Malcolm Macdonald

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. május 16., 01:03-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
Malcolm Macdonald
Személyes adatok
Teljes névMalcolm Ian Macdonald
Születési dátum1950. január 7. (74 éves)
Születési helyFulham, Anglia
Állampolgárságbrit
BecenévSupermac
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1967–1968Anglia Tonbridge Angels074 (11)
1968–1969Anglia Fulham013 0(5)
1969–1971Anglia Luton Town088 (49)
1971–1976Anglia Newcastle United187 (95)
1976–1979Anglia Arsenal084 (42)
1979Svédország Djurgårdens009 0(2)
Válogatottság
1972–1975Anglia Anglia014 0(6)
Edzőség
IdőszakKlub
1980–1984Anglia Fulham
1987–1988Anglia Huddersfield Town
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Malcolm Ian Macdonald (Fulham, 1950. január 7. –) angol válogatott labdarúgó, edző. A Supermac becenevét erős testfelépítéséről és góltermékenységéről kapta. Pályafutása során szerepelt a Fulham, a Luton Town, a Newcastle United, az Arsenal, illetve a svéd Djurgårdens klubjaiban. A Newcastle United ötödik legeredményesebb játékosa. 1975-ben a Szarkákkal, míg 1977-ben az Arsenal színeiben gólkirályi címet szerzett az angol első osztályú bajnokságban.

A kezdetek és a Fulham

Fulhamben született, a Finlay Streeten, nagyon közel a Craven Cottage-hez. Ugyanabba a gimnáziumba járt, mint a Genesis majd a GTR gitárosa, Steve Hackett.[1] Pályafutását hátvédként kezdte, ezt követően lett csatár. A Barnet gárdájában sajátította el a labdarúgás alapjait.[2] Miután az amatőr Tonbridge csapatában hivatalosan is debütált a profik között, Bobby Robson 1968-ban 1000 fontot fizetett azért, hogy áttegye székhelyét Fulhambe, és így a következő évadban segítse feljutni a csapatot a másodosztályból az első ligába.[3]

Luton Town

Egy évvel később Luton városába, a helyi klubhoz, a Luton Town-hoz szerződött, itt 101 meccsen 58-szor volt eredményes. Amikor 1971-ben hivatalossá vált, hogy a Newcastle gárdájához igazol 180 000 font ellenében, egy Rolls Royceszal vitték el a tárgyalásra.

Newcastle United

1971 nyarán Joe Harvey vezetőedző javaslatára igazolták le 180 000 fontért cserébe. Első mérkőzésén mesterhármast jegyzett a Liverpool ellen.[4] Ezek után kapta a Supermac becenevet, mely a Newcastle United szurkolói dalából származott a Jézus Krisztus szupersztár rockoperából, ennek ütemére skandálta a közönség: "Supermac, szupersztár, hány gólt szereztél eddig?" (Eredetileg: Supermac, superstar, how many goals have you scored so far?)[2]

A Newcastle United azonban 1971. október 30-án a tabella alján tanyázott a bajnokságban, miután az Everton ellen már sorozatban ötödször szenvedett vereséget az idény során. Ez a meccs volt Tony Green debütálómérkőzése. Később kiváló párost alkottak Macdonalddel, 5 győzelemmel és 2 döntetlennel sikerült előrelépniük a táblázaton, végül a 11. helyen zárták az idényt. Macdonald 52 találkozón 30 találatot jegyzett, 1972-ben pedig a Newcastle legeredményesebb játékosává vált.[5] 1973-ban, 1974-ben, 1975-ben és 1976-ban a klub házi gólkirálya volt, az 1975–1976-os szezonban pedig elnyerte a gólkirályi címet is.[6][7]

Az 1973–1974-es FA-kupa elődöntőjében kétszer volt eredményes a Burnley ellen, a döntőben azonban a Szarkákra 3–0-s vereséget mért a Liverpool.[8]

A Superstars című televíziós műsorban 1975-ben a 100 métert 10,9 másodperc alatt futotta le.[9]

Arsenal

1976-ban a londoni Arsenal szerződtette akkoriban szokatlannak tűnő 333 333,34 font összegért. Két egymást követő évében az egylet gólkirálya volt, 1977-ben pedig elhódította az aranycipőt is. 1978-ban, bár nem teljesen egészséges állapotban, de kupadöntőt játszott, melyet csapatával elveszített. Az 1978–1979-es évad során a Rotherham elleni Ligakupa összecsapáson térdsérülést szenvedett, melyből sosem tudott teljesen felépülni.[10][6][11]

Djurgården

Néhány hónapot Svédországban, a Djurgården csapatánál töltött, majd 1979 augusztusában, 29 évesen bejelentette, hogy felhagy a profi futballal. Karrierje során összesen 193 gól fűződik a nevéhez.[12]

Válogatott

A Newcastle United játékosaként debütált a válogatottban Wales ellen. Első gólját a későbbi világbajnok NSZK ellen szerezte.

