Martin Andersen Nexø

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martin Andersen Nexø
Martin Andersen Nexø.jpg
Martin Andersen Nexø, 1908-ban
Élete
Született 1869. június 26.
Koppenhága
Elhunyt 1954. június 1. (84 évesen)
Drezda
Pályafutása
Jellemző műfajok próza

Martin Andersen Nexø (vagy Andersen-Nexö) (Koppenhága, 1869. június 26.Drezda, 1954. június 1.) dán író. Ő volt az első szerző, aki a munkásosztályról írt, és egyben a dán kommunista szépirodalom első képviselője is.

Népes családba született Koppenhága egyik legszegényebb negyedében. 1877-ben családjával együtt a bornholmi Nexøbe költözött (innen vette fel a Nexø nevet is). Tuberkulózisban szenvedett, de végül sikerült kigyógyulnia. Rövid ideig munkásként dolgozott, majd népfőiskolára járt és újságíróként kezdett dolgozni.

Az 1890-es évek közepén Dél-Európába utazott, 1903-ban megjelent Soldage című regénye nagyrészt az ott szerzett élményeken alapul.

Johannes Vilhelm Jensenhez hasonlóan Nexø eleinte a fin de siècle (magyarul századvégi) pesszimizmus jegyében alkotott, ám nézőpontja fokozatosan kifelé fordult, majd a szociáldemokrata mozgalomhoz csatlakozott. Ettől kezdve legtöbb regénye valamiféle társadalmi feszültséget hordozott magában. Minden bizonnyal legismertebb és legtöbb nyelvre lefordított műve a Hódító Pelle (Pelle Erobreren), melynek utolsó kötete 1910-ben készült el. A regény első részét 1987-ben Bille August rendezésében filmesítették meg. Másik fontos műve az 1917 és 1921 között íródott Ditte, az ember lánya (Ditte Menneskebarn), mely egy munkásnő anyai önfeláldozásáról szól. A regény első részének dán filmváltozata 1946-ban jelent meg. A sokat vitatott 1929-es Midt i en Jærntid az első világháború dán földműveseinek szatírája. 1944-től kezdve Nexø egy (el nem készült) trilógián dolgozott, mely részben a Hódító Pelle folytatása, részben egy álcázott önéletrajz. A trilógia részei: A vörös Morten (Morten hin Røde), Elveszett nemzedék (Den fortabte generation) és Jeanette.

Nexø később belépett a Dán Kommunista Pártba, bár 1933-ig nem szakított a szociáldemokratákkal. Lelkesen támogatta a Szovjetuniót, ami később több baloldali íróra is hatással volt. 1940-ben Dánia náci megszállás alá került, Nexøt pedig 1941-ben kommunista meggyőződése miatt bebörtönözték. Szabadulása után a semleges Svédországba ment, onnan pedig a Szovjetunióba távozott, ahonnan Dániába és a szintén náci megszállás alatt álló Norvégiába intézett rádióüzeneteket.

A második világháború után az akkor NDK-beli Drezdába költözött, ahol tiszteletbeli állampolgárságot kapott. Több más intézmény mellett a drezdai Martin-Andersen-Nexö-Gymnasium őrzi a nevét.

Nexø 1954. június 1-jén halt meg Drezdában. Az írót a Koppenhága Nørrebro kerületében található Assistens temetőben helyezték örök nyugalomra.

Nexø életében nemzetközi elismertségnek örvendett, különösen a kelet-európai országokban, egészen a szocialista rendszerek összeomlásáig. Bár hírneve idővel megfakulhat, Nexø kétségtelenül az egyik legnagyobb európai társadalmi író.

Művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hódító Pelle
  • Vörös Morten
  • Elveszett nemzedék
  • Ditte, az ember lánya (Szürke fény címmel is)
  • Az üres helyek utasai. Karcolatok és novellák.
  • Keserű-édes ifjúság
  • Szürke fény

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henrik Faith Ingwersen – Niels Ingwersen: Quests for a Promised Land. The Works of Martin Andersen Nexø. 1984.
  • Henrik Yde: Martin Andersen Nexø. An Introduction. (Nordica, vol. 11. 1994).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]