Maszlag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Maszlag
A csattanó maszlag (Datura stramonium) négy kopáccsal nyíló toktermése magvakkal
A csattanó maszlag (Datura stramonium) négy kopáccsal nyíló toktermése magvakkal
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Burgonyavirágúak (Solanales)
Család: Burgonyafélék (Solanaceae)
Nemzetség: Maszlag (Datura)
L.
Fajsorok, fajok
Lásd a szövegben
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Maszlag témájú kategóriát.

A maszlag (Datura) a burgonyavirágúak rendjének (Solanales), a burgonyafélék családjának (Solanaceae) egy nemzetsége. Magyarországon egyetlen vadon élő – de nem őshonos – faja a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely főleg a kapáskultúrákban, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodik. Európába csak a 16. század folyamán került. A maszlagok főképp a bennük lévő kémiai anyagokról nevezetesek. Több földrész népi gyógyászatában – egymástól függetlenül – is igen jelentősek voltak ezek a növények.

A Datura-fajok elterjedése igen érdekes. Pl. a Dél-Ázsiában honos, elterjedt és termesztett D. metel legközelebbi rokona Amerika trópusi–szubtrópusi területein honos, míg egy másik közeli rokon faj – nevezetesen a D. leichhardtiiAusztráliában él. Ugyancsak ebbe a szekcióba tartozik D. ferox, mely azonban Kína hűvösebb, mérsékelt övi területein él. A csattanó maszlagot az eddig fajoktól eltérően egy másik szekcióba osztják be, melyektől pl. a termés felnyílásának módja különíti el. Míg a csattanó maszlag és rokon fajainak termése négy kopáccsal nyílik fel, addig a fentebb említett maszlagfajok termése kis szövetdarabokra hullik szét, mert az érés folyamán a sejtek közötti összeköttetés fellazul, s laza, habszerű szövetté alakulnak.

A magok terjesztését sok esetben hangyák végzik ebben a nemzetségben. Ugyanis a magok egyszerűen csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen kicsíráznak.

A Datura nemzetség kétségkívül leglátványosabb fajai a Közép- és Dél-Amerikára korlátozódó fatermetű alakok. Ezek termése – a többi maszlagfélével ellentétben – nem tok, hanem bogyó. Virágaik rendkívül látványosak, trombita alakúak, elérhetik a 25–30 cm-es hosszúságot is – éppen ezért alkalmasak dísznövénynek. A indiánok már régóta termesztik is őket, mert bódító hatású anyagokat adnak.

A maszlagok anyagai mérgek, hallucinogének, a központi idegrendszerre ható anyagok, élvezetük transszerű állapotot idéz elő. Főképp a bennszülött-törzsek orvos-varázslói használták előszeretettel ezeket a növényeket. A hazánkban is élő csattanó maszlag levele pl. a népi gyógyászatban az asztma ellenszere. Ma ezekből a fajokból nyerik szkopolamin nevű alkaloidot, továbbá a hioszkiamint és atropint is, amelyek különféle gyógyszerkészítmények hatóanyagai. A mérsékelt égövben éppen ezért termesztik a csattanó maszlagot, míg a szubtrópusokon a hatalmas virágú, igen látványos D. innoxiát.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokáig ide sorolták a fajokat, melyeket jelenleg a különálló angyaltrombita (Brugmansia) nemzetségben írnak le. A szakértők jelenleg kilenc Datura-fajt különböztetnek meg:[1]

A Datura-fajokat filogenetikai alapú vizsgálatok alapján négy fajsorra osztják:[2]

  1. Stramonium fajsor Bernh.
  2. Dutra fajsor Bernh.
  3. Ceratocaulis fajsor Bernh.
  4. Discolor fajsor

A tanulmányban nem szereplő fajok, melyek a fentiekkel szinonim nevek lehetnek[3]:

  • Datura bernhardii C. E. Lundstr.
  • Datura kymatocarpa A. S. Barclay
  • Datura reburra A. S. Barclay

Forrás és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Preissel, Ulrike, Hans-Georg Preissel. Brugmansia and Datura: Angel's Trumpets and Thorn Apples. Buffalo, New York: Firefly Books, 106–129. o (2002). ISBN 1-55209-598-3 
  2. E. S. Mace, C. G. Gebhardt und R. N. Lester: AFLP analysis of genetic relationships in the tribe Datureae (Solanaceae). In: TAG Theoretical and Applied Genetics. Volume 99, Nummer 3-4, August 1999, S. 634-641. doi:10.1007/s001220051278
  3. Vgl. ARS-GRIN Eintrag der Gattung