Latemar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Latemar

(Latemargruppe
Gruppo del Latemar)
A Latemar északról, a Karer-tó felől
A Latemar északról, a Karer-tó felől
Magasság2842 m
HelyTrentino-Dél-Tirol,  Olaszország
HegységDolomitok
Relatív magasság1097 m
Legmagasabb pontDiamantidi-torony
Típuszárt hegycsoport
Elhelyezkedése
Latemar (Alpok)
Latemar
Latemar
Pozíció az Alpok térképén
é. sz. 46° 22′ 00″, k. h. 11° 34′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 22′ 00″, k. h. 11° 34′ 00″
Latemar (Trentino-Alto Adige)
Latemar
Latemar
Pozíció Trentino-Alto Adige térképén
Térkép
Térkép
A Latemar a Dolomitok térképén
A Latemar a Dolomitok térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Latemar
 témájú médiaállományokat.
Latemar
Nem található szabad kép.(?)
A Latemar térképe, helyi információs táblán

A Latemar egy alpesi hegycsoport az észak-olaszországi Dolomitokban, Dél-Tirol és Trentino határán, az Eggen-völgy és a Fiemme-völgy között. Viszonylag kis kiterjedésű, félkörben hajló hegygerinc mentén sorakozó látványos csúcsokból áll. Legmagasabb kiemelkedése a Diamantidi-torony (2862 tszf. méter). A turisták által jól ismert összképét észak felől, a Karer-tó partjáról nézve mutatja.

Fekvése[szerkesztés]

A Latemar tömbje a Dolomitok nyugati részén emelkedik. Északnyugati része Dél-Tirol, délkeleti része Trentino területén fekszik, a megyehatár a hegycsoport főgerincén fut.

A Latemartól nyugatra a dél-tiroli Obereggen falu fekszik, amely Deutschnofen (Nova Ponente) község része. Innen érhetők el a Latemar nyugati lejtőin fekvő síközpont, a Ski Center Latemar pályái.

A hegységtől északra fekvő, legközelebbi település a dél-tiroli Welschnofen (Nova Levante) községhez tartozó Karersee (Carezza al Lago) falu, amely a Karer-tó (Lago di Carezza) partján fekszik. Ez az Eggen-völgyben, a Karer-hágó közelében fekvő kis erdei tengerszem a völgy legismertebb látnivalója, a megyeszékhelytől, Bozentől (Bolzano) mintegy 25 km-re.

Északkeleten a Karer-hágó képezi a határt a Latemar és a Rosengarten-hegycsoport között. Itt működnek a Karer-tavi síterület (Skigebiet Carezza – Karersee) völgyállomásai, ahonnan a Latemar északkeletei lejtőin kiépített pályákhoz lehet feljutni.[1]

A trentinói oldalon a Latemar lejtői a Fassa-völgyben (Fassatal / Val di Fassa) és annak folytatásában, a Fiemme-völgyben (Fleimstal / Val di Fiemme) végződnek. Délnyugaton fekszik az 1983 méter magas Pampeago-hágó (Reiterjoch / Passo di Pampeago), amely összeköti Eggen-völgyet a Fiemme-völggyel, ugyanakkor elválasztja a Latemar csoportjától a 2492 méter magas Zanggen-csúcsot (Pala di Santa), amely hivatalosan már a Fiemme-völgyi Alpokhoz sorolódik.

A hegylánc főgerincének nyomvonala patkót formáz, mely délkelet felé nyitott. Két szára a Sorda-völgyet (Valsorda) fogja közre, mely a Fiemme-völgy (Fleimstal) egyik északnyugati irányú oldalvölgye, egyben a hegycsoport vízgyűjtő területe.

A csoport legmagasabb csúcsai a főgerinc északi szárnyán emelkednek, amelynek északkeleti és északnyugati oldalain meredek sziklafalak szakadnak le a törmeléklejtőkig, amelyeken a sűrű Latemari-erdő (Latemarwald) és a Karer-tó is fekszik. A déli oldalon a Sorda-völgyi lejtők lényegesen enyhébb esésűek, törmelékkúpokkal és -dombokkal tarkítotva. A főgerincen átvezető átjárók: 2650 méteren a Nagy Latemar-csorba (Große Latemarscharte / Forcella Latemar Grande), és 2685 méter magasan a Rotlahn-csorba (Rotlahnscharte / Forcella dei Campanili). A 2616 méter magas Kirchtagweid-csúcsnál a gerinc délnek fordul, itt egy kiterjedt fennsík (Laste di Valsorda di sopra) fekszik. A fennsík nyugati irányból közelíthető meg az Erzlahnscharte (Forcella Forcellone) és Gamsstallscharte (Forcella dei Camosci) átjárókon keresztül. A Latemar gerincét a Feudo-csúcs (Cima Feudo) tömbje zárja le.