1975. április 16-án az Európa-bajnoki selejtezőn a Wembley Stadionban mind az öt gól az ő nevéhez fűződött a Ciprus elleni 5–0-s diadal során. Ezzel olyan labdarúgóvá vált az angol nemzeti tizenegyben, aki a legtöbb találatot érte el egy adott mérkőzésen. Rekordját azóta sem tudták megdönteni.[13] Habár a második világháború előtt Howard Vaughton, Steve Bloomer és Willie Hall korábban már jegyzett öt gólt Háromoroszlános mezben, mégis Macdonald az egyetlen, akinek ez tétmeccsen is sikerült. A sikert az egyik újság a következőképpen hozta le: "SuperMac 5, Ciprus 0".[7]

Összesen 14 meccsen lépett pályára címeres dresszben, négy gólt szerezve.

Edzőség

Visszavonulását követően 1980-ban a Fulham trénere lett. Kezdeti évei sikeresnek bizonyultak a Craven Cottage-n, 1982-ben vezetésével a gárda feljutott a másodosztályba.[14]

Az 1982–1983-as idényben reálisnak tűnt, hogy feljutnak az első osztály küzdelmeibe, de a szezon kései szakaszában történő vereségek következtében végül a negyedik helyen végeztek. A következő évadban a kiesésért küzdöttek, bár a középmezőnyben fejezték be a bajnokságot, Macdonald ezek után elhagyta a csapatot.[14]

1987-ben a Huddersfield Town menedzsere volt, de vezetésével a gárda kiesett a második ligába.

Macdonald a North Shields egyesületének elnöke jelenleg.

A médiában

Először a Real Radio North East-nél kezdett dolgozni, 2000-ben a Legends Football Phone-In műsorban debütált Bernie Slaven és Micky Horswill mellett. A 2011–2012-es angol bajnokságot a Real Radion közvetítette majd a Star Radio North East-hez tért át, 2014-ig pedig ugyanebben a formátumban dolgozott.[15] A Century Radio Network számára egy interjúsorozatot is bemutatott Upfront With Malcolm Macdonald címmel, mely során olyan ismertebb játékosok voltak a vendégei, mint Ian Wright, Joe Royle és Peter Beardsley.[16]

Rendszeresen rovatokat írt a retro futballmagazin, a Backpass számára.[17]

2011-ben erősen bírálta a Newcastle United azon döntését, miszerint a stadion nevét, a St James’ Parkot Sports Direct Arénára akarták változtatni: "Antagonisztikus ez számomra. Mindez nem csak a futballklub, hanem a város örökségének része is."

A labdarúgáson kívül

Egy sikertelen üzleti vállalkozás és második válása után tovább küzdött térdsérülésével. Saját elmondása szerint a régóta tartó sérülése okozta alkoholfüggőségét, melyből 1997-ben gyógyult ki.[18]

Felesége Carol, Brian Johnson korábbi házastársa. Ő segítette Macdonaldot egy rehabilitációs program alatt.[18][19]

Pályafutása statisztikái

Klubokban

Klub Szezon Bajnokság Kupa Ligakupa Egyéb Összesen
Divízió Mérkőzés Gólok Mérkőzés Gólok Mérkőzés Gólok Mérkőzés Gólok Mérkőzés Gólok
Fulham[20] 1968–1969 Second Division 13 5 0 0 0 0 0 0 13 5
Luton Town[21] 1969–1970 Third Division 46 25 3 1 5 2 0 0 54 28
1970–1971 Second Division 42 24 2 4 3 2 0 0 47 30
Összesen 88 49 5 5 8 4 0 0 101 58
Newcastle United[21] 1971–1972 First Division 42 23 2 2 2 1 6 4 52 30
1972–1973 First Division 35 17 2 1 1 1 9 5 47 24
1973–1974 First Division 29 15 9 7 2 3 4 3 44 28
1974–1975 First Division 42 21 2 0 6 6 8 5 58 32
1975–1976 First Division 39 19 7 4 7 1 3 0 56 24
Összesen 187 95 22 14 18 12 30 17 257 138
Arsenal[21] 1976–1977 First Division 41 25 3 3 6 1 0 0 50 29
1977–1978 First Division 39 15 6 7 7 4 0 0 52 26
1978–1979[22] First Division 4 2 0 0 1 0 1 0 6 2
Összesen 84 42 9 10 14 5 1 0 108 57
Djurgården 1979 Allsvenskan 9 2 0 0 — 0 0 9 2
Pályafutása összesen 381 193 36 29 40 21 31 17 488 260

