Lengyel Árpád (orvos)
Dr. Lengyel Árpád (Pilismarót, 1886 – Budapest, 1940. szeptember 8.) orvos, mentőtiszt, az RMS Carpathia hajóorvosa a Titanic tragédiájának idején. A mentésben kulcsszerepe volt, a Carpathiára érkező túlélőket ő fogadta és irányította tovább.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Lengyel Árpád 1886-ban született Pilismaróton. Általános- és középiskolai tanulmányait Esztergomban és Budapesten végezte, majd 1904-ben belépett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) kötelékébe. 1909-ben diplomázott a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán, gégészeti szakirányon. A fiatal orvos a Szent Rókus Kórházban kezdett dolgozni, emellett tovább folytatta a BÖME-keretében a munkát, immár mentőtisztként. 1912-ben jelentkezett a Cunard Line társasághoz, ahol angolul jól beszélő magyar származású orvost kerestek az akkoriban Magyarországon igen nagy méreteket öltött, az Amerikai Egyesült Államokba tartó kivándorlásnál a hajókon jelentkező egészségügyi problémák miatt.
A mentésben [szerkesztés]
Lengyel doktort a Cunard Line a Carpathia nevű hajóra osztotta be, az első útjuk Fiume–New York–Fiume volt. Az odautat sikeresen megtették, már visszafelé jártak, amikor befutott a Carpathiára a Titanic vészjelzése. A túlélők mentésében kulcsszerep várt Lengyelre, mivel a hajón lévő három orvos közül egyedül neki volt mentőorvosi gyakorlata, mint napi szinten dolgozó mentőtiszt, ezért őt állították oda ahhoz az ajtóhoz, ahol beemelték a hajótörötteket, és ő szelektálta a 705 túlélőt sérüléseik szerint.[1] Lengyel Árpád visszaemlékezésében ez áll: „Alig győztük a sok munkát és a vigasztalást.”
Lengyel Árpád unokájának elmondása alapján a Titanic hajótöröttjeinek a kimentése hatalmas lelki megrázkódtatást jelentett neki, később sem szívesen beszélt róla egy-két szakmai felkérést kivéve.
A katasztrófa után [szerkesztés]
Dr. Lengyel Árpád többet nem szállt tengerre. Katonaorvosként részt vett az első világháborúban, zászlósként vonult be. A háborút követően gégészként és mentőorvosként, majd tanárként folytatta munkáját. A Titanickal kapcsolatos emlékeiről – egy-két szakmai felkérést kivéve – egyáltalán nem beszélt. Az 1920-as évektől a Beszkárt üzemorvosa, 1934-től magánrendelőt nyitott. Ezután még egy személyes tragédia érte: 1927 februárjában meghalt a hatéves kisfia torokgyíkban. 1940-ben, 54 éves korában hunyt el.[2]
Emléke [szerkesztés]
Szolgálataiért Magyarországon nem kapott hivatalos állami kitüntetést. József főherceg és Auguszta főhercegasszony meghívták egyszer egy beszélgetésre, egyszer pedig egy vacsorára, s megjelent róla jó néhány újságcikk. Itthon egyedül a mentőktől kapott kitüntetést, a vasérdemérmét, ami a szakma legnagyobb elismerésének számított. Ellenben a Titanic megmentett utasai egy aranyérmét készítettek a Carpathia tiszti karának – így kapott Dr. Lengyel Árpád is. A Liverpooli Hajótöröttek Társasága pedig egy ezüstérmét, illetve egy nevére kiállított díszoklevelet adományozott neki.[3]
Pilismaróti emléktábláját 2008-ban avatták fel.[4]
Források [szerkesztés]
- ↑ Magyar orvos mentette a Titanic túlélőit, Elsősegély-blog, 2012. április 15.
- ↑ A Titanic-katasztrófa elfeledett magyar hőse, HáziPatika.com, 2012. április 14.
- ↑ Aki a Titanic utasait mentette, Múlt-kor, 2012. április 13.
- ↑ Dr. Lengyel Árpád sírjánál, Prusi-blog, 2012. április 15.