Főbb csúcsai[szerkesztés]

Magyar neve Német neve Olasz neve Magassága
(méter)
Diamantidi-torony
(Nagy Latemar-torony,
Nyugati Latemar-csúcs) 		Diamantiditurm
(Großer Latemarturm,
Westliche Latemarspitze) 		Cimon del Latemar
(Torre Diamantidi) 		2842
Latemar-csúcs
(Keleti Latemar-csúcs) 		Latemarspitze
(Östliche Latemarspitze) 		Schenòn del Latemar 2800
Eggen-völgyi csúcs Eggentaler Horn Corno d’Ega 2799
Cornon-csúcs – Col Cornon 2757
– Schreppwand Cima di Valsorda 2752
Erzlahn-csúcs Erzlahnspitze Cima del Forcellone 2749
Reiterjoch-csúcs Reiterjochspitze Paion 2705
Feudo-csúcs – Cima Feudo 2672
Valbona-csúcs Valbonaspitze Cima Valbona 2663

Geológiája[szerkesztés]

A Diamantidi-torony meredek északi fala és lankásabb déli válla, kelet felől, a Latemar-csúcsról nézve. A kőzet rétegződése jól látható.
Sötét magmás telér, világos mészkő-környezetben (a Diamantidi-toronytól keletre)

A hegycsoportot körülvevő Welschnofeni-fennsík alapvetően porfir anyagú, lankás felszíni formákkal, erdőkkel és alpesi mezőkkel (Alm) borítva. Jellege élénk ellentéte a belőle kiálló magas és meredek sziklahegyeknek.

A Latemar sziklacsúcsainak anyaga a Dolomitok Schlern (Sciliar) hegycsoportjában azonosított kőzetből, ún. Schlern-dolomitból áll, mely a földtörténeti Ladinium korszakban, a középső triász második felében, mintegy 230 millió éve keletkezett. A kőzet szerkezete erősen rétegzett, őstengeri eredetű lerakódások következtében.[2][3] A rétegekben felismerhetők az ősi ammoniták és kagylók lenyomatai. A Latemart alkotó kőzet a Marmolada csoport anyagával rokon, magnéziumban szegény, ellentétben a szomszédos Rosengarten hegycsoport erősen „dolomitizált” kőzetével. A kő szerkezete emiatt igen törékeny, falai hegymászásra kevésbé alkalmasak. A falak lábánál kiterjedt törmelékdombok és -katlanok alakultak ki.[4]

A hegység északi oldalán, a Karer-tó fölött fekszik a Geplänk nevű katlan, amely hegy- és sziklaomlások eredménye. Az egymásra halmozott sziklatömbök között halad a Labirintus nevű, kanyargós magashegyi túraösvény (Labyrinthsteig).[5] A formációhoz helyi legenda is fűződik, mely szerint a Geplänk fölötti hegycsúcsok sorfalát egy ott élő óriás pallér, a „Geplänkmaurer” építgeti, de a kőfal újra és újra leomlik, kövei a Karer-tóra néző lejtőkre zuhannak.[6]

Az itteni mészkő alapkőzetre jellemző a magmás kőzeteket tartalmazó telérek sűrű hálózata. Ez főleg bazaltféléket tartalmaz, melyek sötét színe élesen elkülönül az üledékes alapkőzettől. A telérek a középső triászból származnak, amikor a Dolomitokban erős vulkáni tevékenység zajlott.[7] A lágy magmakőzet felső rétegei gyorsan lepusztultak, így alakult ki a hegység erősen tagolt jellege. A magmatörmelék a szakadékok, folyosók és hasadékok aljában gyűlik össze.

