmányozta a klasszikus kínai kultúrát. Sikerült kialakítania az evangelizációnak egy új módszerét, amely hangsúlyozta a klasszikus kínai hagyományok és a kereszténység közötti hasonlóságokat. A kínai hagyománytisztelet pártjára állt a buddhizmussal, taoizmussal és a népi hiedelmekkel szemben, és igyekezett megfelelni a kínai írástudók érdeklődésének az európai tudományok, technológiák és művészetek iránt.

A misszionáriusok megismertették Kínát sok európai műszaki érdekességgel, például a mechanikus órákkal. Matteo Ricci olyan sikerrel tette ezt, hogy ő lett a kínai órásmesterek „védőszentje”, akit a 19. században bódhiszattvaként tiszteltek.

A jezsuiták tudományos és műszaki ismeretei még nagyobb elismerést váltottak ki a kínai császári udvarban és a magas rangú mandarinok köreiben. Matematikusokként, csillagászokként, térképészekként, fordítókként, sőt festőkként és zenészekként is tevékenykedtek, és ezért egészen a 18. század végéig, a rend feloszlatásáig meg tudták őrizni pozícióikat a pekingi udvarban.

Az első állandó jezsuita missziók azon az útvonalon jöttek létre, amelyen Matteo Ricci eljutott Makaóból Pekingbe: a Guangdong tartománybeli Zhaoqingben, Shaozhouban és Nanxiongban; a Jiangxi tartománybeli Ganzhouban és Nanchangban; a Jiangsu tartománybeli Nanjingban és Huaianban; valamint a Shandong tartománybeli Ji'nanban. A Ming-kor végére már a legtöbb tartományban megjelentek a missziók, de különösen nagy számban létesültek a Jangce alsó folyásánál és Fujian tartományban.

További információk

• Cser László: Úttörő kínai misszionáriusok; Vallás és Élet, Parma, 1978
• Misszió, globalizáció, etika. Matteo Ricci szellemi öröksége; szerk. Patsch Ferenc; JTMR Faludi Ferenc Akadémia–L'Harmattan, Bp., 2011 (Jezsuita könyvek. Agóra)

Források

• ↑ Gernet 2001: Jacques Gernet. A kínai civilizáció története. Osiris, 350. o. (2001). ISBN 963 389 111 6