Válogatottban

Nemzet Év Mérkőzés Gólok
Anglia U23[23] 1972 4 4
Összesen 4 4
Anglia[23] 1972 3 0
1973 1 0
1974 3 0
1975 7 6
Összesen 14 6

Nemzetközi góljai

#[23] Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás
1 1975. március 12. Wembley Stadion Nyugat-Németország NSZK 2–0 Barátságos mérkőzés
2, 3, 4, 5, 6 1975. április 16. Wembley Stadion Ciprus Ciprus 5–0 1976-os Európa-bajnokság selejtező

Sikerei, díjai

Klubokban

Newcastle United

Arsenal

Egyéni

Jegyzetek

  1. ↑ Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni!. BBC Radio 2, 2004. február 17.
  2. ↑ a b „Malcolm Macdonald interview: 'They called me Super Mouth when I joined Newcastle because I said I'd score 30 goals in my first season'”, The Telegraph, 2018. január 5. (Hozzáférés: 2020. szeptember 9.) 
  3. ↑ Bobby Robson – the top 10 signings. mirror.com.hk, 2009. július 31. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  4. ↑ Newcastle United v Liverpool, 21 August 1971. 11v11.com . (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  5. ↑ The Joy of six, The Guardian
  6. ↑ a b Newcastle legend Malcolm Macdonald turns 65 today. Chronicle Live.co.uk
  7. ↑ a b c Supermac inducted into hall of fame. NUFoundation.org.uk . [2016. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  8. ↑ a b Football League Greats: Malcolm Macdonald. EFL.com
  9. ↑ Superstars History and Top Facts. BBC Sport. bbc.co.uk, 2004. november 5. (Hozzáférés: 2008. szeptember 27.) „No one believed that Macdonald would be able to run that fast again straight away. He ran the race, won it again, and beat his own record in 10.9 seconds. He held the European record for seven years until Des Drummond ran the 100m in 10.85 seconds in the 1982 International Superstars in Hong Kong.”
  10. ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Golden nevű lábjegyzeteknek
  11. ↑ Malcolm Macdonald: Profile. Arsenal.com . [2016. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  12. ↑ Memory Lane. Fulham FC.com
  13. ↑ Record for most goals in a game - Malcolm McDonald on David Platt & Gary Lineker FATV. Youtube.com
  14. ↑ a b Managers: Malcolm Macdonald. Fulham FC.com
  15. ↑ „'We've been swimming against the tide for a few years but now it's time to call it a day'”, Gazette Live, 2014. április 2. (Hozzáférés: 2016. szeptember 13.) 
  16. ↑ Upfront with Malcolm Macdonald. 100 Century FM.com. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. ↑ Backpass Magazine. Back Pass Magazine.co.uk
  18. ↑ a b Jackson, Jamie. „Triumph and despair”, The Observer, Guardian Media Group, 2003. augusztus 3. (Hozzáférés: 2008. szeptember 27.) 
  19. ↑ Paul Stenning, AC/DC: Two Sides to Every Glory, Chrome Dreams, 2005, ISBN 1-84240-308-7
  20. ↑ Malcolm Macdonald önéletrajza Never Afraid to Miss néven információt nyújt a Fulham és a Luton statisztikáiról.
  21. ↑ a b c Az 1978–1979-es Malcolm Macdonald futballkártyák tartalmazzák a statisztikákat az 1970–1971-es idénytől az 1977–1978-as idényig.
  22. ↑ Arsenal's 1978-79 season. 11v11.com
  23. ↑ a b c d Malcolm MacDonald: Profile. England Football Online.com
  24. ↑ The 1976 League Cup Final: An important 40-year retrospect. Outside 90.com . [2017. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  25. ↑ 1978 - Osbourne's year. BBC.co.uk
  26. ↑ „Football Legends list in full”, BBC Sport, 1998. augusztus 5. (Hozzáférés: 2017. december 20.) 
  27. ↑ THE FOOTBALL LEAGUE 100 LEGENDS. football-league.co.uk. [2011. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 20.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Malcolm Macdonald című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Malcolm_Macdonald&oldid=23869563”