Történelme[szerkesztés]

Edward Theodore Compton festménye: A Latemar-tornyok a Rotlahn-hágóból nézve

A Latemar nevet először 1100 körül említik, a Brixeni Püspökség és a Tridenti Érsekség határleírásában.[8] Feltehetően a ladin nyelvű „cresta de Lac-te-mara” kifejezésből rövidült, ennek jelentése: „hegylánc a katlan-tavon túl”, mely utalás a Karer-tó fölötti, jól ismert látképre.[9] A német nyelvi háttér hívei a „Leitmayr” névből eredeztetik.[10] Előfordulnak magyarázatok más ladin és latin nyelvi gyökerekre is.[11]

A középkorban a hegyoldalakban bányászat folyt, ennek nyomai (aknák és tárók maradványai, régi kéziszerszámok) fennmaradtak. Helyi feljegyzésekből arra következtetnek, hogy a 15. századig ezüstöt, ólmot, rezet és vastartalmú érceket termeltek ki.[12] A Dolomitok egyik ismert legendája is említ egy Latemar nevű manót, a hegység kincseinek őrzőjét, akinek birodalmát a szomszédos Rosengarten hegység ura, Laurin király akarja elfoglalni.[13]

Az első két tudós, akik a 19. században a Latemart kutatták, a német Ferdinand von Richthofen (1833-1905) és az osztrák Edmund Mojsisovics (Mojsisovics Ödön, 1839-1907) volt.[14] A hegymászók kevéssé törődtek a hegycsoporttal, figyelmük az ekkoriban feltárt szomszédos Rosengarten hegycsoport felé irányult. Gustav Euringer augsburgi német hegymászó érte el elsőként a Latemar-csúcsot (1884-ben) és a Diamantidi-csúcsot (1885-ben). A Demeter Diamantidi és Ernst Platz hegymászó útjai nyomán itt is megindult a hegyi turizmus, 1896-ra megépült a Karer-hágóra vezető műút, majd az itteni szállodák is. Megindult a turizmus,[15] melyet Theodor Christomannos ügyvéd, helyi politikus, valamint Josef Pichler és Hanssepp Pinggera suldeni vállalkozók támogattak. Edward Theodore Compton (1849-1921) angol festő és hegymászó is ebben az időben járta be a Latemar vidékét, amelyet festményein megörökített.[16]

Az első világháború előtt a környék az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott, Tirol tartomány részeként. Az 1915–1918-as hegyvidéki háború(wd) frontvonala a Latemartól távolabb, délkeleten húzódott, közvetlen harctevékenység nem érte a vidéket. 1919-ben a környéket, Tirol déli felével és Trentino tartománnyal együtt a saint-germaini békeszerződés értelmében az Olasz Királysághoz csatolták. Jelenleg a Trentino-Dél-Tirol régióhoz tartozik.

1980-ban megnyitották az hegycsoport első alpesi menedékházát, a 2671 méter magasságban épült Latemar-menedékházat(wd) (Rifugio Torre di Pisa). 2009-ben a hegycsoportot az UNESCO az egész Dolomitokkal együtt a Világörökség részévé nyilvánította.[17]

  • A Valbona-csúcs és a Latemar-menedékház
    A Valbona-csúcs és a Latemar-menedékház
  • A Bivacco Rigatti bivakház
    A Bivacco Rigatti bivakház
  • Útjelző tábla a hegycsoportban
    Útjelző tábla a hegycsoportban
  • A Torre di Pisa sziklatű
    A Torre di Pisa sziklatű

Alpinizmus, sport[szerkesztés]

A Latemar északi fala, ahogyan a Karer-tó felől látszik, a Dolomitok egyik legismertebb tájképe. Ennek ellenére a hegycsoport nem tartozik a hegymászók kedvelt céljai közé. Ennek fő oka a kőzet porlékonysága, különösen a szomszédos Rosengarten hegycsoporttal összevetve.[18] A csúcsok közül csak a Latemar-csúcsra visz kiépített mászóút, ezt sokan használják is. Átkelhetünk a hegység főgerincén, a Reiter-hágótól (Reiterjoch) a Latemar-csúcson át le a Karer-tóig jelzett túrautakon, vagy (1981 óta) egy vasalt mászóút beiktatásával. Erről az útvonalról letérve megmászható a Diamanti-torony is.

A Latemar-csoportban jelenleg két, személyzettel üzemelő menedékház működik. Egyik a Latemar-ház (Latemarhütte / Rifugio Torre di Pisa, 2671 méteren), a hegység keleti részén, a Valbona-csúcs közelében. Olasz nevét a közeli sziklatűről, a „pisai toronyról” kapta. A másik a Rifugio Passo Feudo, 2175 méter magasságban, a Latemar déli lejtőjén. A hegyjárók rendelkezésére áll még két bivakház, a Bivacco Rigatti, 2620 méteren, a Nagy Latemar-csorbában és a Bivacco Latemar A. Sieff, 2365 méteren, a Lastei di Valsorda nevű, erősen tagolt fennsík belsejében.

A hegység síközpontjai a Dolomiti Superski rendszer tagjai. Az északi és keleti lejtők a Karer-hágó–Fassa-völgy (Val di Fassa/Carezza) zónához tartoznak,[19] a nyugati lejtők a Fiemme-völgy–Obereggen (Val di Fiemme/Obereggen) zónához. Utóbbi zóna központja a Ski Center Latemar, amely magában foglalja a Pampeago-hágót, és a Predazzóból felvezető kabinos felvonót is.[20]

Közlekedése[szerkesztés]

A hegység nyugati része, Obereggen település és a Latemar Síközpont (Ski Center Latemar) az A22-es autópályáról, Bozen (Bolzano) felől az Eggen-völgyben haladó 241-es országúton, majd az abból Birchabrucknál (Ponte Nova) délnek leágazó 620-as úton közelíthető meg. A 620-as út a Lavazè-hágón át vezet Cavalese és a felső Fiemme-völgy felé. A Pampeago-hágó délről, Cavalese felől is elérhető közúton.

A 241-es út Birchabrucktól keletnek, Welschnofen (Nova Levante) felé halad tovább, felvezet a Karer-hágóra, ahonnan a Karer-tó és a Latemar északi lejtői elérhetők. Északkeletről, a Fassa-völgyből, a Canazei felől érkező 48-as főútvonal érinti a predazzói kabinos felvonó völgyállomását, amelyen át a Pampeago-hágóba lehet feljutni.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Pistenplan Carezza Ski (német, olasz, angol nyelven). carezza.it. (Hozzáférés: 2022. szeptember 23.)
  2. ↑ Volkmar Stingl, Michael Wachtler. Dolomiten. Das Werden einer Landschaft (német nyelven). Bozen (Bolzano): Athesia, 60. o. (1998). ISBN 88-7014-979-X 
  3. ↑ Alfonso Bosellini. Geologie der Dolomiten (német nyelven). Bozen (Bolzano): Athesia, 93. o. (1998). ISBN 88-7014-921-8 
  4. ↑ Bruno Mahlknecht. Südtiroler Gebirgsführer 5. Rosengarten Welschofen-Karersee, ASIN B003TPXRLM (német nyelven), Bozen (Bolzano): Athesia, 74. o. (1978) 
  5. ↑ Labyrinthsteig (német nyelven). Suedtirol.info. [2013. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
  6. ↑ Bruno Mahlknecht. Rosengarten – Welschnofen – Karersee (német nyelven). Bozen (Bolzano): Athesia, 52–53. o. (1975) 
  7. ↑ Alfonso Bosellini. Geologie der Dolomiten (német nyelven). Bozen (Bolzano): Athesia, 104–105. o. (1998). ISBN 88-7014-921-8 
  8. ↑ Hans von Voltelini (1889). „Beiträge zur Geschichte Tirols” (pdf). Zeitschrift des Ferdinandeums III/33 (Bez. 8.), 1–188. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 30.)  
  9. ↑ Latemar (német nyelven). www.Eggental.com. [2014. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  10. ↑ Christomannos 306. old
  11. ↑ Christomannos 306–307. old.
  12. ↑ Christomannos 316–317. old.
  13. ↑ Alexander Albrecht.szerk.: Löbl-Schreyer, Toni Hiebeler: König Laurein, Dolomiten in Farbe (német nyelven). München: Bechtermünz, 66–78. o. (1990). ISBN 3-927117-55-2 
  14. ↑ Christomannos 301–302. old
  15. ↑ Christomannos 303. old.
  16. ↑ Christomannos 314. old.
  17. ↑ Dolomiten: UNESCO Welterbe (német, olasz, angol nyelven). Eggental.com. (Hozzáférés: 2022. szeptember 30.)
  18. ↑ Eugen E. Hüsler. Dolomiten-Klettersteige-Führer, 3 (német nyelven), Innsbruck: Denzel, 49. o. (1988). ISBN 3-85047-740-1 
  19. ↑ Carezza Dolomites (angol nyelven). Dolomitisuperski.com. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
  20. ↑ Obereggen, Pampeago, Predazzo (angol nyelven). Dolomitisuperski.com. (Hozzáférés: 2022. október 2.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Latemar
A Wikimédia Commons tartalmaz Latemar témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Latemar&oldid=26907484”